Emil Boc és Horváth Anna nélkül ünnepeltek a magyarok Kolozsváron (FOTÓKKAL)

„Valahol egy lány feketében jár” – csapott az érzelmi húrok közé Porcsalmi Bálint, az RMDSZ nemrég megválasztott ügyvezető elnöke a március 15-i megemlékezések szokásos fő színhelyén, a Biasini szállónál. Mire mélyebben elkezdtünk volna merengeni azon, hogyan kerül ide Bródy János és Koncz Zsuzsa örökzöldje, meg is érkeztünk a lényeghez: „a királyé nem leszek, nem leszek”.

És hogy kicsoda a király? Az a zsarnoki hatalom, amely lábbal tiporja a jogállamot, amely „lehallgat, ahelyett, hogy meghallgatna”, amely szülőket hallgat ki, amely még a kevés jó törvényt sem tartja be, és amely arra kényszeríti Horváth Annát, hogy március 15-ét ne a nemzeti ünnepen, hanem egy bírósági tárgyalóteremben töltse. A frissen lemondott kolozsvári alpolgármester tárgyalásának újabb fordulóját ugyanis épp ma délelőttre tűzték ki, ezért nem vehetett részt az ünnepségen.

„Ma a zsarnok újra itt jár közöttünk – mosolygós, nem büdös a lehelete, tanult és több nyelven beszél – de attól még zsarnok. A mai szabadságharcunkban nem világosak a frontvonalak, nem mindig ismerjük fel az ellenséget, és az eszközeink sem mindig adottak a harchoz – de tévedés ne essék: ez szabadságharc. És a miénk” – fogalmazott Porcsalmi, aki a román nyelven elmondott rövid beszédében a többnyelvű helységnévtáblák ügyét is megemlítette.

Porcsalmi azonban nemcsak sajátos kisebbségi jogvédelmi problémákat, hanem – óvatosan bár – általánosabb és kényesebb társadalmi kérdéseket is érintett. „De zsarnokság lakozik ott is, ahol a férfi veri a nőt, ahol nem fogadják el a másként gondolkodót.... Szabad lesz a fiatal pár, ha szabadon szerethet, és szabad lesz a család, ha szabadon dönthet” – mondta a pódiumnál álldogáló egyházfiak sorfala előtt.

Csoma Botond parlamenti képviselő, Kolozs megyei RMDSZ-elnök szóvá tette, hogy a csendőrség ismét Erdély-zászlókat távolított el a felvonuláson, kiemelve az eset abszurditását, hiszen „Erdély címere része Románia címerének”.

Csoma élesen bírálta Klaus Iohannis államfőt is, amiért az Európa Tanács parlamenti közgyűlése előtt azt állította, hogy Romániában modellértékű a nemzeti kisebbségek védelme, hiszen őt kisebbségi németként államfővé választották. És azért is, mert immár második éve „elfelejti” köszönteni a romániai magyarokat március tizenötödike alkalmából.

Nem az államelnök volt az egyetlen, aki – szemben a magyar és román miniszterelnökkel – ezt elmulasztotta. Emil Boc kolozsvári polgármester idén esélyt sem adott arra, hogy kiakadjon a tapsszámláló: az előző évekkel ellentétben nem vett részt az ünnepségen, és nem is üzent – és neki sem üzent egyik szónok sem, pedig igencsak aktuális lett volna.

Zeng, zeng az énekszó... és a tömeg a Főtér felé tart.

Ez az Erdély-címeres zászló szerencsére túl kicsi ahhoz, hogy a rendfenntartók észrevegyék.

Friss, ropogós a kokárda, csak tessék!

Szigorú csendőrök vigyáztak a márciusi ifjakra.

Kokárda, csajok, satöbbi.

A verőfényben szabadon lobog a székely zászló. Egyelőre.

Mert nem csak kenyérrel él a forradalmár...

„Fel, fel, huszárok, a csatára, a szent szabadság oltalmára...”

Forradalmak ha találkoznak.

Fő a jókedv: Gergely Balázs és Csoma Botond Porcsalmi Bálinttal, aki már hangol.

Az RMDSZ ügyvezető elnöke itt már kemény szavakkal ostorozza a zsarnokot. De ki a titokzatos király?

Ha a királyról nem is tudtunk meg sokat, az biztos, hogy ez itt a nép.

És egy igazi márciusi ifjú: Marosán Csaba színművész verssel lelkesít.

Az akadémiai szféra elhelyezi a kegyelet koszorúit.

Hoppá, itt egy Erdély-zászló, amit a szerveknek nem sikerült kiszúrni.

Adakozni is lehetett a kommandói iskola javára.

„Valahol egy lány feketében jár...”