// 2026. november 17., kedd // Hortenzia, Gergő
Fall Sándor Fall Sándor

Az RMDSZ és az őszinteség politikája

// HIRDETÉS

Kimerülőben van az a politikai képviseleti modell, amelyben a választóktól négyévente bizalmat kérnek, a választások között pedig a politikai szervezet saját maga határozza meg, mit tart fontosnak elmondani a közösségnek.

(Külön)Vélemény

Szerző: Fall Sándor
2026. november 17., 17:29

Aki azt állítja, hogy a jelenlegi állapotokban tudja a jó politikai kommunikáció receptjét, vagy nem tudja, mit beszél, vagy hazudik. A „jó” alatt itt a tényleges, komolyan vett, megfelelő kommunikációt értem, amely tényleges és őszinte kapcsolatot feltételez a közösség és a választottak, a képviselők között.

Most épp a populista politika és a populista kommunikáció aranykorában vagyunk.

Ez rövid távon kifizetődőnek tűnik, de látjuk, mivel jár: szélsőséges polarizálódással, rengeteg dühvel, szekértáborosodással és egymásnak feszüléssel. Egy-egy választást meg lehet nyerni populizmussal, de bőven látszanak jelei annak, hogy hosszabb távra nem lehet erre alapozni, mivel a populizmus alapja a végletes leegyszerűsítés, motivációja pedig a rövid távú érdek.

// HIRDETÉS

Hajlamosak vagyunk a populizmust teljes egészében a politika, a pártok és a politikusok számlájára írni, és magát a jelenséget is populista, szélsőségesen leegyszerűsített megfogalmazásban értelmezni, önmagunk számára is: a politikusok lopnak, csalnak, hazudnak, ennek pedig az a célja, hogy jól megtömjék a zsebüket, gazdagítsák a klikkjüket és kifosszák az embereket. Ami persze nem teljesen alaptalan, mivel a hatalom birtoklásának vagy közelségének ez az egyik sajnálatos, de makacsul felszámolhatatlannak tűnő járulékos következménye – a valóságban legalábbis.

De hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy mindaz, amit online életnek szoktunk nevezni, közösségi médiával, azonnali kommunikációval, információs túlterheltséggel, felületességgel és türelmetlenséggel együtt majdhogynem szükségszerűvé teszi a populizmus térnyerését, mivel gyökeresen átalakítja nem csak az ember és ember közti kommunikációt, hanem a politikait is. Magyarán: azt a módot, ahogy egy politikus vagy egy párt közli, mit miért csinál és miért érdemes őt szavazattal támogatni.

Az RMDSZ-ben éppen elkezdődött egy folyamat, amely a romániai magyarok közképviseletét biztosító szervezet megújulását tematizálja.

A kérdés nem új, gyakorlatilag egyidős az RMDSZ-szel, az utóbbi három évtizedben időről időre felmerült, aztán mindannyiszor el is tűnt.

Most azonban, úgy tűnik, kicsit nagyobb súllyal kezd ismét megjelenni a megújulási igény. Egy megújulási projekt soha nem önmagáért a megújulás kedvéért, csak belső vagy külső nyomás hatására kezdődik. Az RMDSZ esetében most külső nyomásról van szó, ami a közösség felől érkezik.

Elég szétnézni a közösségi médiában és észrevenni, mennyi düh, frusztráció és elégedetlenség koncentrálódik az emberek bejegyzéseiben és kommentjeiben.

Ha a választópolgárok a pártokra bízzák az ország ügyeinek intézését, a gazdaság ellenőrzését, a megélhetésüket és az egész életüket közvetlenül érintő döntéseket – mert hogy erről szól az a bizonyos társadalmi szerződés, ami az egész demokratikus képviseleti rendszer alapköve –, akkor teljesen logikus, hogy a pártokon kérik számon, ha a dolgok rossz irányba fordulnak. Egy ideje pedig meglehetősen rosszra fordultak a dolgok – nem kell részletezni egyrészt a konkrét, anyagi nehézségeket, amelyekkel a lakosság egyre nagyobb része szembesül, másrészt nem csak a politika, hanem az állami intézmények iránti növekvő bizalmatlanságot és kiábrándulást.

Az RMDSZ az erdélyi magyar közösség képviseletének biztosítására alapozza a létezését. Vagyis azt mondja a magyaroknak: szavazzatok ránk, bízzatok bennünk, mi pedig képviseljük az érdekeiteket a parlamentben, a kormányban és az intézményekben. Most ez üt vissza, teljesen egyértelműen és logikusan: ha rosszabbra fordulnak a dolgok, akkor az emberek azokon kérik számon, akik a bizalmukat és a támogatásukat kérték.

Magyarán: ha felvállalod a képviseletet, ha vállalod, hogy interfész leszel a közösség és az állam között, akkor ne csodálkozz, ha annak a közösségnek a szemében az államot te magad képviseled, akinek a hátán elverik a port, ha rosszul mennek a dolgok. Nem kell csodálkozni, ha az emberek számonkérik rajtad az inflációt, az életszínvonal romlását, az oktatás és az egészségügy problémáit, ha te magad kérted sorozatosan, választásról választásra a szavazatukat azzal, hogy éppen ezeknek a kérdéseknek a megoldásán fogsz majd dolgozni. Ez a képviseleti érem másik oldala, amire a pártok nem szeretnek gondolni.

Az utóbbi hetekben több RMDSZ-politikus is nyilvánosan a szervezet változásának szükségességéről beszélt. Csoma Botond képviselő és szóvivő, Pintér Zsolt Máramaros megyei elnök és Antal Árpád stratégiai igazgató is ugyanazt mondja ki a Facebookon és a médiában, amit valószínűleg még sokan gondolnak az RMDSZ-ben: elkerülhetetlen a változás és a nyitás. Ezzel párhuzamosan Kelemen Hunor háttérbeszélgetés-sorozatot indított, amelynek célja az, hogy a legkülönbözőbb területeken aktív értelmiségi elit elmondja a véleményét az RMDSZ-ről és arról, hogy szerinte milyen irányba kellene változnia a szervezetnek.

„Az RMDSZ egy eszköz, s addig létezik, amíg a romániai magyar közösség úgy gondolja, szükség van rá” – írja Csoma Botond és teljes mértékben igaza van. Valóban közhely ez a kijelentés, ahogy bejegyzésében írja, de a közhelyek igazak. És ha megnézzük, mi az emberek véleménye az RMDSZ-ről, azt látjuk, hogy igen sokan úgy gondolják: nincs szükség rá.

Jelenleg a választási ciklus félidejében úgy néz ki, hogy már nem lesz elég az etnikai elem fő kampánytémává tétele, nem elég a magyarok etnikai veszélyérzetének fokozása a választások közeledtével, hogy a félelem hatására neked adják a szavazatodat.

Bár a környező országokban élő magyar közösségek helyzetét nem lehet egy kaptafára húzni, mivel mind partikuláris helyzetekről van szó, a szlovákiai vagy a szerbiai magyarok legutóbbi választási kudarcai figyelmeztetések az RMDSZ számára is.

És már nem lesz elég az RMDSZ-es sikerek, törvényhozási, miniszteri, polgármesteri vagy tanácsosi eredmények folyamatos kommunikációja a médiában vagy az online térben.

Mert ezek hiába léteznek, ha az emberek azt érzik, hogy egyre kevesebb pénz van a zsebükben, hogy a közszolgáltatások minősége romlik, és az ország biztonságára is egyre nagyobb árnyékok vetülnek. Ráadásul az RMDSZ ellenzékbe került, ami azt jelenti, hogy a kormánykoalíciós tagságból származó mindenféle előnyök és eredmények is megszűntek.

Nem lesz elég a március 15-i ünnepi beszéd, az októberi 56-os beszéd az emlékműnél és nem lesz elég az sem, hogy az RMDSZ politikusai az SZKT-n egymáshoz beszélnek. És kevés lesz a választások előtti mozgósítás, az, hogy „azért kell ránk szavazni, hogy ott legyünk”, és hogy „bízzátok ránk, mi majd megoldjuk”.

Az a gond, hogy az emberek egyre kevésbé értik, hogyan zajlik a politika, hogyan működik a kormány, a parlament, az intézmények, és még nagyobb baj, hogy egyre kevésbé is érdekli őket.

Eleve rossz megközelítés, ha az RMDSZ csak választási, szavazatszerzési szempontból fut neki ennek a helyzetnek,

azzal a céllal, hogy négy évente valahogy kipréselje a parlamentbe jutáshoz szükséges minimális 5 százalékot a közösségből.

A lehetséges megoldás kulcsa abban lehet, amit a pártok nagy előszeretettel szeretnek hangsúlyozni: „közelebb kell menni az emberekhez”. Ez jól hangzik, de a valóságban úgy néz ki, hogy a politikus demonstratívan elmegy „az emberekhez”, ahol lózungokat mond, aztán visszamegy a nagyvárosi pártszékházba.

Ha az RMDSZ túl akar lépni ezen a szinten, akkor az őszinteség politikájára van szüksége.

Ez megint csak lózungként hangzik, de valójában mélységes paradigmaváltást jelent a képviseltek-képviselők viszonyban. Az, hogy „meg kell hallgatni az embereket”, mindaddig lózung marad, amíg nem jár komoly szemléletváltással, mert különben csak a bizalmatlanságot erősíti. A hagyományos politikai kommunikáció és a valóság közötti távolság ugyanis egyre nehezebben tartható fenn.

Őszintén el kellene magyarázni „az embereknek”, hogy ténylegesen, valójában hogyan zajlik az RMDSZ munkája országos, megyei és helyi szinten. Hogy mit jelent valójában a szervezet 5 százalékos súlya a parlamentben, mit lehet ezzel reálisan elérni, és mit jelent az, hogy az RMDSZ a mérleg nyelve tud lenni bizonyos helyzetekben. Hogy miért kell tárgyalnia az RMDSZ-nek a PNL-vel, a PSD-vel és a többi párttal, akkor is, ha „az emberek” szemében a PSD, a PNL és a többi párt rossz és erkölcstelen.

Hogy egyik vagy másik döntés miért született, mi mögötte a politikai és gyakorlati megfontolás.

Hogy gyakrabban van, amikor nem jó és rossz, hanem rossz és kevésbé rossz helyzetek között kell választani és valamelyiket tényleg választani kell, mert a politika valójában ilyen, soha nem is volt más.

Hogy miért kellett támogatni a Bolojan-kormány megszorításait (többet az embereknek, kevesebbet az államnak, emlékszünk, ugye, a kampányszlogenre?). Vagy legalább utólag elmagyarázni, és elismerni a tévedést, hogy miért kellett Crin Antonescut támogatni az elnökválasztáson. Elismerni, hogy bizonyos ügyekre távolról sincs akkora befolyása az RMDSZ-nek, mint ahogy azt állította. Sőt, ne is állítsa és ígérje az RMDSZ, hogy a ténylegesnél nagyobb befolyása van bizonyos ügyekre vagy döntésekre.

Az őszinteség politikája lényegében a jelenlegi politikai kommunikáció utáni szint.

Ehhez fel kell ismerni a megváltozott valóságot. Azt, hogy már az idősebb RMDSZ-szavazóknak sem lehet eladni egy cukrozott valóságot. Hogy ne a cukrozott valóság eladása legyen a cél, mivel ez önző választási logika. Hanem a tényleges valóság, benne jóval és rosszal. De ehhez valóban őszintének kell lenni és partnernek kell tekinteni az embereket. Be kell avatni őket a kulisszatitkokba, hogy megértsék, mi miért van, mit lehetséges és mit nem.

Mivel egyre több jel utal arra, hogy kimerülőben van az a politikai képviseleti modell, amelyben a választóktól négyévente bizalmat kérnek,

a választások között pedig a politikai szervezet saját maga határozza meg, mit tart fontosnak elmondani a közösségnek.

A fiatalok egy külön fejezet. Rendszeresen elhangzó, és borzasztóan elcsépelt mondás – és nem csak a politikában –, hogy „meg kell szólítani a fiatalokat”. Aztán ez valahogy soha nem sikerül. A fiatalok ugyanis nem ülnek valahol és várják, hogy valaki megszólítsa őket, hanem élnek, élnének, és nem lesz része az életüknek a politikai részvétel, ha nem érzik úgy, hogy ténylegesen számít a véleményük és a részvételük. Egy párt hiába várja el, hogy a fiatalok kapcsolódjanak a már létező politikai struktúrákhoz, miközben ugyanaz a párt nem feltétlenül hajlandó megváltoztatni ezeket a struktúrákat.

Ami elkerülhetetlenül azzal jár, hogy az ő prioritásaik nem feltétlenül esnek egybe azoknak a prioritásaival, akik egy párt vezető testületében ülnek az asztal körül és megszabják a szervezet irányát.

Csakhogy ezt fel kell vállalni. A fiatalokat nem lehet sem urnákhoz vinni, sem politikailag aktivizálni azzal, hogy „bajban a magyarság” vagy hogy „ott kell lennünk”. Őszinte, pragmatikus, közvetlen kommunikáció lehetne a továbblépési lehetőség.

Az őszinteség politikájának sikere azon áll vagy bukik, hogy az RMDSZ-ben felismerik-e: ez nem egyszerűen kommunikációs stratégia, hanem politikai magatartás. Ami azt is feltételezi, hogy a közösség nem csak jobb magyarázatot kap a döntésekről, hanem része van magukban a döntésekben is.

Mindezt persze így leírni könnyű, megvalósítani jóval nehezebb. Mert sokkal többről szól, mint lakossági fórumokról, mint a néha fiatalok közé ellátogató, velük fotózkodó nyakkendős politikusról, mint a falusi utcán végigkorzózó pártküldöttségről („a megyétől”), vagy a tévében lózungokat ismétlő szenátorról.

De mondjon valaki jobbat.

Mert az RMDSZ nem fog tudni továbblépni, ha nem veszi figyelembe sem az értelmiségi elit véleményét, sem a fiatalokét, sem a saját hagyományos választóközönségének az időközben megváltozott hangulatát. Ha pedig ténylegesen figyelembe veszi, akkor az elkerülhetetlenül változásokkal jár, ezt nem lehet megúszni.

Már ha ténylegesen az a cél, hogy megmaradjon a képviselet. Hogy is írta Csoma Botond? „Az RMDSZ egy eszköz, s addig létezik, amíg a romániai magyar közösség úgy gondolja, szükség van rá.” Ez az „úgy gondolja” a gyakorlatban azt jelenti, hogy képes lesz-e az RMDSZ a következő választáson bejutni a parlamentbe, vagyis eléri az 5 százalékos küszöböt. Ha nem, akkor függöny.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!

Varga László Edgár

Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…

Hová tűntek az erdélyi magyar társadalom „nagy ügyei” és van-e még esély a hosszabb távú stratégiai gondolkodásra?

Fall Sándor

A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Hogyan és miért lett Nicușor Danból a 2.0-ás cotroceni fikusz?
Főtér

Hogyan és miért lett Nicușor Danból a 2.0-ás cotroceni fikusz?

Az is nagy teljesítmény lesz tőle, ha végigviszi elnöki mandátumát. Az elsőt és egyetlent, mert második biztosan nem lesz, a rendszer láthatóan kezdi megunni az ilyen típusú figurákat.

Újraszentelték a templomot, amelyben házasságot kötött Horthy Miklós, és felavatták a néhai főgondnok eredeti szobrát
Krónika

Újraszentelték a templomot, amelyben házasságot kötött Horthy Miklós, és felavatták a néhai főgondnok eredeti szobrát

„Élő kövekből épült lelki templomért” mondtak hálát vasárnap délután Aradon, amikor is Bogdán Szabolcs János királyhágómelléki református püspök megáldotta a belvárosi református egyházközség kívül-belül felújított templomát és parókiáját.

Tizenegymillió lejjel vágta át a közlekedési minisztériumot egy személyszállító cég ügyvezetője – hírmix
Főtér

Tizenegymillió lejjel vágta át a közlekedési minisztériumot egy személyszállító cég ügyvezetője – hírmix

Több mint 17 ezer szekuritátés besúgót azonosított a CNSAS 26 év alatt. Nemzetbiztonsági kockázatok miatt kiutasítottak három pakisztáni állampolgárt Romániából.

Négy településen jártak a medvék, egyik nagyközségben kétszer is látták a nagyvadat
Székelyhon

Négy településen jártak a medvék, egyik nagyközségben kétszer is látták a nagyvadat

Farkaslakán, Csíkszentdomokoson, a Siménfalvához tartozó Rugonfalván és Csomafalván is medvét láttak szombaton – derül ki a Hargita Megyei Készenléti Felügyelőség tájékoztatásaiból.

Kiderült, mekkora nyugdíjemelést javasol a miniszter, kiemelt szerepben a kártyás utalás
Krónika

Kiderült, mekkora nyugdíjemelést javasol a miniszter, kiemelt szerepben a kártyás utalás

A nyugdíjakat 7,3 százalékkal kell emelni – jelentette be Florin Manole munkaügyi miniszter.

Unger Anna: a nyomozók tudták hova kell menni a pénzért
Székelyhon

Unger Anna: a nyomozók tudták hova kell menni a pénzért

A nyomozók tudták hol kell keresni azt nagy mennyiségű pénzt, amelyet november 12-én és 13-án végzett összehangolt nyomozási akciók során találtak meg – mondta az NVVH elnöke az RTL Házon kívül című műsorában vasárnap.

// még több főtér.ro
Ezért szeretem Romániát
2026. november 03., kedd

Ezért szeretem Romániát

Mintha tovatűnnének azok az idők, amikor egy erdélyi magyarnak szentségtöréssel ért fel még csak gondolni is arra, hogy szerethető-e ez az ország.

Ezért szeretem Romániát
2026. november 03., kedd

Ezért szeretem Romániát

Mintha tovatűnnének azok az idők, amikor egy erdélyi magyarnak szentségtöréssel ért fel még csak gondolni is arra, hogy szerethető-e ez az ország.

Különvélemény

Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!

Varga László Edgár

Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…

Hová tűntek az erdélyi magyar társadalom „nagy ügyei” és van-e még esély a hosszabb távú stratégiai gondolkodásra?

Fall Sándor

A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS