Egy román énekesnőben eltörött a lélek, mert Székelyföldön szerinte nem beszélnek románul…

Nem szeretnénk senkit minősíteni, ami a zenét illeti. Virágozzék minden virág! Hála Istennek, nem kell meghallgatni, ami nem tetszik. (Kivéve, ha épp az ember ablaka alatt nyomatják, például a curájnótát valamelyik álmultikulturális városünnepen.)

És azt is szeretnénk leszögezni: fontosnak tartjuk, hogy a romániai magyar közösség tagjai tudjanak románul. Például azért, hogy ha elmennek a tengerre, tudjanak kenyeret venni a boltban. Vagy ha a sors egy román ügyintézővel hozza őket össze a hazai bürokrácia valamelyik ügyfélablakánál, értsék, mi a nyavalyát akar tőlük a hivatal. És tudnánk még folytatni a sort.

Viszont azt is szeretnénk leszögezni (legalább százas szegekkel), hogy az az érv, miszerint ha Romániában élünk, akkor tudnunk kell románul (érts, azért kell, mert itt élünk és kész), akkora marhaság (a drága aktivisták ilyenkor szokták elkezdeni a fasiszta-nácista mantrát, ha más, igazán nemes ügyről van szó), hogy nem egy, de rögtön tizenhárom (idegen!) nyelven beszél.

Nos, e bevezető után következzen a sztori, mert naná, hogy van. Mi ugyan nem ismerjük, többségi polgártársaink viszont annál inkább: a Vlăduța Lupău nevű (egyébként biza, erdélyi, közelebbről szilágysági) giccsdalénekesnőnek egymillió feliratkozója van, csak a Youtube-csatornáján. Azért nevezzük a hölgyet giccselőadónak, mert meghallgattuk vagy tíz dalát és hát mást nem igazán tudunk róla mondani. Ezzel nem állítjuk azt, hogy nem tud énekelni, nem tehetséges, csak azt, hogy amit dalol, az giccs, mind a műdal (mert a népdalhoz sok köze nincs), mind a rompop (értsd, román pop, amit jó ideje manelével dúsítanak) dalvilág szintjén. Ez van, Isten áldja!

Na és akkor tényleg, jöjjön a sztori: ez a dalospacsirta épp útban volt valamerre, dalolni, amikor Csíkszereda környékén megállt és vett magának egy lángost. És felhorgadt benne a basszuskulcs, mert – szerinte legalábbis – az eladó nem tudott románul. (Amit el tudunk képzelni, bár bizonyíték híján nem tudunk készpénznek venni.) Na, a pacsirta csinált is rögvest egy TikTok-videót, ahol a lángossal a kezében arról csicsereg, hogy ő tényleg nem rasszista, minden nemzetet szeretve tisztel, meg nincs baja senkivel, meg a gyerekeit is így neveli (jaj, mennyire ismerős ez a felvezető), DE…

Na és itt jön az a mondat, amiről azt gondoltuk, hogy a 21. században már afféle relikviává vált a mioritikus magyarellenesség képzeletbeli emlékmúzeumában. Hát, nem lett az. A dalospacsirta csépen belecsicsergi a világba, hogy izé, őt bizony zavarja, hogy nem tudott románul beszélni az árussal. Mert hát Romániában vagyunk és nagyon zavaró dolog, ha Romániában valaki nem tud románul. Mert ő, mármint a dalospacsirta amellett, hogy nem rasszista meg minden nemzetet szeretve tisztel, patrióta is! Aki szereti Romániát mindenek felett (értsd, a többi nemzet felett), ezért zavarja ez a dolog, na.

Mi meg erre mit mondhatunk: jó utat, drum bun, pus(z)i!

Hej, ez a medveprobléma nem és nem és nem akar megszűnni. Az egyik oldalon ott állnak a szakemberek, akik azt mondják, nem úgy kell megoldani a medveproblémát, ahogy a kormány megoldja. A másik oldalon ott van a kormány, amely hol jobban, hol ótvarabbul próbál valamit tenni az ügyben, már amennyire a természetvédelmi szabályok erdeje egyáltalán engedi. A harmadik oldalon pedig ott vannak az emberek, akiknek a jószágát elviszi a medve, akiket adott esetben felpofoz a medve, hogy egész életében emlegetik… és akik a legváratlanabb helyeken is belebotlanak a medvébe. Például az autópályán. Persze, itt megint elkezdődik a parttalan vita, hogy akkor ki a hibás azért, hogy a medve odakerült az autópályára. Talán erre a kérdésre azok válaszoljanak, akiket megfizetnek érte. Mi csak annyit tudunk hozzátenni: jelen pillanatban akkora a hazai medvepopuláció, hogy azt nem lehet szép szóval, virággal és békés együttéléssel megoldani.

A sztori pedig egyszerű: tudják, Romániában már vannak autópályák, sőt, a rossz nyelvek szerint úgy nőnek, mint eső után a gomba. A rossz nyelveknek ne tessék hinni, az viszont tény, hogy vannak. Az A3-as autópályán például már Gyalutól Marosvásárhelyig lehet repeszteni. Na, ezen az autópályán történt, pontosabban Radnót környékén, hogy egy utasszállító mikrobusz éppen repesztett úti célja felé. És egyszer csak hopp, ott termett előtte a medve, amely feltehetően át akart kelni a pályán. És a mikrobusz nekiment. Hála Istennek, emberéletben nem esett kár. Viszont a medve elpusztult, a gépkocsi pedig komoly károkat szenvedett, ami érthető, hiszen a medve nem egér, már ami a méreteit illeti.

És tovább? Semmi. Ismét kezdődik a parttalan vita, hogy ki a hibás és miben.

Emlékeznek még erre a Călin Georgescu nevű jóemberre? Tudják, aki szinte varázslatosan befutó lett a tavalyi államelnök-választások első fordulójában. És aki miatt le kellett fújni az egészet. És aki miatt az idén ismét választanunk kellett. Meg aki elég sok marhaságot mondott bele a világba, mikor épp kapott egy mikrofont, amibe beszélhetett. És aki ellen többek közt a romániai alkotmányos rend ellen elkövetett uszítás okán folyik bűnvádi eljárás. Na, az.

Volt ennek a palinak egy egyesülete. Amelyet még 2021-ben alapított pár haverrel, és persze, ő lett az elnök. Na de mi lehet a baj egy egyesülettel? Hát, csinálják a kézműves vásáraikat, hülyeségeket beszélnek, oszt kész. Ha csak ennyi lenne a gond, elbírná őket is a hátán a Föld. Viszont már maga az egyesület neve – Pământul Strămoșesc, azaz Ősi Föld vagy Őseink Földje – pontosan ugyanaz, mint amit a Corneliu Zelea Codreanu vezette legionárius banda újságja viselt működése idején, a két világháború közti időszakban.

Aztán az egyesület értelemszerűen támogatta Georgescu úr elnökjelölti kampányát, annak minden vérnackó hordalékával. Végül pedig (de nem utolsósorban) az ügyészség is érdeklődni kezdett az egyesület tevékenysége iránt. És nem azért, mert kézműves termékeket akart volna beszerezni. Hanem felmerült a gyanú, hogy az egyesület hátterében nem egészen törvényes ügyletek is folynak. Ezért aztán idén februárban házkutatásra is sor került az Ősi Föld székhelyén.

Aztán csend lett, mostanig. Az egyesület Facebook-oldalán megjelent egy bejegyzés, amelyben az áll, többek közt, hogy az ősök tiszteletét, a hazaszeretetet meg mindent, ami ezzel jár, mostantól kezdve az egyesület a népre bízza. Mert eddig tartott, kész, vége, lehúzzák a rolót.

A Facebook-oldal továbbra is látogatható. Az egyesület honlapja viszont nem: csak egy karbantartási üzenet fogadja az odalátogatót. Úgy tűnik, Georgescu úr és bandája egyre mélyebbre süllyed a feledés posványában.