z USA külügyminisztériuma tíz magyar embert kitiltott az országából korrupció vádjával. Erősen kilóg a lóláb, hogy Orbán Viktoron akartak ütni ezzel a húzással.

Civilizált államban egy kormányfő és reménybeli államelnök nem lehet ennyire közömbös az általa is viselt mundér becsülete iránt. Főként, ha maga is kémgyanús.

A 136-os törvénynek azonban nem csak demokrácia-, hanem magyarellenes vetülete is van, hiszen általa a hazánk feldarabolásához vezető folyamat egyik eseményének megünneplésére akarnak minket kényszeríteni. Ez pedig már provokáció a javából.

Aglobális „demokráciáknak” rettenetesen fáj a magyarországi nemzeti jobboldal háromszoros választási győzelme, s ha otthon már nem sikerül győznie a szoclib egyre dicstelenebb táborának, hát Brüsszelben, Washingtonban tanítanák móresre a törvényes magyar kormányt.

Az orosz medvén az alacsony olajárak nagyobb sebet ejtenek az összes európai uniós szankciónál együttvéve.

Ma válogatottszinten legalább annyira fontos, mi van a szívben és a fejben, mint a lábban – Dárdai Pál megbízott magyar szövetségi kapitány is erre hagyatkozott, amikor bevállalta a süllyedő hajó megmentését. Reméljük, hogy a román lélekvesztőn történt főben járó árulás megkönnyíti a dolgát.

A Székelyföld Autonóm Régió, pedig számunkra már tulajdonképpen valóság, röviden fogalmazva: benne vagyunk.

Az RMDSZ kormányzati szerepvállalásával ismét más útra sodródott, az utcai megmozdulások, erődemonstrációk, akaratfelmutatások nemcsak nem voltak immár fontosak, egyenesen kínossá váltak számára.

Egy túletetett titkosszolgálat hiába hízott óriásira, mind többet és többet követel.

„Kérésekkel” keresett meg a héten Szabó Ödön képviselő – telefonon.

Nem létezik kevésbé korrupt párt - csak az különbözteti meg őket, hogy melyik mekkora, és ennek nyomán mekkora szeletet képes kilopni a tortából. Tehát kisebbik rossz nincs. Nagyobb viszont van.

Látta ön az Egri csillagokat? Igen? És a Toldit? Na, azt nem is fogja. Pedig kosztümös magyar történelmi filmre volna igény.

Azt, hogy mikor lehet itt ilyen minőségű politikai osztály mellett élhető ország, valószínűleg még a legdörzsöltebb szuperkémek sem lennének képesek kideríteni.

Alighanem sokáig kell még várnunk arra, hogy Romániában élő és alkotó személy kapjon Nobel-díjat.

A román(iai) pártok homogenitása időben nem, de térben tettenérhető. A vezetőik döntését az éppen aktuális politikai konjunktúrának megfelelően vakon követik a tanácselnökök és a polgármesterek, bárhol az országban.

A jelek szerint meghatározó RMDSZ-körökben is mintha belátták volna, hogy az erdélyi magyar nemzeti közösség megmaradásának egyetlen biztosítéka az autonómia. Szerintem tudták ezt sokan korábban is, csak tenni nem igen akartak érte.

Úgy keverik az igényeket a korrupció útján megszerzett területekkel, mintha nem is lenne különbség az egykori tulajdon és a lopott vagyon között.