A koronajárvány köszöni szépen, jól van, hála többek között a fertőzésbajnok megyéknek

Ha délután egy óra, akkor koronavírus-helyzetkép. Sajnos olyan lett ez az utóbbi időben, mint a déli haragszó. És akkor nézzük, mint hozott az elmúlt huszonnégy óra.

Először is: 1151 új fertőzéses esetet (vagyis olyan betegekről van szó, akiknek korábban nem volt pozitív tesztjük). Az egy nappal korábbi 1104-hez képest ezt enyhe növekedésnek könyvelhetjük el. Ehhez a számhoz járul még az az 594 beteg, akiknek korábban már volt pozitív teszteredményük.

Ami a tesztek számát illeti, a helyzet, ha tetszik, visszatért a megszokott kerékvágásba, a korábbihoz képest (7574): az elmúlt 24 órában összesen 21 135 tesztet végeztek, ezek közül 13 127-et, a járványügyi protokoll alapján, 8008-at állampolgári kérésre. Ehhez járul még ama 30 (vagyis elenyészően kevés) tesztnek az eredménye, amelyeket korábban végeztek el, de csak a keddi összesítőbe kerültek bele. Ennek megfelelően meredeken csökkent a korábbi nap ijesztő fertőzésaránya (14,46%): 5,44%-ra, ha az összesített tesztszámot vesszük alapul (21 135 + 30 = 21 165).

Az intenzív osztályokon továbbra is nehéz a helyzet: egy nappal korábban 353, a keddi adatok szerint 357 beteget ápolnak.

Ami a haláleseteket illeti, a csökkenő trend sajnos megakadt, sőt, megugrott (egy nappal korábban 19 halálesetet jelentettek be). Az elmúlt huszonnégy órában 33 beteg (13 férfi és 20 nő) hunyt el a koronavírus-fertőzéshez köthető okok miatt, 31 beteg egyéb betegségben is szenvedett, két beteg viszont nem.

Ami még fontos: az adatok arra utalnak, hogy a járványszámok elsősorban az úgynevezett „vörös megyékben” levő lehangoló helyzetnek köszönhetőek. Az negatív listavezetők élén nem is megye áll, hanem maga a főváros. De rossz a helyzet Argeș, Brassó és Prahova megyékben is. Nem hiába rendelték el például Argeșben a kötelező nyílttéri maszkviselést is, a lazítások óta először. Teljes mértékben indokoltak ezek az intézkedések, ahogy a célzott vesztegzárak elrendelése is. Nem akarunk senkit bántani, de ha magunktól nem megy a szabálybetartás, akkor jöjjenek a megszorító intézkedések, ahol szükség van rájuk. Egyelőre Erdélyben (a Bánságot kivéve) ilyesmire nem volt szükség.