// 2026. június 10., szerda // Margit, Gréta

Gabriel García Márquez utolsó vacsorája

// HIRDETÉS

Amikor a halálhírét láttam, az jutott eszembe, hogy ha hinnék a misztikus összefüggésekben (és végeredményben miért is ne hihetnék?), most gondban lennék.

Két napja azon morfondíroztam egy antikváriumban, megvásároljam-e egy elbeszéléskötetét, amelynek a szövegeit ugyan külön-külön már olvastam máshol, de így egyben tetszetősnek tűnt. Aztán bevillant, hogy mintha mostanában betegeskedne, kicsit olyan utolsó tiszteletteljes gesztusnak tűnt feléje az a könyvvásárlás, hagytam a fenébe. Úgysem hal meg egyhamar, nem az a fajta, valahogyan ki kell jönnie a száz év magánynak.

Hát meghalt, ráadásul Nagycsütörtökön, hogy még inkább gondolkodóba ejtse a misztikus lelkeket. (Hezitáltam is egy kicsit, mielőtt leírtam ezt a címet, de végül is a szakrális és a profán szférák keverése tőle sem volt idegen.)

 

Lehetne most arról beszélni, hogy mekkora író volt, milyen jelentős műveket tett le az asztalra, hogy Nobel-díjat kapott, hogy Kuba és az Egyesült Államok egykori elnökét egyaránt a rajongói között tudhatta, vagy Shakira is azért remegett, hogy véle fényképezkedhessen. Meg sok hasonló mondén dolgot, róla, aki utálta a nyilvánosságot. Van egy kiváló költőismerősöm, aki szerint a Száz év magány és a Szerelem a kolera idején minden idők két legjobb regénye; egy másik nagy magyar író viszont mindközönségesen „színvonalas középregények”-nek titulálta a műveit, azóta sem győzök ámulni ezen.

 

Mindez most már nem lényeges. Az viszont igen, hogy Macondó mindig is egy kicsit Erdélyt idézte számomra, mindkettő eléggé kertszerű, és tündérek is laknak benne bizonyára, még ha néha nehezen is ismerni rájuk. Újra kéne gondolnom ezt a misztikus dolgot, ha már.

 

És akkor írjuk le szabatos, tárgyilagos sajtónyelven: „87 éves korában, súlyos betegeskedés után meghalt Gabriel García Márquez Nobel-díjas kolumbiai író, április 17-én, Mexikóvárosban.”

 

Aztán lapozzunk, és készüljünk a Húsvétra tovább.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Egy szegény kis adófizető panaszai

Szántai János

Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Amikor egy rockkoncertet csak ülve lehetett megnézni – lázadó erdélyi fiatalok és a Szekuritáté

Sánta Miriám

Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.

Vázlat az erdélyi kultúra működtetésének anyagi nyomorúságáról

Fall Sándor

Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Megint áll a bál Romániában: tengeri drón robbant a konstancai kikötőben…
Főtér

Megint áll a bál Romániában: tengeri drón robbant a konstancai kikötőben…

… a galaci család, amelynek otthonát elvitte a ruszki drón, kap egy új lakást a Ferrari-örökös nejétől… és a mindig mosolygós Victor Ponta végleg szakított a PSD-vel és hazafiasabb vizekre evez.

Ukrán állampolgárságáról lemondott, de a moldovait felvette a korábban a kettős állampolgárságú magyarok ellen hergelő Tomac
Krónika

Ukrán állampolgárságáról lemondott, de a moldovait felvette a korábban a kettős állampolgárságú magyarok ellen hergelő Tomac

A 2019-es EP-választások alkalmával épp Tomac volt az, aki a kettős állampolgárságú romániai magyarok ellen hergelt, de összeállításunkban felidézzük az elmúlt tíz évnek a román és magyar állampolgársággal is rendelkezőkkel szembeni román narratíváját is.

Krasznahorkai látogatása megint rámutatott, hogy a magyarok utálják a magyarok sikereit
Főtér

Krasznahorkai látogatása megint rámutatott, hogy a magyarok utálják a magyarok sikereit

A kollektív irigység, utálat, megosztottság zárójelbe teszi az egyéni teljesítményeket. Fontosabb pár félremagyarázott félmondat, mint egy egész életmű…

A polgármesternek is futnia kellett, amikor rájuk rontott a medve
Székelyhon

A polgármesternek is futnia kellett, amikor rájuk rontott a medve

Bár eredetileg csikót próbált elejteni egy agresszív székelyvarsági medve, később rátámadt és megkergette a vasárnap esti riasztásra kiérkező hatóságokat. Kénytelenek voltak ártalmatlanítani a nagyvadat.

„Büszke vagyok, hogy román vagyok”. Parázs vita a magyar Országgyűlésben
Krónika

„Büszke vagyok, hogy román vagyok”. Parázs vita a magyar Országgyűlésben

Éles vita dúlt a magyar Országgyűlésben a képviselők állampolgárságának nyilvánosságra hozatalát célzó mihazánkos kezdeményezésről. Gurzó Mária, a Tisza Párt képviselője tisztázta: soha nem rendelkezett román állampolgársággal.

Heten lettek rosszul egy családi összejövetel után
Székelyhon

Heten lettek rosszul egy családi összejövetel után

Négy gyermek és három felnőtt lett rosszul egy összejövetelen a Gyimesközéplokhoz tartozó Hidegségen vasárnap este. A mentőegységek valamennyiüket csíkszeredai kórházba szállították.

// még több főtér.ro
Különvélemény

Egy szegény kis adófizető panaszai

Szántai János

Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Amikor egy rockkoncertet csak ülve lehetett megnézni – lázadó erdélyi fiatalok és a Szekuritáté

Sánta Miriám

Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.

Vázlat az erdélyi kultúra működtetésének anyagi nyomorúságáról

Fall Sándor

Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.

// HIRDETÉS