Repülő után rohanó utasok? Ugyan! Így loholjon óceánjáró, űrhajó vagy vonat után!

Végigsöpört a közösségi médiában, majd a nemzetközi sajtón is az a nem mindennapi történet, amelynek főszereplője két román férfi volt, helyszíne pedig a kölni reptér. A két férfi a gépük indulása előtti percekben döbbent rá, hogy elmulasztották a beszállást. Embereinket azonban nem olyan fából faragták, hogy egykönnyen tudnának veszíteni, így betörték az egyik vészkijárat üvegét, megnyomták a vésznyitót, majd a már a kifutó felé készülő gép felé kezdtek el rohanni integetve és kiabálva, hátha megszánja és felengedi őket a pilóta.

Ehelyett természetesen a rendőrségen kötöttek ki és bírósági eljárás is indul ellenük, hiszen nemcsak rongálás és birtokháborítás, de a légi közlekedés biztonságának megsértése miatt is felelhetnek.

Az alábbiakban összegyűjtöttünk pár hasznos gyakorlati tippet világ- és űrutazók számára arra az esetre, ha lemaradnának az aktuális járműről:

Ki ne álmodozott volna már arról, hogy – akárcsak a német nyugdíjasok – egy szép napon világ körüli útra indul egy óceánjáró hajón. Egy ilyen utazást természetesen nem árt jó előre megtervezni, minden eshetőségre felkészülve, de még így is előfordulhat, hogy éppen az indulás napján alszunk el, a hajó pedig a pontos menetrendjét követve nélkülünk indul útnak a kikötőből, amíg mi tehetetlenül nézünk utána.

Sebaj, szerencsére van megoldás!

Először is keressük meg a kikötőben a parti őrség hajóját, hiszen az olyan kikötőkben, amelyekből óceánjárók indulnak, biztosan találunk ilyet. Ha üresen találjuk a hatósági vízi járművet, annál jobb, akkor csak el kell kötni és üldözőbe venni vele a mi hajónkat.

Könnyen előfordulhat azonban, hogy a parti őrség motorcsónakján – nagy bosszúságunkra! – a parti őrség alkalmazottai is ott alkalmatlankodnak.

Ilyenkor sincs veszve minden!

Az egyenruhásokat rövid, éles füttyentésekkel, félreérthetetlen kézjelekkel egyenként csalogassuk le a motorcsónakról valami félreeső helyre, ahol kloroformos zsebkendővel elaltathatjuk őket, ahogy azt kedvenc akciófilmjeinkben láttuk. (Vigyázzunk, hogy amikor eszméletvesztéskor összeesnek, lehetőleg ne verjék be túlságosan a fejüket, nem mindegy ugyanis, hogy később könnyű vagy súlyos testi sértésért perelnek be minket!)

Ha ezzel megvagyunk, már csak el kell kötnünk a motorcsónakjukat, majd a sziréna bekapcsolásával megállítanunk az óceánjárót, amelyre így kénytelenek lesznek felengedni minket.

Miután a kapitánnyal és az első tiszttel együtt jól kinevettük magunkat a turpisságon, már kezdődhet is a felejthetetlen utazás!

Már évek óta kemény kiképzésen veszünk részt egy űrutazásra készülve, de balszerencsénkre a dugó miatt épp a kilövés napján nem érünk be időben az űrközpontba? Nincs is ennél bosszantóbb…

De szerencsére van megoldás!

Először is hívjuk föl a mobilján a visszaszámlálást végző kollégánkat, majd mondjunk random számokat a kagylóba (teszem azt: 9, 116, 82, 97 stb.), hátha ezzel összezavarjuk, újra kell kezdenie a visszaszámlálást, és ezzel időt nyerünk.

Az ilyen tévedések egy nagyszabású küldetés esetén igen bosszantóak lehetnek, így aligha lenne meglepő, ha a projekt többi résztvevője megorrolna a számolásba belezavarodott kollégára. Tárcsázzuk hát a taxiból (amely még mindig a dugóban rostokol) a csapat legimpulzívabb tagját, akit a legkönnyebb kihozni a sodrából, és kezdjük el tovább hergelni a visszaszámláló ember ellen. Elevenítsük fel azokat a közös pillanataikat, amikor igazságtalanul vagy sértőn viselkedett az ingerlékeny munkatársunkkal szemben, esetleg találjunk ki mocskos kis történeteket róla.

Ha sikerül verekedést szítanunk a földi irányítóközpontban, nyert ügyünk van, biztosan elhalasztják a kilövést addig, amíg mi is odaérünk!

Ha azonban az űrhajót mégis épp az orrunk előtt lőnék ki, mi pedig tehetetlenül nézzük, ahogy nagy tűzcsóvát lövellve elemelkedik a földtől, még mindig megpróbálkozhatunk valamivel: törjük be a vészkijárat üvegét, nyomjuk meg a vésznyitót, majd a biztonsági őröket váratlan manőverekkel kijátszva rohanjunk a kilövőálláshoz, miközben az űrsikló felé integetve azt kiáltozzuk: „Várjon meg, boss, mind emberek vagyunk!”

Ha szerencsénk van, a pilótának megesik rajtunk a szíve és visszafordul értünk.

(Vigyázat: a kilövőállás ilyenkor, a kilövés utáni percekben 4–6000 fokos is lehet, így érdemes minimum 800 faktoros naptejet és UV-szűrös napszemüveget használni.)

Végül vegyünk számba egy olyan eshetőséget is, amelynek ugyan elhanyagolhatóan kicsi az esélye, de gondolatkísérletnek azért izgalmas.

Aki ismeri a Román Vasúttársaságnál (CFR) uralkodó viszonyokat, az azzal is tisztában van, mennyire szabad szelleműen kezelik a saját menetrendjüket. Nem számít, mennyire szórakozott vagy felelőtlen, a CFR túl fogja licitálni. Magyarán, bármennyit késik is a járat menetrend szerinti indulásához képest (teszem azt október 11-ike helyett október 13-ikán érkezik meg az állomásra), az Ön szerelvénye jó eséllyel még mindig egy mellékvágányon fog rostokolni valamely műszaki hiba miatt, Ön pedig várakozhat türelmesen az indulásra – nem fogják elsietni.

Ha mégis az orra előtt zötyögne el a vonat, de nincs sok csomagja, csak szaporázza meg a lépteit, a sínek mentén baktatva pár száz méter után biztosan utoléri. Még jót is fog tenni a lumbágójának az a kis torna.

Ha netán a kalauz az utolsó fülke ajtajában állva (mondvacsinált biztonsági okokból) nem akarja majd fölengedni, csak ragadja meg a karját, rántsa le a vonatról – ahogy azt a James Bond-filmekből elleste –, majd a mozgó szerelvényre fölkapaszkodva alaposan zárja be maga után az ajtót, nehogy ő (a kalauz) is visszamásszon.

Ha éppen csak elment az a fránya vonat, de Önnek sok csomagja van, még mindig bőven van ideje biciklis futárt, öszvért, esetleg serpát bérelni, és a fönt már vázolt módon a csigalassúsággal zötyögő szerelvény után eredni.

A legvalószínűbb azonban mégis az, hogy ha késve érkezik is, mégis Önnek kell majd nem keveset várakoznia az indulásra.

Ilyenkor – amennyiben Ön őrült tudós, kiugrott fizikus, netán a téridő és a féregjáratok obskúrus elméleteinek amatőr szerelmese – csak vegye elő a táskája mélyéről a teleport (vagy az időgép) félbehagyott titkos terveit, és dolgozzon tovább rajta – talán már nem kell sok az áttöréshez.

Ne feledje, normális vonatközlekedés híján egy egész ország bízik Önben!

Összefoglalásként – ahogy falun mondják –, nincsenek lehetetlenek, csak tehetetlenek. Ne adja fel, küzdjön az álmaiért!

(Ha börtönbe kerül, erre a cikkre nem hivatkozhat mentségképpen!)