Keresd a nőt! Körbeutazta a fél világot, hogy megmutassa, mitől szépek a nők

Még nem voltunk ennyire rendhagyó könyvbemutatón, mint Mihaela Noroc világhírű román fotós albumának kolozsvári bemutatóján. A The Atlas of Beauty több mint 500 nő portréját tartalmazza, amelyeket a Moldova Köztársaságban született fotós a világ több mint 50 országában készített. A női szépséget akarta megmutatni, a maga természetességében és mélységében, ahogyan ő látja.

Az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Németország és Japán után a román kiadás is megjelent a Humanitas kiadónál, Atlasul frumuseții címmel, ez adta a kolozsvári esemény apropóját. De tervben van a kínai változat is, és a könyvnek több mint egymillió követője van a Facebookon. A fotós ideje egy részét a köszönő és lelkesítő üzenetek megválaszolásával tölti.

Az, hogy egy olyan ember, akivel több száz nő engedi lefotóztatni magát, nem lehet hétköznapi, sejtettük, de Mihaela Noroc természetessége, közvetlensége túlmutat mindenen. Ebből fakadóan öt perccel a kezdés után olyan hangulat alakult ki a Bánffy-palota zsúfolásig megtelt Tonitza-termében, mintha az összegyűlt másfél száz fiatal egy házibulit próbált volna nyélbe ütni.

A fiúk a laptop-kivetítő-mikrofon ördögi hármas örökös problémáját próbálták felszámolni, miközben az est meghívottja beült a díszfotelbe és megszoptatta addig üvöltő, mindössze három hónapos kislányát, Nataliát. „Mit tegyünk? Mindannyian emberek vagyunk, nem?” – kezdte bemutatkozó beszédét Mihaela Noroc.

Mihaela Noroc három hónapos kislányát, Nataliát is bemutatta kolozsvári közönségének

És előretessékelte a földre a közönség azon részét, aki már állva sem fért. Ennyi fiatalt egy helyen eddig csak bulikban láttunk, könyvbemutatón soha. „Lapozod nekem a slide-okat, amíg beszélek?” – kérdezte egyiktől, és a közönség hathatós segítségével elkezdte ismertetni világhírű projektjét.

Kisinyovban született, de családjával még 1990-ben áttelepült Romániába. Első fényképezőgépét képzőművész édesapjától kapta, első fotóját édesanyjáról és húgáról készítette. „Apám is ott volt, de ő nem érdekelt” – mondta, illusztrálva, hogy kezdettől a női modellek keltették fel a kíváncsiságát.

Bár a bukaresti képzőművészeti egyetem fotó-videó szakán tanult és mindig a női portré érdekelte, nem gondolta, hogy valaha fotós lesz. „Nagyon távoli dolognak tűnt, nekem pedig soha nem volt önbizalmam és a tanáraim sem motiváltak eléggé, ezért lemondtam róla” – mesélte. A pénzügyi szektorban kezdett el dolgozni, s miután összegyűjtött valamennyi pénzt, világ körüli útra indult.

Portugália. Fotók: Facebook|The Atlas of Beauty

Tibet

Tokió, Japán

Tizenöt hónapig volt úton, és ekkor született meg a fotós projekt ötlete, igaz, kezdetben inkább a női külső érdekelte. A női szépségre Etiópiában figyelt fel, ahol az első nő, Lucy csontjait is találták. Lenyűgözte az etiópiai nők természetessége, kultúrájukhoz, hagyományaikhoz való ragaszkodása. Hogy az afrikai törzsek asszonyai fedetlen keblekkel is milyen természetesek és magabiztosak.

Az első utazás nem a projektről szólt, de sejtette, hogy ebben van lehetőség, és miután a Bored Panda nemzetközi hírportál megjelentetett egy cikket róla, utolérte a világhírnév. Egy hónapba telt, amíg válaszolt a cikk nyomán érkező mailekre, üzenetekre. A férje által készített kisvideónak már 20 milliós nézettsége volt, ő pedig a biztató szavak hatására úgy döntött: folytatja a munkát.

„Soha nem hittem magamban, nem hittem volna, hogy képes vagyok ilyesmire. De rájöttem, hogy kis lépéseken múlik, azon, hogy odamenjek egy nőhöz és megkérdezzem: lefotózhatom? Így született a több száz női portré” – mondta Mihaela. Másodjára tudatosabban állt hozzá a munkához, egy fundrising oldalon pénzt gyűjtött, majd újra útra kelt.

Az album román kiadása a Humanitas kiadónál jelent meg

„Demokratizálni akarom a szépséget” – összegezte a projekt célját. Az, hogy kinek mi a szép, nagyon személyes, a szépség sokféle lehet. Ha azonban beütjük a Google-keresőbe a keresőszót: „szép nő”, egyenképet kapunk, ahol a fizikum és az érzékiség van előtérben.

A női szépség kapcsán napjainkban túlságosan az érzékiségre kerül a hangsúly, véli Mihaela, holott szerinte az, hogy egy nő szép, sokösszetevős képlet, ehhez az őszinteségnek, jóságnak is köze van. „Egy pozitív, egészséges ábrázolásmód kell a nőkről. A női szépség többi száz, ezer jellemzőjét akarom megmutatni” – mondta. A projektet anyaként is folytatni szeretné, épp a lánya miatt.

Odessza, Ukrajna

Mongólia

Mexikó

Ennek érdekessége, hogy folyamatosan új lehetőségeket fedez fel benne, tette hozzá, például asszociációkra is van mód. Így kerülhetett egymás mellé az albumban egy zsidó és egy muzulmán lány csak amiatt, mert rájött, hogy hasonlítanak. De a képek mögött történetek is vannak, s bár ezek a könyvben csak egy-egy mondat erejéig jelennek meg, Mihaela szívesen mesél róluk.

Például arról az indiai lányról, aki az album angol kiadásának a címoldalára került: Váránásziban fotózta, miközben a hindu lány a Gángeszben épp felajánlást tett. Csak egy-két kockát lőtt róla, hogy ne zavarja a szertartást, nem is beszéltek, így meglepődött, amikor az indiai mérnöknő később megkereste Facebookon, és elmondta: örül, hogy részese lehet a projektnek.

Ehhez egyébként sokan szeretnének csatlakozni, mesélte a fotós, akinek Japánban például tolmácsra sem volt szüksége, mivel minden napra akadt egy-egy helybéli, aki ajánlkozott, hogy elkíséri. De vannak kevésbé barátságos helyek is a világban. Brazíliában például végig attól rettegett, hogy ellopják a felszerelését és a rajtuk lévő több száz képet. Miközben a dél-amerikai nők azt hitték, hogy egy maffiabanda tagja, aki lépre akarja csalni és kirabolni őket.

Havanna, Kuba

Mali

Azerbajdzsán

A muzulmán országokban ennél is nehezebb nőket fotózni, ott nem elég, ha az alany beleegyezik, a család, férj, apa, fiútestvér engedélye is szükséges. „Egyik nőnek a férjét órákig győzködtem, hogy engedje lefotózni a feleségét” – mesélte Mihaela. Indiában negatív tapasztalatai is voltak, ellopták a telefonját, megbetegedett. Igyekszik mindig az adott kultúrához alkalmazkodni, ahhoz alakítja munkamódszerét is, és mivel nincs stáb mögötte, egyedül vagy férjével utazik, mindig óvatos.

Legszívesebben Dél-Amerikában, Közép-Ázsiában, Tibetben, Észak-Afrikában dolgozik, utóbbi földrészeken a nyelvi akadályok ellenére könnyen szót ért alanyaival. Mivel több nyelvet beszél, angolul, franciául, spanyolul, oroszul is feltalálja magát, mesélte a munkájával kapcsolatos véget nem érő kérdésekre válaszolva.

„Szerelmes leszek abba az emberbe, egyfajta isteni alkotásként látom” – válaszolta, mikor arról kérdezték, mi készteti arra, hogy lefotózzon egy ismeretlent. A legnehezebb, amikor az alany nem érti a felkérést és visszautasítja. Szerencsére, kevés ilyen eset van, nőként másik nőt fotózni könnyű: a nők egyből szóba elegyednek, összebarátkoznak, értik egymást.

Mihaela Noroc dedikálta is könyvét kolozsvári rajongóinak

Férfiakat nem biztos, hogy tudna fotózni. „Furcsa lenne odamenni egy pasihoz, és azt mondani: figyelj, nagyon jól nézel ki, le szeretnélek fotózni” - illusztrálta az abszurd helyzetet a közönség nagy derültségére. Titka, mondta, hogy tud hallgatni. „Hallgatag vagyok, nem beszélek sokat, nekem beszélnek. Meghallgatom az embereket, hagyom őket megnyílni” – fogalmazott.

Bár Mihaela a továbbiakban is úton lesz, a világ szép női otthont keresnek. Atlas B néven szeretne egy múzeumot létrehozni, ahol jó minőségben, nagy felbontásban megtekinthető lenne a több száz női portré. Bár nemzetközi projektről van szó, a múzeum Romániában lenne, ezzel a diaszpórának is üzenni akar, mondta. Lehetőséges helyszínként Kolozsvár is felmerült, de minden ötletre nyitott.

Tervezi továbbá a második kötet megjelentetését, ugyanis az első kiadása óta újabb több száz publikálásra váró fotó született. „Túl kell lépni saját démonjaidon, a félelmeiden. Kövessétek az álmaitokat!” – tanácsolta Mihaela Noroc fiatal közönségének. Melynek körében új barátnőre is akadt: „Szeretnéd, hogy a legjobb barátnők legyünk?” – kérdezte tőle egy kislány.