Államfő-választások: előtérbe kerül a magyar kártya?

Az eddigi politikusi megnyilvánulások alapján szinte biztosra vehető, hogy az idei romániai elnökválasztási kampány egyik kiemelt témája a kisebbségi kérdés, a magyar ügy, pontosabban a magyarellenesség lesz. Bár az államfőválasztást csupán novemberben tartják, a jelentősebbnek számító román jelöltek szinte mindegyike fontosnak látta megszólalni a kérdésben, és igyekezett riválisaira rátromfolva bírálni a magyarokat, illetve az általuk megfogalmazott autonómiatörekvéseket.

Cristian Diaconescu, aki a jelek szerint függetlenként kényszerül indulni, miután pártja, a Népi Mozgalom Párt úgy döntött, helyette inkább Elena Udrea pártelnököt indítja, bjrálta Victor Ponta miniszterelnököt, amiért az részt vet a Nyergestetőn a székely hősök emlékére megtartott rendezvényen, és azt állította,Hargita és Kovászna megyében korlátozzák a román nemzetiségűek munkához, kultúrához és nemzeti önazonossághoz való jogát.

A helyzeten amúgy Diaconescu lecserélése nem sokat javít, mivel a helyette induló Udreának is voltak már a magyar jogkövetelésekkel szemben ellenséges megnyilvánulásai.

Monica Macovei, aki szintén függetlenként indul, úgy vélekedett, a kisebbségek „teljes körű jogokat" élveznek Romániában. “Bármennyire panaszkodnak az RMDSZ politikusai, ez így van. Hargita és Kovászna megyében azonban nem tartják tiszteletben a románok jogait” – fogalmazta meg ő is a Diaconescu által említett vádakat. (Krónika)

Az amúgy kisebbségi – lévén szász – Klaus Johannis, a PNL-PDL jobbközép szövetség államfőjelöltje is megnyilatkozott az autonómia ügyében, ellenérzéseinek adva hangot az önrendelkezéssel szemben, és ez még úgy is zavaró, hogy világos: nyilatkozatával azt próbálta elkerülni, hogy kisebbségi volta miatt összemossák a magyar kisebbség jogköveteléseivel.
Az államfői tisztség elnyerésére legesélyesebbnek tartott Victor Ponta miniszterelnök sem tartóztatta meg magát. Miután egy felmérés kimutatta, hogy a románok többsége ortodox és román nemzetiségű államfőt látna szívesen az ország élén, máris burkoltan nekiment legkomolyabbnak tűnő ellenfelének, Johannisnak, amikor arról beszélt: nem elfogadható, hogy valaki hibájául rója fel a saját hazájában, hogy ortodox és román.

Ponta a magyar ügyekben egyelőre visszafogott, ami érthető, hiszen pártja, a PSD az RMDSZ-szel kormányoz koalícióban, ráadásul úgy tűnik, hogy az államfőválasztás második fordulójában a magyarok jelenthetik a mérleg nyelvét, így a nyergestetői rendezvényen váratlanul – Kelemen Hunor RMDSZ-elnök meghívására – megjelenve kuncsorgott a magyarok voksaiért, a székely hősöket méltatva.

Ugyanakkor a kétszeresen – a pártban és a kormányban – is beosztottjának minősülő Titus Corlățean külügyminiszter már nem tartóztatta meg magát, amikor a marosfői román nyári egyetemen azzal vádolta meg Magyarországot, hogy az erdélyi magyar autonómiaigények támogatása révén megsérti a magyar-román alapszerződést, illetve amikor úgy vélekedett, hogy maga az autonómiaigény ellentétes a dokumentummal. Nem érkezett arról hír, hogy Ponta emiatt bármilyen formában felelősségre vonta volna, vagyis egyetért beosztottja álláspontjával, azaz hallgatólagosan ő is részt vesz az össznépi „magyarozásban”, amelynek tétje az, hogy ki tudja nagyobb hazafinak feltüntetni magát az amúgy megalapozott, és a román állam területi egységét vagy szuverenitását semmilyen formában sem veszélyeztető magyar jogkövetelések minél vehemensebb elutasítása által.

Ráadásul félő, hogy a helyzet csak rosszabbodik. A Ponta-kormány már eddig is gyakran folyamodott a magyar kártyához, palástolandó, hogy sem a gazdasági, sem a politikai reformok terén nem volt képes érdemi előrelépést elérni, és ebben az sem akadályozta, hogy az RMDSZ történetesen a tavasz eleje óta koalíciós partnere.

A legújabb gazdasági fejlemények – mint kiderült, az ország technikai recesszióba került, miután a gazdaság teljesítménye az első két negyedévben folyamatosan csökkent – nemigen adnak okot derűlátásra. Könnyen előfordulhat, hogy, a gazdasági recesszió miatti felelősségre vonás elől a kormány úgy akar kibújni, a fellendülésre érdemi elképzeléssel nem rendelkező ellenzék pedig a távlati tervek hiányát úgy próbálja majd palástolni, hogy a kisebbségi kérdéseket próbálják előtérbe állítani, ami rendszerint egyet jelent a magyarellenes retorika fokozásával.