A kupa, a babonák és az ünneprontók

Jópár érdekes babona kötődött az elmúlt nyolc évben a romániai kosárlabda-világban a kupához, melyek szerint a döntő tornát megrendező csapat nem nyerhet, az előző évi győztes nem védeheti meg a címét és a kupagyőztes nem lesz bajnok. A háromból egy sorozat folytatódott, egy pedig megszakadt a héten, a nagyszebeni nyolcas döntőn, a harmadikról pedig csak a szezon végén, májusban tudunk nyilatkozni.

Fotók: Manases Sándor

Szebennek van egy remek csapata (a CSU harmadik helyen áll a Nemzeti Ligában), elkötelezett, fanatikus közönsége, meg egy mumusa, az U-BT. A negyedszázados párharc most már az első napon, a negyeddöntőben folytatódott, a vártnál simább, 88:70-es kolozsvári sikerrel. Ez pedig rányomta a bélyegét a nézőszámra, a 2000 férőhelyes Transilvania csarnok a hátralevő meccsek többségén negyedéig-harmadáig telt meg, még a döntőben is voltak üres székek.

A kolozsváriak az elődöntőben leverték a Steauát is (88:75), a másik ágról viszont meglepetésre a Maros KK jutott a döntőbe, kiejtve a bajnok Nagyváradi VSK-t (81:71).   

És ha Szebennek az U-BT a mumusa, akkor Kolozsvárnak meg Vásárhely. A bajnokságot toronymagasan vezető csapat az elmúlt négy hónapban egyetlen román csapattól kapott ki, és az a Maros KK volt decemberben. A pénzügyi gondoktól terhelt „Tigrisek” hiába vesztették el az elmúlt hetekben legjobb légiósaikat, a döntőben is alaposan megszorongatták Kolozsvárt.

Nyolcvan másodperccel a vége előtt 78:74-re vezettek és támadhattak a vásárhelyiek, az utolsó dobásoknál azonban megremegtek a kezek. Nem így az Alekszandar Rasicsé, aki az utolsó két kolozsvári támadásnál beszórt egy triplát, majd egy duplát – ennyit ér egy 33 éves, Euroliga-csapatokat és a szerb válogatottat is megjárt légiós. Meg is kapta a torna legjobb játékosának járó díjat, pedig az első két meccsen még nem villogott.

A döntő kínos közjátékát a két részre osztott kolozsvári szurkolótábor vadabbik fele hozta össze, amikor a negyedik negyed elején a szokásos magyarellenes rigmusokkal („Ki a magyarokkal az országból”, „Magyarország bekaphatja”) és Románia éltetésével válaszolt a vásárhelyi tabor „Huj, huj hajrá!”-jára. Némi meglepetésre, Trianon emlegetése ezúttal elmaradt.

A kosármeccseket az elmúlt években hanyagoló fociultrákat a kosárcsapat állandó szurkolói próbálták leállítani, de nagyon látszott, hogy a két csoport nagyon eltérően értelmezi a sportszerű szurkolást. A bonyolult szurkolói lélektanra jellemző, hogy pár perccel később a magyarokat szidalmazók már Kuti Nándor kosarát éltették, a meccs és a díjátadás után pedig megtapsolták az öltözőbe tartó vásárhelyi játékosokat.