Szántai JánosPárizs, Willkommenskultur, mioritikus idiotizmus
Lebontani, földdel egyenlővé tenni, beszórni sóval. De jó lenne!
Olvasom a párizsi tragédiáról szóló beszámolókat, elmerengek a Willkommenskultur immáron sokadszorra kipukkanó lufiján, meg azon is, hogy mi kell még Európának ahhoz, hogy végre felébredjen a kritikátlan, ostoba, ideatikai korlátlanságában végtelenül korlátolt felebaráti szeretet csipkerózsika-álmából…
És akkor szembejön a Facebookon Elena Udrea, és ezt írja, szó szerint:
Néhány egybeesés (ez a cím)
A párizsi támadás francia idő szerint körülbelül 21.30-kor következett be (vagyis román idő szerint 22.30-kor), a Colectiv-beli tűzvész 22.32-kor tört ki. Mindkettő a péntekről szombatra virradó éjszakán. Párizsban a támadás a Bataclan Klub Ellen irányult, ahol egy rockkoncert zajlott. A Colectiv Klubban szintén. A katasztrófák képei szinte identikusak.
Elolvasom. És még egyszer. És még egyszer. És nem hiszek a szememnek. De az agyamnak sem. Hogy ez az ember (nem írok nőt, polkorrektségi okokból) éveken át irányítgatta a mioritikus hazát. Hogy mégis igaz az a költői feltevés, miszerint az értelem az őrület holdudvara. Az egy dolog, hogy a Bataclan Klub nem klub, hanem színház, és a francia terrortámadások terrorcselekmények, nem egy velejéig romlott rendszer hibasorozatából következő véletlen tűzeset. Ezek apróságok, bármelyik nagyon hülyével előfordulnak.
Igazából az borzaszt el, hogy a mioritikus emberi erőforrásokból az elmúlt 25 év alatt többnyire csak ennyi telt: hogy ilyen idióták kerüljenek hatalmi pozíciókba, korra, nemre, társadalmi pozícióra, politikai hovatartozásra, nemzeti identitásra való tekintet nélkül. És hogy hiábavalóság odaírni a film végére, hogy a valósággal való mindennemű egyezés a véletlen műve. Mert nem az.
Történetek a kereszt alól
Szántai János
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
Érezhetünk-e nosztalgiát valami iránt, amit sosem éltünk át?
Sánta Miriám
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Ahol az évek során enyészetnek indult az ipar – a kolozsvári Sinterom (FOTÓRIPORT)
Sánta Miriám
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Így házasodtak a kora újkori erdélyi nemesek
Sólyom István
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Mi történt május 4-én Romániában? És mi jöhet?
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Habemus papam! Amerikai bíborost választottak Róma püspökévé
Felszállt a fehér füst a vatikáni Sixtus-kápolna kéményéből csütörtökön este, ami azt jelenti, hogy sikerült megválasztani a katolikus egyház új vezetőjét.
Kell-e tartanunk George Simiontól?
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Fenyegető hangvételű plakátok Csíkszeredában
Provokatív plakátok jelentek meg csütörtök reggelre több helyszínen Csíkszeredában, illetve a taplocai iskolaközpont közelében is, amelyeken George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnökjelöltjének hírhedt kijelentései olvashatók.
Orbán Viktor egyetért George Simionnak a nemzetek Európájáról alkotott véleményével
A magyar kormány semmilyen elszigetelést, retorziót nem támogat Romániával szemben – jelentette ki pénteken Orbán Viktor.
George Simion híve máris lebozgorozta a romániai magyarokat
A magát George Simion hívének kiadó, Tulcea megyei férfi lebozgorozza, szidalmazza, fenyegeti és „visszaküldené” a romániai magyarokat Magyarországra. A TikTok közösségi videómegosztón terjedő videó kapcsán Kézdivásárhely polgármestere is megszólalt.
Kell-e tartanunk George Simiontól?
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Kell-e tartanunk George Simiontól?
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
A fiatal generációk és az elnökválasztás
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
A fiatal generációk és az elnökválasztás
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Ez lesz a Főtér történetének legolvasottabb cikke
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Ez lesz a Főtér történetének legolvasottabb cikke
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Mi történt május 4-én Romániában? És mi jöhet?
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Mi történt május 4-én Romániában? És mi jöhet?
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Szavazzrám! Szavazzrám! Szavazzrám!
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
Szavazzrám! Szavazzrám! Szavazzrám!
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
Megtisztelő-e, hogy Crin Antonescu Székelyföldre látogatott, és ha igen, akkor miért nem?
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Megtisztelő-e, hogy Crin Antonescu Székelyföldre látogatott, és ha igen, akkor miért nem?
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Történetek a kereszt alól
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
Történetek a kereszt alól
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
Érezhetünk-e nosztalgiát valami iránt, amit sosem éltünk át?
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Érezhetünk-e nosztalgiát valami iránt, amit sosem éltünk át?
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Amikor nem bírtam ki kuncogás nélkül Jeremiás siralmait
Avagy lamentáció arról, hogy milyen következményekkel járt egy hajdani nagypénteki gyermekcsíny.
Amikor nem bírtam ki kuncogás nélkül Jeremiás siralmait
Avagy lamentáció arról, hogy milyen következményekkel járt egy hajdani nagypénteki gyermekcsíny.
Kihal az erdő – tizennyolcadik erdélyi történet a jövőből
„A gyergyói biotechnológiai központból kiszabadult a BY-4 szintetikus kórokozó és szinte napok alatt végzett az összes fával és bokorral a Gyergyói-medence déli részén és a Marosfőtől az egykori Tusnádfürdőig húzódó hetven kilométer hosszú sávban.”
Kihal az erdő – tizennyolcadik erdélyi történet a jövőből
„A gyergyói biotechnológiai központból kiszabadult a BY-4 szintetikus kórokozó és szinte napok alatt végzett az összes fával és bokorral a Gyergyói-medence déli részén és a Marosfőtől az egykori Tusnádfürdőig húzódó hetven kilométer hosszú sávban.”
Történetek a kereszt alól
Szántai János
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
Érezhetünk-e nosztalgiát valami iránt, amit sosem éltünk át?
Sánta Miriám
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Ahol az évek során enyészetnek indult az ipar – a kolozsvári Sinterom (FOTÓRIPORT)
Sánta Miriám
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Így házasodtak a kora újkori erdélyi nemesek
Sólyom István
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
