A kommentelő megmondja

Femi- és nyelvtannáci kékharisnyák. Nőgyülölő maszkulin szólisták. Szocialista traktoristák. Szociopata baristák. Síkagyú kóristák. Baromarcú kulturisták. Ti. Juhok, ökrök, egyszóval állatok vagytok mind. Jön ki belőletek az állat. Mindegyre, de legalábbis előbb vagy utóbb. Szőrösek vagytok, igen. Szőrösnyelvűek. Szőrösszívűek. És van bőr a pofátokon. Ti, bőröspofájúak, ti!

Az ilyenek miatt jutottunk ide.

Hova jutottunk, nézzétek meg, hova. Oda. Az ország is odajutott. Oda van jutva. Nincs már itt semmi látnivaló. Miattatok. Már a parizer se a régi. Mert nem fogjátok be azt a vastagbőrű pofátokat. Azért. Csak tátjátok ki mindegyre, s eszitek azt a sok biozöldséget. Ezért romlott el a parizer. Mert nem akarjátok megenni, azért. Mert nektek már semmi nem jó. Ti vegano-hipszter nemzetárulók, ti. Hogy vágnám le a szakállatokat már egyszer.

Ti mind sötétek vagytok.

El vagytok maradva. Nem láttok ti semmit onnan, a sötétségből. Csak tapogatóztok a takaró alatt. S ha felkeltek, megeszitek a parizert. Hogy ehetitek meg a parizert, mondjátok meg, hogy? Mócsingosak vagytok mind. Selejtek. Pedig milyen a világosság! Fényes. Üdvözítő. Aki nem látja, az sötét. Úgy kell látni a világosságot, ahogy mi látjuk. Zölden, vidáman málnázó medvék között. Bátran futkorászó patkánykák között. És nemcsak. A mi keblünkre boruljon reá mindenki. De fejét úgy hajtsa oda, ahogyan mi akarjuk. Szép, nagy, haladó kebelünk lesz akkor nekünk. Ti pedig maradtok ott a középkorban, drága barátaim, elavultan. Ti.

Ide vagyunk jutva. Hogy fel vagytok ti világosulva mind.

Hogy nem kell már a nőnek férfi. Nem kell már a férfinak nő. Mindenki csak nézi a képernyőt egyedül. Azért, mert ti. Mind buzik vagytok, azért. Miattatok lesz buzi mindenki. Mindenhol ott az a sok buzi. Buzik. Milyen nagyon buzik vagytok. Politikusok. Újságírók. Írók. Színészek. Tanárok. Orvosok. Mindenhol csak a sok buzi. Már a taxisofőrök is azok. Holnap a kőművesek is azok lesznek. Miattatok. Buzik. Buzzancsok, azok vagytok. Azok.

Nem vagytok képesek leírni egy épkézláb mondatot.

Nincs egy ép gondolatotok. Férgesek vagytok mind. Romlottak. Savanyúak. Ültök a szobátokban a gép előtt, s azt hiszitek, láttok valamit a világból. Nem láttok ti abból semmit. El vagytok szállva. A világ nem olyan, ahogy ti elképzelitek. Menjetek, üljetek fel a buszra. Könnyű a kocsmaasztalnál hágyászkodni. S utána taxival hazamenni. Menjetek haza busszal. Vagy gyalog. S másnap menjetek kapálni. Meglátom, mi lesz akkor! Az lesz akkor. Az.

Ti komolyan azt hiszitek, most reggel van?

Dehogy van reggel. Akkor volt reggel, amikor én felkeltem. Nézzetek körül. Szerintetek a reggel ilyen? Lófaszt ilyen. Melegem van már, pedig hogy fáztam. Akkor volt reggel, amikor én fáztam, ember. Hogy fázhatsz ilyenkor? A fél nap el van telve, s te most iszod a kávét? Hát én már kétszer megizzadtam. Most van a tízóraiszünetem, azért kommentelek. Te komolyan azt hiszed, hogy amit csinálsz, az munka? Lófaszt munka. Az a munka, amit én csinálok. Te meg sem izzadsz, csak iszod a kávét ilyenkor. Nyele sincs annak, amivel dolgozol. Van nyele vagy nincs nyele? Na, te akkor nem dolgozol, üldögélsz, vazger. Szobapenész vagy, az.

Ti mind milyen bunkók vagytok.

Komolyan mondom. Hogy írhatjátok le, hogy 1456, amikor 1463, mindenki tudja. Hogy lehet ilyen zavar a fejetekben? Nem tudtok ti semmit. Az nem úgy volt. Nem úgy van. Nem úgy lesz. Másképp lesz. Egy sz-el, te baromarc. Muszáj lett volna olvassál egy kicsit. Pontos jével, azzal. De te csak mentél le a blokk elé állandóan. Viselkedni se tudsz. Nem tanított meg semmire az a részeges apád. Biztos bújtál el a blokk mögé, amikor tántorgott hazafelé. S most írod a sok hülyeséget. Komolyan mondom.

Én mondom komolyan.

Én gondolom. Mert nekem van igazam. Én vagyok az, aki. Aki látja. Aki megeszi. Aki nem eszi meg. Aki támogatja. Aki nem támogatja. Aki megfogja a nyelét. Aki nem fogja meg. Aki rászavaz. Aki nem szavaz. Aki viszi. Aki hozza. Aki alulról. Aki felülről. Aki jobbról. Aki balról.

Nem egyébért, csak mert tudom. Tudom, és kész. Én tudom. Én! Én.