Így pusztul Erdély épített öröksége: beomlott egy Szeben megyei evangélikus templom mennyezete

Erdély épített örökségének újabb eleme szenvedett jelentőst kárt: beomlott a Szeben megyében található Alcina evangélikus templomának mennyezete.

A szomorú hírt a szász evangélikus egyház közölte. A beszámoló szerint a beomlott plafon tönkretette a padokat, a templomban kiállított céhes zászlókat és az orgonát is.

A karzat, az oltár környéke és az értékes freskók viszont nem szenvedtek kárt.

Személyi sérülés nem történt, mivel a templom a mennyezet repedései miatt már régebb óta zárva van a látogatók előtt.

Az alcinai erődtemplom műemlék épület. Az 1200-as években épült, az akkor uralkodó korstílus, a román jegyeit magán viselvén, de az idők során gótikus stílusban átalakították csarnoktemplommá. Új harangtoronnyal a 19. században bővítették.

A Szeben megyei látnivalókat bemutató portál szerint az újonnan letelepedett szászok szokásokhoz híven házaik mellett román stílusú templomot emeltek a legmagasabb dombon. Ezt azonban az 1493-as török hadjárat teljesen lerombolta. Az újabb fenyegetések arra késztették a lakosságot, hogy új, erődített templomot építsen.

1509-ben alakították át csarnoktemplommá. A félkör alakú szentélyt elbontották, helyette felépült keskeny csúcsíves ablakokkal a nyolcszög három oldalával záródó szentély. A főhajó mennyezete a 15. században keresztboltozattal készült el. A déli oldalhajó nyugati oldalán egy Krisztust ábrázoló zárókő látható az eredeti boltozatból. A másik két zárókő (Agnus Dei és Krisztus-fej) a Bruckenthal Múzeumba került.

A magasított oldalhajók is keresztboltozatot kaptak. Az újjáépült boltozat miatt a félköríves ablakok a padlástérbe kerültek. A 15. század vége táján épültek ki a várfalak a templom körül. A templomot egy ovális kerítőfallal vették körbe, ami kelet-nyugati irányban 75 méter, észak-déli irányban 62 méter. Keleten a kerítőfal kétszeres.

A gyilokjárók alatt magtárakként használt kamrákat rendeztek be.

Mind a négy égtáj felé egy-egy tornyot emeltek. A keleti tornyot később kaputoronnyá építették ki. 1853-ban a régi harangtornyot lebontották, majd 1856-1858 között megépült a mai harangtorony. A templom és a tornyok javításáról 1858-ból maradt fenn írásos feljegyzés. 1859-ben emelték a ma látható sekrestyét a főoltártér déli oldalán. Ebből az építési fázisból származhat a főoltár lapos mennyezete is.

A templom belsejében különlegesen értékes elemek találhatók: egy 1404-ben készített keresztelőmedence, egy reformáció előtti harang és egy 18. századi orgona.