// 2025. július 3., csütörtök // Kornél, Soma
Balogh Levente Balogh Levente

Tíz év múlva

// HIRDETÉS

Ma tíz éve, az urnazárást követően valószínűleg válogatottan durva jelzőkkel illettem volna azt, aki azzal áll elő, hogy napra pontosan tíz év múlva a csúfosan végződött állampolgársági népszavazás már csak egy rossz emlék lesz, a „nem” mellett kampányoló politikusokkal együtt.

(Külön)Vélemény

Szerző: Balogh Levente
2014. december 05., 17:24

És azt sem gondoltam volna, hogy anélkül lapul majd a lehető legtermészetesebb módon a zsebemben a magyar útlevél, hogy ezért Magyarországra kellett volna költöznöm Nagyváradról.

Akkor ugyanis nem sokat számított, hogy a határon túliak könnyített honosításáról szóló népszavazáson végül az igenek győztek, hiszen a nemek aránya döbbenetesen nagy volt, ráadásul a szégyenletesen alacsony részvétel miatt a referendum érvénytelen lett.

Ez volt az a pont, amikor úgy tűnt: beteljesedett a trianoni diktátum, hiszen az anyaország gyakorlatilag megtagadta a határon túli magyarokat.

 

Persze aztán tisztább fejjel világossá vált, hogy nem erről nem volt szó, csupán néhány politikai kalandor olyan hatalmi játszmába kezdett, amelyben 

a határon túliak csupán járulékos áldozatok voltak, 

az igazi tét az volt, hogy a politikai ellenfélen üssön egyet. Eleve nem is szabadott volna népszavazást kiírni a témában, hiszen egyértelmű volt, hogy a politika óhatatlanul lenyúlja majd a témát. És valóban: az ellenzéki Fidesznek értelemszerűen az igen mellé kellett állni, hiszen korábban, kormányon, ha nem is kettős állampolgárságot, de bizonyos kedvezményeket már biztosított a határon túliaknak.

A kormányzó MSZP-SZDSZ koalíció részéről viszont ez lehetett volna az a pont, ahol cáfolhatták volna azt a jobboldal által velük szemben megfogalmazott vádat, hogy „nemzetellenesek.” 

Nem éltek a lehetőséggel: 

Gyurcsány Ferenc akkori kormányfő úgy értékelte, hogy ha Orbán Viktor egy ügy mellé áll, akkor neki azt csakis ellenezni lehet. Ezért aztán elindította minden idők legfelháborítóbb kampányát, amelyben elképesztően demagóg módon lejáratta, lejmoló éhenkórásznak állította be a határon túli magyarokat, akiknek a honosítása azzal járna, hogy elhappolnák a Magyarországon élők elől a munkahelyet, vagy ha nem, a nyugdíjuk, illetve egyéb szociális ellátásaik finanszírozása anyagilag tenné tönkre az országot. Mindehhez nagymértékben hozzájárult, hogy a balliberális oldal eleve 

homogén, zsigeri fideszes masszának tekintette 

a határon túli magyar közösséget, ami enyhén szólva sem volt így, viszont ezen lépésük nyomán jórészt önbeteljesítő jóslatként megvalósult. Jelen sorok szerzője például önmagát alapvetően liberálisként meghatározó, de a liberalizmust a balliberálisokkal szemben nem dogmatikusan követendő, kirekesztő ideológiaként értelmező külhoni magyarként még a szájára sem szívesen vette a nevüket, nemhogy valaha is megforduljon a fejében, hogy őket támogassa.

 

Az eredményt ismerjük: a gyűlöletkampány egyeseket meggyőzött, mások csakazértis igennel szavaztak – a többség azonban inkább undorodva távol maradt. Gyurcsány és az őt támogató pártok 

belelavírozták magukat a nemzetellenesség pozíciójába, 

ami persze nevezhető durva leegyszerűsítésnek, de hát a politikában ez már csak így működik: a választókat az egyszerű üzenetekkel lehet a legkönnyebben meggyőzni. (Ezt pont Gyurcsány ne tudná?)

 

Ami azóta lezajlott, ma már történelem, még ha velünk élő történelem is: Gyurcsány két év múlva választást nyert, hogy aztán annál nagyobbat zuhanjon – az őszödi hazugságbeszéd kiszivárgása utáni felháborodási hullám, a kapkodó, semmilyen kézzel fogható eredménnyel nem járó kormányzás és a gazdasági válság végül a bukásához és

Orbánék kétharmados győzelméhez vezetett. 

Ezen előzmények után pedig gyakorlatilag egyértelmű volt, hogy ami 2004 december ötödikén történt, azt már csakis a könnyített honosítás feltétel nélküli megadásával lehet helyrehozni. Ami meg is történt, és Orbán így vágott vissza Gyurcsánynak a december ötödikei kudarcért, hiszen az MSZP immár nem merte vállalni annak az ódiumát, hogy leszavazza a parlamentben.

 

Igaz, Gyurcsány Ferenc egy magát Demokratikus Koalíciónak nevező kis párt élén még része a magyar közéletnek, de az elvakult rajongókon kívül még a baloldal sem áll szóba vele. És hát elég sokan vannak azok a határon túliak, akik ugyan nem Fidesz-, illetve Orbán-rajongók, de azért azt mondják: nagyon jól van ez így. 

2004. december ötödike ma már csak egy dátum 

– igaz, szomorú emlékű nap, de ahogy távolodunk tőle, talán egyre kevésbé lesz jelentősége. Hiszen – úgymond – jóvá tétetett, lévén, hogy a könnyített honosítás révén napról napra nő a külhoni állampolgárok száma. Mindazonáltal az óhatatlanul bukáshoz vezető felelőtlenség és politikai kalandorság mementójaként mindig ott sötétlik majd a történelemkönyvek lapjain.

 

Persze ennek kapcsán elindult a fanyalgás, hogy ez csak Erdély kiürüléséhez vezet, hiszen a magyar állampolgárság birtokában könnyebb külföldön elhelyezkedni. Ez az Egyesült Államokat tekintve mondjuk igaz, de ettől függetlenül nem feltétlenül van közvetlen összefüggés. Aki ott akart szerencsét próbálni, már a könnyített honosítás bevezetése előtt is megtette, aki pedig maradni akar, 

az magyar útlevéllel a zsebében is marad. 

Másrészt pedig jelenleg hárommillió román állampolgár dolgozik külföldön, Nyugat- és Dél-Európában, illetve az Egyesült Államokban. Ők sem a könnyített honosítás miatt hagyták itt az országot – lévén elsöprő többségük Kárpátokon túli román –, hanem egyszerűen azért, mert a romániai körülményeket és életszínvonalat elviselhetetlennek tartották. És mivel Románia az Európai Unió tagja, ezt magyar útlevél nélkül is megtehették.

 

A kérdés most az, hogy sikerül-e ezt az állampolgárságot tartalommal is megtölteni, vagy egyszerűen egy  

kipipált tétel lesz a „to do” listán.

(Annál azért talán többről szól, hogy a határon túliak négyévente részt vehetnek az országgyűlési választáson). Hogy sikerül-e felszámolni a még mindig létező tudatlanságot, illetve sértő kivagyiságot egyes anyaországiak részéről, akik továbbra is „románt”, „ukránt”, „szlovákot” látnak a határon túli magyarban. Hogy a magyar államnak sikerül-e hatékonyan előmozdítania a különböző területeken élő magyar közösségek megmaradását, nyelvének és kultúrájának megőrzését, fejlesztését, intézményeinek gyarapítását. Ehhez persze elengedhetetlen 

az erős, nemzetközileg is tekintélynek örvendő, hiteles anyaország. 

A mindenkori budapesti kormányoknak immár jóval nagyobb a felelősségük abban, hogy Magyarország ilyen legyen. Hiszen felelősségük most már több százezer, az ország határain kívül élő és az anyaországtól pártfogást váró magyar állampolgárra is kiterjed.

 

// HIRDETÉS
Különvélemény

Az első medve – tizenkilencedik erdélyi történet a jövőből

Fall Sándor

„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”

Magánélet-e a korrupció? Avagy mit üzen az alkotmánybíróság legutóbbi döntése?

Varga László Edgár

A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.

// HIRDETÉS
Nagyítás

A nagyváradi polgármesteri hivatal torkán akadt a premontrei apát

Sólyom István

A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.

A zene, amely miatt a hadsereg lerohant egy köztársaságot… és más történetek

Szántai János

A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Olaszországban bukkant Vlad Țepeș sírjára – állítja a volt Prahova megyei tanácselnök – hírmix
Főtér

Olaszországban bukkant Vlad Țepeș sírjára – állítja a volt Prahova megyei tanácselnök – hírmix

Jövő héten jelenti be a kormány a deficitcsökkentő intézkedéscsomagot. Két hónapos kiskutyát dobott ki az ablakon egy pașcani férfi.

CSM-elnök: összeomlik az igazságügyi rendszer, ha 65 évre emelik a bírák és ügyészek nyugdíjkorhatárát
Krónika

CSM-elnök: összeomlik az igazságügyi rendszer, ha 65 évre emelik a bírák és ügyészek nyugdíjkorhatárát

A Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) elnöke, Elena Costache azzal vádolja a kormányt, hogy „egyik napról a másikra” 65 évre akarja emelni a bírák és ügyészek nyugdíjkorhatárát, ami a rendszer összeomlásához vezethet.

Miért nincs íze a paradicsomnak?
Főtér

Miért nincs íze a paradicsomnak?

Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?

Kiszámolták, mennyivel csökkennének a nyugdíjak a megszorító intézkedések nyomán
Székelyhon

Kiszámolták, mennyivel csökkennének a nyugdíjak a megszorító intézkedések nyomán

A Romániai Nyugdíjasok Országos Szövetsége (FNPR) elfogadhatatlannak tartja, hogy az állami nyugdíjak megsarcolása is része legyen a deficitcsökkentő intézkedéscsomagnak.

Megnyirbálta a kormány a közalkalmazottak bérpótlékát, munkabeszüntetéssel fenyegetőznek a dolgozók
Krónika

Megnyirbálta a kormány a közalkalmazottak bérpótlékát, munkabeszüntetéssel fenyegetőznek a dolgozók

Elfogadta hétfő délutáni ülésén a bukaresti kormány azt a rendeletet, amely alapján havi bruttó 300 lejre korlátozzák a közalkalmazottak ártalmas vagy veszélyes munkakörülményekért járó bérpótlékát.

Földrengés volt ma reggel, amikor a legtöbben munkába készültek
Székelyhon

Földrengés volt ma reggel, amikor a legtöbben munkába készültek

A Richter-skála szerint 3,6-os erősségű földrengés történt szerdán 7 óra 19 perckor Vrancea megyében, Vrancea szeizmikus térségben – közölte az országos földfizikai intézet (INCDFP).

// még több főtér.ro
Miért nincs íze a paradicsomnak?
2025. július 01., kedd

Miért nincs íze a paradicsomnak?

Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?

Miért nincs íze a paradicsomnak?
2025. július 01., kedd

Miért nincs íze a paradicsomnak?

Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?

Az első medve – tizenkilencedik erdélyi történet a jövőből
2025. június 16., hétfő

Az első medve – tizenkilencedik erdélyi történet a jövőből

„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”

Az első medve – tizenkilencedik erdélyi történet a jövőből
2025. június 16., hétfő

Az első medve – tizenkilencedik erdélyi történet a jövőből

„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”

Különvélemény

Az első medve – tizenkilencedik erdélyi történet a jövőből

Fall Sándor

„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”

Magánélet-e a korrupció? Avagy mit üzen az alkotmánybíróság legutóbbi döntése?

Varga László Edgár

A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.

// HIRDETÉS
Nagyítás

A nagyváradi polgármesteri hivatal torkán akadt a premontrei apát

Sólyom István

A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.

A zene, amely miatt a hadsereg lerohant egy köztársaságot… és más történetek

Szántai János

A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.

// HIRDETÉS