A vérnackó Dan Tanasă elszabadult a parlamentben és nekiesett Asztalos Csabának…

Jó napot, kedves Olvasók! Tessék nézni, hogy bodorodik a fehér füst a mioritikus haza felett! Van új kormánya az országnak! Románia immár nem bolyong a népek tengerén, mint valami kísértethajó. Igaz, kicsit nagy örvényekbe lavírozták a bárkát a korábbi remek kormányok, de ez a mostani, na, ez majd mindent megold.

Véletlen egybeesés, de keddre esett az Alkotmánybíróság két új tagjának kinevezésére vonatkozó parlamenti meghallgatás és szavazás is. Az RMDSZ Asztalos Csaba urat, az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnökét jelölte az egyik taláros posztra.

Na és zajlik a meghallgatás, amikor egyszer csak szilánkjaira törik a csend, a rend, a fegyelem a teremben. Régi jó barátunk, az AUR-os csahos kutya képviselő Dan Tanasă arcáról váratlanul leesett a szájkosár (ok, ez egy metafora) és a jóember elkezdett ordítozni.

Körülbelül azt ordítozta, hogy egy olyan alaknak, aki at állítja, hogy a Székelyföld létezik, nincs mit keresnie az alkotmánybírák közt. És akkor a következő mondatát idézzük, mert igen szépen szólt a bizottság tagjaihoz:

Igen, kétszer is feltette a költői kérdést. Aztán még háromszor. Aztán még egyszer. És még egyszer. És még egyszer! Szóval, összesen nyolcszor.

Aztán tovább ordítozott, hogy ez az alak (mármint Asztalos Csaba), hát ez felesküdött Magyarországra (értsd, kettős állampolgár, ami mellesleg nem igaz, Asztalos Csabának nincs magyar állampolgársága), és ezt az alakot teszik oda a román (ROMÁN!) alkotmánybíróságra…

Olyan jó tudni, hogy egyes román állampolgárok ennyire szeretnek minket. Na de mindentől függetlenül, Tanasă úr ordítozása ezúttal teljesen fölöslegesnek bizonyult. A szavazás megvolt, Asztalos Csaba mostantól fogva a román (ROMÁN) alkotmánybíróság taláros tagja.

A keddi szent nap volt az új román kormány első munkanapja. Ez alkalomból Ilie Bolojan reform-miniszterelnök reggelibe közzé is tett egy fotót, amint egy vörös szőnyegen jön a kamera felé (tényleg, mintha egy filmfesztiválon lenne), azzal a szöveggel, hogy:

Nagyon szép és pozitív és kebeldagasztó üzenet. Ami a munkát illeti, na, az már nem annyira szép és pozitív és kebeldagasztó. Mert hát az van, hogy a hatalmas költségvetési likat be kell tömni, ehhez pedig igen fájdalmas döntéseket kell hozni. Persze, azt ígérték, hogy a állam saját magán fogja elkezdeni a megszorításokat. Például Bolojan úr még régebben megígérte, hogy le fogja faragni a szenátus alkalmazottainak számát, egész pontosan 147 állást fog megszüntetni. És tádám, jött is a hír, hogy a statisztika tökéletes lett, a leépítés sikerrel járt.

Igen ám, de van egy kis hiba a tökéletes statisztikában. A 147 megszüntetett állás (amellyel 3,5 millió eurót lehet spórolni évente, mondta Bolojan úr) közül az akció lebonyolításának pillanatában 27 amúgy is betöltetlen volt, tehát nem járt fizetés velük, a evegőt rúgták ki, ha tetszik. További 45 állást úgy szüntettek meg, hogy a munkavállalókat áthelyezték egyéb állami intézményekbe, ahol szintén kapnak fizetést (magyarán, az egyik zsebbe bement az 1,3 millió euró, egy másik zsebből meg kimegy). Szóval, szintén statisztikailag, a lefaragás 49 százalékával tulajdonképpen nem faragtak le semmit. Ejnye, no, Bolojan úr, trükközgetünk, trükközgetünk…

De akad más bájos apróság is a reformkormányban. Itt van ez a PSD-s Sorin Grindeanu, tudják, aki közlekedési miniszter volt. Na, most ő lett a képviselőház elnöke (ne maradjon munka nélkül szegény, persze). Újságírói kérdésre azt mondta ez az úr, hogy elfogadhatatlan, ami a közlekedési minisztériumban zajlik, mármint hogy akadnak olyan bizottságok, amelyek tagjai egy-kétszer bemennek dolgozni havonta, a fizetésük pedig nagyobb, mint az államelnöké.

De kezét csókolom, Grindeanu úr, hát most mondja? Ember, maga három és fél éven keresztül vezette azt a minisztériumot, ahol ezek a pofátlan juttatások divatban voltak. És akkor most meglepődik? Meg. Ez a Grindeanu meglepődik. És azt mondja, elfogadhatatlan.

Az a gyanúnk, lesz még baj ezzel a reformkormánnyal. Hiszen ugyanarra a tróger emberanyagra támaszkodik, ugyanazok a trógerek állnak a háttérben, akik eddig is.

Emil Boc álmultikulti polgármester időnként szuperhőst játszik. Június elején például kiment Kolozsvár főterére és készített egy videót arról, hogy saját becses kezeivel (nyugi, gumikesztyűt húzott rájuk) szedegeti a csikkeket a fák tövéből.

Közben persze, beszél, mert nem lenne ő, ha nem beszélne folyton. Azt mondta, hogy oké, most az egyszer felszedi ő a csikkeket, de kész, többet nem. A jövőben ráereszti a csikkhajigáló népre a helyi rendőrséget, akik feketére fogják büntetni a szemetelőket, ugyanis 500 és 1000 lej közti bírságokra számíthat az, aki közterületen eldobja a cigicsikket. Ha pedig a helyi rendőrök nem büntetnek, őket fogja odarakni csikkeket szedegetni. Azt mondjuk, megnéznénk, hiszen a helyi rendőrök a tilosban parkoló autók tulajdonosait is akkor büntetik, ha épp arra járnak, és higgyék el, nem járnak arra gyakran. A légkondis irodában üldögélni és pasziánszozni kényelmesebb, mint a forró utcákat róni. (Ez persze csak egy merőben rosszindulatú feltételezés részünkről.)

Na, eltelt két hét, és Boc mester újra üzent. Mégpedig elégedetten. Hogy amióta odarakta a helyi rendőröket büntetni, több tucatnyi csikkhajigáló polgárt csíptek fülön és bírságoltak meg. Bizony, így kell ezt csinálni.

Mi örvendünk ennek a hírnek, tényleg. Bár hisszük, ha látjuk, ismerve a helyi rendőrség jelenléti szintjét a városok utcáin. Na de Boc mesternek erre is van megoldása. Azt üzente a policájoknak, hogy joguk van alkalmazni a szabályokat a város egész területén. Hát tegyék is meg. Végezzék a kötelességüket. Ha nem, akkor fel is út, le is út.

Reméljük, a helyi rendőrség kellőképpen megijedt a fenti fenyegetéstől és a holnapi nappal kezdve rendesen végzi a munkáját.