„ti megkaptátok a Lukoil-üzletet, nekünk meg itt van a Chevron. Lehet miénk a palagáz?”

ajnos az RMDSZ vezető tisztségviselőinek túlnyomó többsége már nem az erdélyi magyarság feltétlen érdekvédőjeként hallatja hangját, hanem egy romániai párt jól vagy rosszul képzett, minden hájjal megkent politikusaként.

A neptuni paktum szószerkezet a politikából kiábrándult (helyesebben kiábrándított) egyszerű ember számára valami rosszat jelent, az EMNP sokszor ismételt üzenetének megfelelően. Pedig érdemes lenne utánajárni, mi is történt 1993-ban.

Apénz­ügyminisztériumból kiszivárgott, hogy a szakemberek máris a nagy októberi szocialista osztogatás következményeit próbálják ellensúlyozni a következő évek költségvetésében.

Újra világbajnoki aranyérmesek vagyunk a nagy és sajátos demokráciánkban, hiszen a legesélyesebb jobboldali elnökjelölt, Klaus Johannis máig sem tudhatja, egyáltalán érdemes-e még tüsténkednie, hiszen egy folyamatban lévő per van a feje felett.

A száz lej aprópénz abban az államban, ahol mostanság eurómilliókban mérik a csúszópénzt, ahol a jelenlegi miniszterelnök úgy általában „rettenetesen kis összegnek” tarja az 1000 lejes jövedelmet.

Romániában minden esély megvan arra, hogy kialakuljon az egypárti diktatúra.

Nem tudni, mit szól majd Brüsszel ahhoz, hogy Romániában uniós pénzeket használnak – szavazatszerzésre.

Bűnvádi eljárás folyik a Friends of the Project on Ethnic Relations egyesület alapítói ellen. Ez a civil szervezet kezdeményezte az új Neptun-tárgyalásokat.

Eleget elárul az RMDSZ politikai filozófiájáról alelnökének minapi durva csúsztatása, miszerint a 14 államelnökjelölt közül a szövetség jelöltjén kívül egyetlen sincs, aki a következő években „pozitívan állna a kisebbségi kérdésekhez”.

Ami a Szilágyi által többször is felhozott, a Kelemen által pedig figyelemre sem érdemesített tévévitát illeti, ezt aligha lehet tekinteni a párbeszéd hiányának, az érdeklődő közönség már mindenről tud, amit egymásnak elmondhattak volna.

Jelentéses, hogy azon a téren, ahol huszonhat évvel ezelőtt Orbán az oroszok kivonulását kérte (tudjuk, hogy megvolt már róla az államközi informális megállapodás), most ezrek az oroszpárti Orbán távozását kérik.

A menetelés után számos tekintetben előrébb állunk ugyan, de célba még nem értünk, mi több, fennáll a veszélye annak is, hogy az eddigi eredmények szertefoszlanak.

Kies hazánkban még senkit nem vontak felelősségre a választások manipulálásáért, az eredmények meghamisításáért, egyéb huncutságokért.

A III. évezred fő törésvonala bizony nem magyar és román emberek között húzódik, hanem az emberi életkörülményekhez ragaszkodó európai helyi társadalmak, valamint a génmanipulált élelmiszerekkel, szellemi filoxérával támadó, a hagyományos értékek helyére a fogyasztói nihilizmust állító globalizmus között.

Könnyű párhuzamot vonni a rémhírterjesztők és a politikusok között. Mindegyiknek az az érdeke, hogy elhitesse, amit mond.

Az új adónem bevezetése azt üzeni, hogy kétharmados többséggel bármit meg lehet csinálni.