Csak az a kérdés, hogy ha kampányban be mertek vállalni egy ennyire negatív bejelentést, mit is terveznek valójában?

Ha nem lesz elég meggyőző Kelemen Hunor fölénye Szilágyi Zsolttal szemben, szertefoszlik a román pártok körében mesterségesen még mindig életben tartott mítosz, miszerint ő a magyarság egyetlen hiteles képviselője.

A talányos célozgatások, ködös mesék csupán annyira alkalmasak, hogy a csúfosan megvert balliberális ellenzék tolvajt kiabálhasson, s előrehozott választásokat emlegessen.

Jószerint nem telik el hét az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály látványos fogása, bejelentése, bekaszlizálása nélkül.

S akkor hogy van, hogy kihívjuk a román katonaságot az „értékek” ellen, melyekről a székely vadászok gondoskodnak példaértékűen? Nincs ellentmondás ebben?

Egész Kelet-Európában lanyhult az érdeklődés a kommunista titkosszolgálatok iránt. Mi is elértük már nagyjából a határainkat. Interjú.

Az még egyáltalán nem elég a megtisztuláshoz, ha megjelenik egy új párt a színen. Ha az új pártban is az 1990 után a nagypolitikába bekerült arcok köszönnek vissza, az legfeljebb trükknek, szemfényvesztésnek nevezhető, megújulásnak semmiképp.

A korrupcióval vádolt elődjét felváltó új Kolozs megyei főtanfelügyelő-helyettes azt nyilatkozta a sajtónak, hogy „egyetlen politikai pártnak sem tagja”, és azzal a feltétellel vállalta el a kinevezést, hogy „nem is kell az legyen”.

Ő közvetített a posztkommunista utódpárt és az RMDSZ között is. Igen kíváncsiak lennénk, milyen kapcsolatai voltak a „szövetség” vezető politikusaival, a Neptun-paktumon túl milyen természetű ügyleteket bonyolított és kinek, kiknek a hasznára?

Nem ultrák, „csak" irredenták, nacionalisták és sovének. Ha ez az "átlag„, akkor igen nagy baj van Kis-Magyarország népével.

Magyarországon szavakba, jelszavakba, üres lózungokba csomagol a kormányzat, de mi tagadás, annyira mesteri módon, hogy 2006 óta minden választási megmérettetésen földrengésszerű győzelmet arattak.

Akár Kelemen Hunor, akár Szilágyi Zsolt győzne, élhetőbb, normálisabb, európaibb állammá válna Románia.

Viorel Hrebenciuc és Dan Șova ügye reflektorfénybe állít egy olyan korrupciós folyamatot, amelyet általában hétpecsétes titokként őriznek a beavatottak.

Egyszerű román és roma lakosoknak fogalmuk sincs, hogy melyik országban, melyik kontinensen élnek, s egyesek Európa helyett Ázsiában hiszik magukat. Ahhoz, hogy a mézes-mázas szavak az ő szintjükre is elérjenek, a hatalmon levő államfőjelölt jól tudja, hogy fő szócsöve az ortodox egyház lehet.

A testületileg kompromittálódott PSD-t minden jel szerint példátlan bukás fenyegeti, amelyet akkor is képtelen elkerülni, ha történetesen megnyeri az államfőválasztást.

Noha a legutóbbi népszámlálás előzetes adatai szerint az erdélyi magyar lakosság fogyása a románság apadásához képest arányaiban kisebb volt, az utóbbi években nőtt az elvándorlási kedv.

Beszélhetünk-e egyáltalán valódi többpártrendszerről, ha mindenik a kommunista bukaresti államhatalomból nőtt ki, különbséget alig észlelünk közöttük, ráadásul mindahány magyarellenes szólamokkal igyekszik voksokat szerezni?