Feladtuk Vásárhelyt?

„Hogy milyen alkudozások folytak a háttérben, arról csak sejtéseink lehetnek. Az viszont tény, hogy a felsoroltak mindenikéből gyanúsan hiányzott a győzelem akarása, nem voltak többek, mint alibijelöltek.

A mostani helyzet – legalábbis egyelőre – kísértetiesen hasonlít a négy évvel korábbihoz. Mert az lenne a logikus, ha olyan személyt jelölnének alpolgármesternek, akit a következő választáson a polgármester ellenlábasaként indíthatnak. Négy esztendő bőven elegendő egy esélyes jelölt felépítéséhez, a tisztséggel járó közszereplési lehetőségek pedig, ha okosan bánnak velük, meghozhatják a szükséges ismertséget is.

A jelek szerint az RMDSZ ezúttal sem kívánt élni az adott lehetőséggel. Mert azt talán ők sem gondolják komolyan, hogy Peti Andrásnak polgármester-jelöltként reális esélye lehetne Floreával vagy akár Maiorral szemben.

Ha módosítják a választási törvényt, és újra kétfordulós menetben döntünk majd a városvezetői tisztséget illetően, akkor viszont végleg lemondhatunk a vásárhelyi polgármesteri szék visszahódításának reményéről. Addig mindenképp, amíg elsősorban az etnikai hovatartozás határozza meg, ki hova adja voksát.

Addig is mihamarabb megválaszolandó a kérdés: ki lehetne a legalkalmasabb magyar polgármester-jelölt? Mielőtt eldöntenénk, nem ártana, mondjuk, megrajzolni az esélyesnek ítélt jelölt robotképét.

Tisztázni azt, hogy férfi legyen-e, vagy nő; idősebb, tapasztaltabb, vagy fiatal, lendületes személy; valamely párt meghatározó kulcsfigurája, vagy laza pártkötődésű, netán független?

Marosvásárhely különleges helyzete, a korábbi évek történései alapján egyértelműnek tűnik, hogy csak és kizárólag egy közösen támogatott polgármester-jelöltnek lehet esélye. Ezért célszerű lenne az előválasztás jól bevált eszközéhez folyamodni. Esélyeink maximalizálása érdekében pedig a közös képviselőjelöltlista-állítás lehetőségén is érdemes lenne elgondolkodni."