A liberalizmus útvesztői (II.)

„Amikor megalkották az Európai Unió alkotmányát, a liberálisok és a szocialisták voltak a legnagyobb kerékkötői annak, hogy abba bekerüljön a keresztény szó. Mindez amiatt történt, hogy ne sértse azoknak a bevándorlóknak az érzékenységét, akik tűzzel-vassal harcolnak a kereszténység ellen. Tehát nem az őslakosok, hanem a bevándorlók lelkiismereti szabadságjogainak védelmét vették figyelembe. A kisebbségekre vonatkozó szabályok megalkotásakor az őshonos kisebbségeket egy kalap alá helyezték a bevándorló kisebbségekkel.

A szólásszabadság, a sajtószabadság, a véleménynyilvánítás szabadsága, a lelkiismereti szabadság, a vallásszabadság és más hasonló jogok biztosítása valóban fontos, de vigyázni kell arra, hogy ez szent és sérthetetlen legyen mindenki számára. Sajnos, Európában már semmi sem szent. A keresztény értékeit vesztő Nyugat önként mondott le azokról az értékekről, amelyek eddigi fejlődéseinek az alappillérei voltak. A kereszténység többek között a „Ne ölj!” és a „Ne lopj!” parancsolatokra épül, míg a bevándorlók között nagyon sokan olyan vallást gyakorolnak, ami erénynek tartja, ha valaki a vallás megvédése miatt megöli embertársát.

Az európai embernek lényegesen eltérnek a játékszabályai más kontinensek népeinek hagyományaitól. Amikor megalkották az Európai Unió alkotmányát, teljes mozgásszabadságot és munkavállalási lehetőséget biztosítottak, de nem szabták meg a házi rendet, hogy a vendég vagy az ott állampolgárságot szerzett bevándorló mit tehet és mit nem tehet. A keresztény Európa a liberális értékrend felülkerekedett uralma miatt ma már saját magát lövi."