A milyen micsoda micsodája?

„Nagy az öröm most a lakosság többségénél. Talán túlságosan is nagy. Olyan nagy, mintha nem is Romániában lennénk. Elfelejtjük egy-egy pillanatra, hogy márpedig ott vagyunk. Persze nem mintha nem lenne ok némi derűlátásra amiatt, hogy a lassan már mindent leuraló PSD helyett győzött »a jól végzett munka Romániája«. Itt azonban már feltehetjük a kérdést: valójában a milyen micsoda micsodája is győzött? Továbbá: mire lesz elég ez a győzelem, tehát igazából teljes győzelem-e? Romániát elnézve ugyanis nehezen fér össze vele az, hogy »munka«, az pedig egyenesen utópisztikusnak hat, hogy ráadásul még »jól végzett« is. Vagy ha mindkettő igaz, akkor az meg nem lehet Románia.

Hogy ezek nemcsak általánosságok, hanem nagyon is konkrét tények, azt mutatja, hogy mennyire nehéz most előrehaladásba kezdeni. Iohannis győzelmével ugyanis új helyzet állt elő: a kormányzó PSD és szövetséges pártjai most még uralják a kabinetet és a parlamentet is, foggal-körömmel ragaszkodnak is ahhoz, hogy minél többet megtartsanak a hatalomból – közben viszont szövetségeseik már ingadoznak, mérlegelnek, hogy átálljanak-e, magát a Iohannist támogató két párt, a PDL és a PNL pedig már próbálkozik is a hatalomváltással. (...)

Nos, mindkét párt bemutatta már, hogy nem a jól végzett munka Romániáját tartják megvalósítandónak – hanem ugyanúgy gazdasági vállalkozások lényegében, és ugyanúgy oligarchák mentén állnak össze, mint a PSD. Csak a most győztes oldal pártjai kisebbek, tehát behálózni sem tudták olyan mértékben az országot, mint Pontáék.

És épp ennek köszönheti győzelmét most ez az oldal. Iohannis váratlan és nagymérvű diadala ugyanis nem a PNL és a PDL támogatásának szól, hanem óriási többségben protest-voksokról beszélhetünk. A lakosság tehát a PSD ellen szavazott, ez okozta a földindulást: a PSD-s Ponta ellenjelöltje egy néma hal is lehetett volna, és valószínűleg egy kis stratégiával, kampánytanácsadókkal és manőverekkel az is győzött volna. Ez nem Iohannisékat degradálja, egyáltalán. Hanem azt mutatja, mennyire elege volt a lakosságnak a PSD-ből. Amely ráadásul a kampány során is arroganciát mutatott, megszegve a korteshadjáratok ama alapszabályát is, hogy ne dühítsd fel a kevésbé tehetős társadalmi rétegeket.

És hogy most valóban eljön-e a jól végzett munka Romániája, természetesen messze túl ezen a szlogenen? Enyhén szólva kétséges. De mindenképp egy esély ez. Persze Románia el szokta játszani az esélyeit. Ám legalább van egy újabb – ami Ponta megválasztása esetén nem adódott volna, sőt, még stagnálás helyett is lefelé vitt volna mindannyiunkat.”