Amikor egy pandúrparancsnokról kiderül, hogy nem a csend s rend őre, hanem rabló…

Képzeljünk el egy csendőrparancsnokot. Aki történetesen Brăilában irányítja a csend őreit. Szóval nem akárki. Van neki szép egyenruhája, karhatalma… és persze, felelőssége is. No, ez a csendőrparancsnok csütörtökön reggel beül az autóba és huss, átugrik a mioritikus fővárosba. És ahogy ott leparkol, arra sétálnak a DNA ügyészei. Az ember azt gondolná, hogy véletlenül. Mert hát mit is akarnának egy csendőrparancsnoktól, aki felesküdött mindenre, ami szent, hogy a közjó szolgálatában fog dolgozni.

Sajnálatos módon ezúttal nem véletlenül jártak arra a DNA-sok. Ellenkezőleg, pont azért, hogy fülön csípjék a derék brăilai csendőrparancsnokot. Aki azért ment Bukarestbe, hogy az egyik privát bizniszére ránézzen. A DNA közleménye szerint egyszerre kilenc helyszínre (három megyében) látogattak el az ügyészek, mind a kilenc helyszín kapcsolódik valamilyen szinten a főcsendőrhöz.

Na de hát mi a baj ezzel, kérdezheti akárki. Hát az, hogy aki csendőr, vagyis aktív katonai szolgálatot teljesít, az nem üzletelhet. Ezt mondja a törvény. Ehhez képest a mi főcsendőrünknek nem egy, de három biznisze is volt az említett kilenc helyszínen. A hírek szerint külföldi vendégmunkások elhelyezésével, gyorséttermek működtetésével és üzemanyag-értékesítéssel is foglalkozott a jóember. Persze nem saját kezűleg, naná, nem hülye, hanem közvetítők által. Ő volt az árnyékból irányító góré.

A jóembert bekísérték az őrsre és következik a szokásos procedúra. A Román Csendőrség közleményben jelezte, hogy egyrészt elhatárolódik mindenféle bűncselekménytől (naná, hogy), másrészt teljes mértékben együttműködik a DNA-val az eljárás során.

Azért az ember kicsit kényelmetlenül érzi magát, amikor eltöpreng azon, hogy milyen emberek kerülhetnek a hazai erőszakszervezetek élére.

A marosvásárhelyi állatkert kis hazánk legnagyobb állatkertje. Hogy a legszebb-e, azt nem tudjuk, nem láttuk azt a tíz állatkertet, amely például ezen a listán szerepel.

Viszont abban biztosak vagyunk, hogy a marosvásárhelyi a medvék által leginkább látogatott állatkert. Nincs olyan hónap, hogy ne legyen bár egy kishír arról, hogy megint mackók sétálgattak az állatkertben vagy annak környékén.

A mostani eset simán illeszkedik a többi közé, nem is lenne hír, ha a csapdába esett medve nem lenne akkora, mint egy ház. A dolog úgy kezdődött, hogy az állatkert területén elhelyezett és kamerával megfigyelt medvecsapda a szerdáról csütörtökre virradó éjszakán jelezni kezdett. A kamerákat figyelő illetékesek felszedelőzködtek, hogy na, mackót fogtunk, indulás…

Ám a helyszínre érkezve ugyancsak elcsodálkoztak: hatalmas hím medvét fogott a csapda. Utánanéztünk a barna medve rekordméreteinek. Sokféle számot találtunk, nem könnyű eligazodni a rengeteg adat közt, de van egy ilyen, hogy a legnagyobb példány, amelyről feljegyzés készült, 2,5 méteres (feltesszük, a hossza ennyi, nem a marmagassága, mert akkor megamedve lenne) és 481 kiló volt.

Nos, ehhez képest a marosvásárhelyi kanmedve testhossza 2,5 méter, stimmel, ezek szerint ott van a rekordméretnél. A súlya elmarad ugyan a szupernehéztől, „csak” 350 kiló. Természetesen az illetékesek azután végezték el a méréseket, hogy elaltatták a vadállatot. Mint kiderült, régebbi ismerősről van szó, hiszen idén tavasszal már látták a hatalmas állat lábnyomait az állatkert közelében.

A történet vége a szokásos: a medve testébe mikrocsipet helyeztek, majd szépen elszállították egy jó nagy erdőbe, ahol egy ekkora állatnak éldegélnie illik.

Ugye, van ez az elég nagy vihart kavaró alkotmánybírósági döntés, miszerint alkotmányellenes a köztisztviselők vagyon- és érdeknyilatkozatainak online közzététele, mivel sérti a magánélet tiszteletben tartására és védelmére vonatkozó jogot. A taláros testület a döntés kapcsán kiadott egy hivatalos dokumentumot, amelyben részletesen indokolja a döntést, illetve azt is feltünteti, hogy az egyik alkotmánybíró különvéleményt fogalmazott meg.

Na, ebben a különvéleményben, amelyet az illető alkotmánybíró, bizonyos Iuliana Scântei (civil foglalkozása közjegyző, korábban pedig a PNL szenátora volt) olyat talált leírni, ami enyhén szólva kiverheti a biztosítékot bármely román hivatalos fórumon. Indoklásában egy, a Gazdasági és Együttműködési Szervezed (OCDE) által készített tanulmányra hivatkozik a hölgy, amely a köztisztviselők vagyonnyilatkozatainak átláthatóságát vizsgálta különböző országokban. És – ugye, Romániához hasonló rossz példaként – három országot említ: Belarusz, Kazahsztán és… Koszovó.

Na, itt kezd remegni a mioritikus határ, itt áll meg az ütő bármely román hivatalosságban. Ugyanis Románia nem ismeri el Koszovó önálló létét, független államiságát, ahogy tetszik. És akkor jön ez a kínos baki, ráadásul egy hivatalos dokumentumban, amelyet még ráadásul egy olyan tiszteletre méltó szervezet bocsát ki, mint az alkotmánybíróság.

Amellett, hogy a dolog diplomáciai hullámokat is kiválthat, felmerül egy másik kérdés: mennyire lehet megbízni az alkotmánybírák döntéseiben, ha ilyen lazán leírnak egy ekkora marhaságot (legalábbis a hivatalos román álláspont szerint)?