Huszonöt év

„Huszonöt évvel ezelőtt Temesváron az emberek élőláncot alkotva védték a nacionálkommunista rezsim ellen felszólaló Tőkés Lászlót a rendszer pribékjeitől.

Néhány nap múlva megdőlt a diktátor hatalma, és egy ideig úgy tűnt, véget érhet az államilag szított etnikai gyűlölködés időszaka.

Akkor valószínűleg kevesen gondolták, hogy negyed század múlva még mindig ott tartunk majd, hogy a legnagyobb kormánypárt politikusai a Szekuritáté igyekezetét megszégyenítő elánnal üldözik továbbra is Tőkést azzal a szándékkal, hogy elérjék a forradalom kirobbanásában játszott szerepéért kapott állami kitüntetése visszavonását, és ezzel elvitassák a rendszerváltás megvalósításában meglevő érdemeit.

Vagy hogy már a temesvári városvezetők is beállnak ebbe a sorba, és meg sem hívják a jubileumi rendezvényekre. Arról nem is beszélve, hogy a bukaresti kormány helytartói azt tartják legfontosabb feladatuknak, hogy a magyar himnusz éneklése miatt rójanak ki bírságot. (...)

Némi optimizmusra talán csak az ad okot, hogy a polgárok bebizonyították: az eddigihez képest más stílusú politizálást igényelnek, amikor az államfőválasztáson elsöprő többségben voksoltak az outsidernek számító, ráadásul kisebbségi jelöltre. A kérdés most az, mennyire lesz képes az új államfő megfelelni az elvárásoknak, és hogy milyen mértékben sikerül az 1989-ben hatalmukat átmentő erőknek, illetve tanítványaiknak a mostani »fülkeforradalmat« is eltéríteniük.”