A helytállás ünnepe

Mert a mindenkori társadalmak egészséges struktúrájának alappillére a diplomás ember – feltéve, ha tudást és tartást csatol az egyetemi oklevél mellé.

Egyszerre abszurd és tragikomikus, hogy egyesek éppen abban a városban tüntetnek a magyar kormányfő ellen, nacionalistának bélyegezve őt, ahol a városvezetés éppen felmossa a magyarokkal a padlót.

A mai középiskolások – a jövő olvasói – ma (valamilyen furcsa félreértés folytán) nem hallanak Szabédi Lászlóról, Sütő Andrásról, Székely Jánosról, Bözödi Györgyről, Nyirő Józsefről, Ignácz Rózsáról.

Az erdélyi magyar politikai erők az autonómiához való viszonyulás mentén oszthatók két részre: kurucokra és labancokra; radikálisokra és mérsékeltekre; az elvi és kijárásos politizálás híveire; autonomistákra és kollaboránsokra.

Szembe­tűnik, hogy a tucatnyi éve elkezdett s csigalassúsággal haladó észak-erdélyi autópálya ügyét mellőzik.

Funarok élnek és dolgoznak Budapesten is!

Ebben az országban – most éppen a kampányra hivatkozva, de amúgy általában, az esetek túlnyomó többségében – senki sem dolgozik.

A tizennégy elnökjelölt mindegyike természetesen élesen tiltakozik az ellen, hogy bármely titkosszolgálat szolgálatában állott volna, a sajtó pedig találgat és igyekszik bebizonyítani, hogy a jelöltek bármelyike – vagy mindegyike – titkos ügynök lehet.

A titkosszolgálatok feladatkörét világosan szabályozza az alkotmány, a közbiztonságra és az ország érdekeire kellene figyelniük, s nem lábon megvenni sajtómogulokat, némi túlzással a közvélemény irányítóit vagy politikusokat.

Félnek, hogy szétesne az első világégés után ukrán módra összetákolt ország.

A szálak még magasabbra vezetnek, s az ügybe egyre inkább belekeveredik Victor Ponta, a jelenlegi miniszterelnök.

Lassan annyi úthálózati térkép kerül nyilvánosságra az esztendőnyi késéssel születő új úthálózat-fejlesztési tervekből, hogy képtárlatot rögtönözhetnének belőle a kormánypalotában.

Mindannyian jól tudjuk: kizárt, hogy nem lesz balhé Bukarestben.

A mi nyelvünkben miért is nincs meg a „tolvaj kiált tolvajt” szófordulat megfelelő alakja?! Talán azért, mert elég folyamatosan elszenvednünk?!

Most már azonban mennie kell, s rövidesen az is kiderül, hogy hova. A jobboldal élére – vagy a börtönbe.

Igencsak kérdéses, mi lesz a politikai hatalomtól lassan ugyan, de mégiscsak függetlenedő igazságszolgáltatással, folytatódik-e a végre beindulni látszó korrupcióellenes küzdelem Romániában?

Ez nem ajándék ló, minek nem kell megnézni a fogát! Ki is kell verni, ha netán harap vele!