Baklövések és szirénhangok

„Mert ne feledjük el, az európai parlamenti választások – bármilyen ellentmondásosan is hangzik! – igazi össznemzeti ügy, és brüsszeli számbeli képviseletünk is azt igazol(hat)ná, hogy a csonkolt országnak járó 21 képviselő nem „fedi” a Kárpát-medencei magyarságot. Legfennebb kétharmadát, háromnegyedét, s azt is úgy, hogy ezek egy része notórius nemzetárulókból kerül ki.

Reméljük, minél kevesebb. Mert nincs ott szükség a magyar érdekek ellen fogalmazott jelentéseket sugalló „internacionalista” senkikre, de nincs a Szanyi Tiborhoz hasonló angyalföldi Bicska Maxikra, a külföldről irányított vad liberálisokra, az anarchiát és az állatvédelmet összekavaró „tappancsosokra” sem. De a mindent jobban tudó jobbikosok is otthon maradhatnának.

Különben a Jobbik követte el a legdurvább tévedést és könnyelműséget a politizálás teljes palettáján, amikor egy Moszkvából hazatért, nagylelkűen adakozó párttámogatót egyenesen Brüsszelbe küldött anélkül, hogy voltaképpen ismerte volna a jóembert.(...)

Ugyancsak a panoptikumba utalható egy földink, egy néppártos kisvezér felelőtlen ágálása, nagypolitikai megnyilvánulása, melynek értelmében az erdélyi magyarságnak nem kellene részt vennie az európai képviselőválasztáson, mert nekünk nincs is szükségünk ilyen képviseletre, s különben is ez az egész csak az RMDSZ malmára hajtaná a vizet. Azt nem tudom, mennyire hajtaná, de az biztos, hogy ilyen, „politikusi” felleghajtóba öltözött emberrel még nem találkoztunk. Akár „pártkatona”, akár csak magánszorgalmú elmeháborodott az illető."