Az erdélyi magyarok elhitték, életüket cseppet sem befolyásolja az, ami Bukarestben történik, teljesen mindegy, ki Románia elnöke, miniszterelnöke, mert ez az ország nem a haza.

A kérdés az, hogy ismétlődik-e a protesztszavazás, tud-e fordítani Johannis, aki meglehetősen merev, nem tipikusan román politikus, láthatólag nem háttéralkukban gondolkodik.

Az RMDSZ vezetői kénytelenek lesznek azt mondani, hogy a második fordulóban szavazzunk Victor Pontára.

Könnyebb nyilatkozgatni, jó román hazafiként szidni és ellenségként beállítani a magyarokat, ahogy a román diplomácia öntelten nyilatkozgató feje tette nem is egyszer az utóbbi időben, mint profi módon, körültekintően, mindenre figyelve megszervezni a határokon túli szavazást.

Bár számukat nem csökkentették, a körzetek „elterítése” olyan jól sikerült, hogy a román állampolgároknak jelentős távolságokat kellett megtenniük azért, hogy leadhassák szavazatukat.

Nem irigylem most az erdélyi magyar politikusokat. Pedig dönteni kell: mi, magyarok – a romániai választási küzdelem belgái – hova álljunk?

Mintha a Kárpátok két oldalán két különböző ország létezne, a mentalitások szintjén ez egyértelműen kimutatható.

Az erdélyi magyarság politikai szervezeteinek krízise a napnál világosabb.

Mind az RMDSZ, mind az EMNP számára kudarc, hogy kevés szavazót tudtak megszólítani.

Kiderült: ahogyan az EMNP-nek, úgy az SZNT-nek is hiányzik a társadalmi beágyazottsága. És nem is jön el mindaddig, amíg egyetlen személy kézzel szeretné vezérelni, és ráadásul úgy, hogy akinek más a véleménye, azt azonnal kipenderítik valamennyi tisztségből.

Kudarcot vallottunk, mindannyian. Nem csak a politikai pártok.

Könnyebb házalva aláírásokat gyűjteni, mint voksokat az urnába. A megosztottság pedig az önfelszámolás legbiztosabb útja.

Úgy tűnik, két rossz közül a kisebbiket kell majd megint választani a második körben, mert az egyik jelöltről a kormányfőként mutatott eddigi teljesítménye, a másikról pedig az eddigi nyilatkozatai alapján nem mondhatnánk, hogy maradéktalanul méltó a bizalmunkra.

A magyar alakulatoknak alaposan elemeznie kellene a jelenlegi eredményeket, s a hogyan továbbot, mert a jelenlegi kutya-macska kapcsolat nem használ a magyarság érdekeinek.

Az Orbán-paradoxon lényege, hogy a Fidesz vezetőjéről bizton kijelenthető állítások kerültek egymással ütközésbe.

Victor Ponta a mostani hatalom megerősítésében és kiterjesztésében érdekeltek képviselője, míg Johannis a jelenlegi kormányoldal túlhatalmának korlátozásában (és esetleg buktatásában) utazó erők strómanja.

Ez az ország nem egy, bárki láthatja. Erdély, valamint mi, a Partium és a Bánság folyamatosan előre menne, miközben Ó-Románia visszahúzza az egész „egységes” országot.