A miniszterelnök elmesélte, adott-e kenőpénzt a bukaresti rendőröknek…

Nagyon kínos helyzetben feszeng épp a mioritikus reformkormány, hiszen a múlt héten felrobbant egy bűzbomba. Kiderült, hogy az ország egyik miniszterelnök-helyettese, a pártfüggetlen Dragoș Anastasiu nyolc éven át kenőpénzt fizetett egy korrupt pénzügyőrnőnek, hogy az ne cseszegesse mindenféle hivatalos vegzatúrákkal. Anastasiu úr aztán vasárnap le is mondott tisztségéről.

Ilyen közhangulatban tették fel Ilie Bolojan miniszterelnöknek az újságírói kérdést, hogy ő, mármint Bolojan úr fizetett-e valaha kenőpénzt valamiért. Tekintettel arra, hogy régebb arról mesélt, kenőpénzt adott a bukaresti rendőröknek. Mire a miniszterelnök úr pontosított: soha nem mondta, hogy kenőpénzt adott volna.

Viszont tény, hogy annak idején, amikor még kiskereskedőként dolgozott (mielőtt még Románia bekerült volna az EU-ba), biza előfordult, hogy amikor például Bukarestben volt dolga, a közegek cseszegetni kezdték. Akkoriban ez így ment: ha egyszer megállítottak valakit, találtak is hibát. És akkor két lehetőség volt: az ember kifizette a bírságot… vagy úgymond, „barátian” elintézte a dolgot a közeggel. Ilyen esetben előfordul, hogy ő is a „baráti” ügyintézést választotta.

De ez volt minden, amiben ő „sáros” lehet. Mert egy köztisztviselőnek tilos kenőpénzt adni. Vagy elfogadni.

Kedves korrupt köztisztviselők, kövessék Ilie Bolojan úr példáját!

Románia szarban van: még kettőt kell aludni és landolnak az adóterhek a hétköznapi választópolgárok vállán. És persze sokan figyelik, kérdezik, mi fog történni a pénzhegyeket elnyelő nagy állami hivatalokban. Vajon ott is meghúzzák a nadrágszíjat?

Az egyik ilyen értelmű nagy bejelentés az európai befektetések és programok minisztériuma háza tájáról érkezett. Dragoș Pîslaru miniszter úr bejelentette: idén augusztus és december között összesen 40,3 millió lejt fognak spórolni.

De hát hogyan, teheti fel a kérdést a hétköznapi szavazópolgár. Hát úgy, mondja a miniszter úr, hogy egyrészt csökkentették a béreket, ami önmagában is hatalmas megtakarítás, ugyanis egy népes minisztériumról van szó.

Másrészt az történt, hogy hét teljes focicsapatnyi, azaz 77 minisztériumi alkalmazott mondott fel az elmúlt két hónap során. Magától, sietett hozzátenni a miniszter.

Azért az ember elmereng azon, hogy vajon mi késztetheti felmondásra a bombabiztos állami állásokban ücsörgő funkcionáriusokat.

Aztán azon is elmereng, hogy ha a minisztérium tud működni úgy is, hogy 77 emberrel kevesebb dolgozik az irodákban, akkor minek is kellett az a 77. Na ugye.

Történt már Önnel olyasmi, kedves Olvasó, hogy szépen felül a vonatra (megvan a jegye), elindul A pontból B pontba, szépen üldögél, olvasgat, nézi a tájat, aztán egyszer csak a táj megáll valahol a semmi ágán és nem mozdul többé?

Ha igen, akkor Önnek nem tudunk újat mondani. Ha viszont nem, akkor tessék: egy Nagyváradról Konstancára tartó vonat utasaival pontosan ez történt.

Valahol Petrozsény környékén a feltehetően remek állapotban levő szerelvény egyik összekapcsoló horga eltörött. Tudják, az a fémhorog, ami az egyes vagonokat összetartja. Ilyenkor pedig pont az történik, amit az imént leírtunk: a mozdony továbbrobog az összekapcsolt vagonokkal, a többi pedig egy ideig még gurul, mit csináljon ő is, aztán megáll. Ahol éri.

A mozdonyvezető természetesen érzékelte az érzékeny veszteséget, de nem volt mit tennie, hiszen nem volt a zsebében vagonkapcsoló horog. Elpöfögött hát a legközelebbi állomásig, beszerezte a kulcsfontosságú tárgyat, visszapöfögött az elárvultan álldogáló vagonokig, összekapcsolta őket a szerelvény többi részével és folytatta útját.

Igen ám, de az akció összesen 248 percnyi késést eredményezett, ami egy hollywoodi szuperprodukciónak is becsületére vált volna. Mit lehet ilyenkor tenni? Semmit. Ja, esetleg örülni, hogy a vonat nem siklott ki, nem gyulladt fel, amolyan habként a tortán.