// 2024. november 4., hétfő // Károly
rendszerváltás

A kommunista elit nem vész el, csak átalakul

// HIRDETÉS

Kik kezelték – és hogyan – a „rendszer-váltókat” 25 évvel ezelőtt? Erről beszélgettek politológusok, történészek a New York kávéházban.

A közép-kelet-európai – vagy az egyik résztvevő megfogalmazásával: köztes-európai – rendszerváltások huszonötödik évfordulója szolgáltatott apropót arra a kerekesztal-beszélgetésre, amelyen Zsebők Csaba történész, publicista, Bakk Miklós politológus, egyetemi oktató, Toró Tibor egyetemi oktató és Varga Norbert politológus, a soproni Nyugat-magyarországi Egyetem tanára elemezte a két és fél évtizede történtek természetrajzát, már ameddig a KMN és a New York szálló párhuzamos programjai ezt lehetővé tették.

Varga Norbert bevezetőjében kitért a magyarországi rendszerváltást megalapozó folyamatokra: szerinte ami Magyarországon történt, az sok tekintetben eltér a többi kelet-közép-európai ország rendszerváltásától. Magyarországon 1963-ig kőkemény totalitárius diktatúra működött, amelynek a jövőbe vetett kommunista hit képezte az ideológiai alapját. Az '56-os forradalmat követő megtorlásoknak a '63-as amnesztiarendelet vet véget, és ez egyben egy hosszú reformfolyamat kezdete is.

Magyarország esete ebben példa nélküli, mutat rá Varga, mert a keleti blokk többi államában nem kezdődött ennyire korán a rendszer „felpuhulása”: az ideológiai legitimációt felváltja a materiális legitimáció – innentől 

nem a szebb jövőbe, hanem a „szebb javakba” vetett hit 

válik a rendszer alaphangulatává. A '68-ban meghirdetett új gazdasági mechanizmus oly módon alakítja át a rendszer szerkezetét, ahogyan azt ma Kínában látjuk: egyfajta „jóléti kommunizmusról” – közkeletű elnevezéssel: gulyáskommunizmusról – beszélhetünk (a 80-as években egyébként a Budapesten megforduló kínai közgazdászok sokat tanultak a magyar példából). Az állampárt szépen lassan feladja az élet minden területére irányuló kontrollt, ami a többi totalitárius rendszerben akkor még elképzelhetetlen.

 

 

Zsebők Csaba, Bakk Miklós, Toró Tibor és Varga Norbert

 

Később aztán ismét jön egy autoriter fordulat Grósz Károlyékkal, de a diktatúra már túl erőtlen a rendszer bukásának feltartóztatásához, a regnáló Magyar Szocialista Munkáspárt belső reformerei ezt jó érzékkel ismerik fel, és hajlandók önként átadni hatalmuk egy részét. Közben megszerveződik egy erős ellenzék, amely kétosztatú, de képes az együttműködésre: a '85-ös monori találkozón még együtt van jelen a népi, nemzeti, plebejus vétetésű, valamint az urbánus, liberális irányultságú értelmiség. 

Az értelmiség amúgy is kulcsszó: Varga szerint a magyarországi átmenet abban különbözik a többi kelet-közép-európai rendszerváltástól, hogy 

nagyon erősen elitista jellegű. 

A tömegek csak kívülről, passzívan támogatják a folyamatot, hiányzik egy olyan alulról szerveződő demokratikus bázis, mint a lengyel Szolidaritás. A hatalomváltás a később MSZP-vé váló kádári állampárt belső reformerei (Pozsgay Imre, Nyers Rezső, Horn Gyula, Németh Miklós) és az ellenzéki elitcsoportok, a frissen meg- vagy újjáalakult demokratikus pártok (az Antall József vezette MDF, az SZDSZ, a Fidesz, a Kisgazdapárt) közötti egyezkedés eredménye. Ennek az a következménye, hogy 

elmarad az össznépi katarzisélmény  

– ettől válik felemássá a magyar rendszerváltás.

 

Zsebők Csaba nem ért egyet Varga Norberttel abban, hogy az állampárt reformszárnya – némi gorbacsovi hátszéllel – gyakorlatilag önként mondott volna le a hatalmáról: az „ügyes technokraták” egyszerűen csak előremenekültek, és épp ezáltal sikerült átmenteni hatalmuk jelentős részét az új rendszerbe. Ezt a hatalmat először politikaiból gazdaságira konvertálták, hogy aztán '94-ben, immár demokratikus legitimációval a politikai hatalomba is visszatérjenek. Zsebőknek nincs jó véleménye a gazdasági reformfolyamatról, a gulyáskommunizmus szerinte „eltrágyásította” a közerkölcsöket. A magyar rendszerváltás azért is deficites, mert nem volt egy olyan formátumú, karizmatikus politikai vezető (még Antall sem), mint Lengyelországban Lech Wałęsa, Csehországban pedig Václav Havel.

 

A karizmatikus vezető kérdéséhez kapcsolódva Bakk Miklós elmondja, hogy ezek a figurák valamilyen módon egyszemélyben „összesűrítették” az illető nemzet történelmi karakterének kvintesszenciáját: Havel a cseh polgári hagyományokat,  Wałęsa a lengyel plebejus nemzeti ellenállás szellemét testesítette meg. 

Románia történelmének kvintesszenciája ezek szerint Ion Iliescu. 

„Ahogy a székely bácsi mondaná: mecsoda különbség”, tréfálkozik fanyarul Bakk.

 

A rendszerváltás elitista jellegével kapcsolatban Bakk Miklósnak az a véleménye, hogy ezeket a folyamatokat nem szerencsés a „tisztán forradalmi út” és az „elit egyezkedés” kettősségében vizsgálni: ő Timothy Garton Ash nyelvi leleményét, a „refolution”-t  ajánlja az események megértésének kulcsául (a „reform” és a „revolution” szavak összevonásából). A román átmenet is csak részben forradalmi: a kommunista párt Iliescu vezette másodvonala nagyon hamar meglovagolta a népi lázadást, az új rendszert megalapozó döntések – például a köztársasági államforma áterőltetése – már a kulisszák mögötti egyezkedések eredményeként születtek. Másrészt pedig a romániai forradalom nem egy tudatos civil szervezkedés következménye, hanem egy amorf népi érzület kifejeződése, hiszen a keleti blokkból talán Ceaușescu Romániájában volt a legerőtlenebb az ellenzéki civil társadalom.

 

 

New York, New York...

 

Toró Tibor szerint az újdonsült elitek rendkívül fragmentáltak, ezért még a demokratikus rendszer alapjaiban is nehezen tudtak megegyezni, és mivel a politikai hagyományok folytonossága közel fél évszázadra megszakadt, 

újból ki kellett találniuk a demokrácia alapfogalmait, 

létrehozni az új törésvonalakat, mint a jobb- vagy a baloldal szembenállása. „Olyan emberek lettek demokraták, akiknek nagyon kevés támpontjuk volt a demokrácia működéséről”, húzza alá Toró. 

 

És ezáltal csak részben kapunk választ arra a fogas kérdésre, hogy mi volt előbb: a politikai tyúk (a demokrácia intézményrendszere) vagy a politikai tojás (a demokraták) – bár tippjeink lennének.

 

(szöveg: Papp Attila Zsolt; fotók: Mohácsi László)

// HIRDETÉS
Különvélemény

Ha eddig nem jött össze, most már holtbiztos, hogy újjászületik Románia!

Szántai János

A szavazópolgárok álmai meghallgatásra leltek… és azonnal beindultak a szülési fájdalmak. Itt is az új baba (értsd, országprojekt): szép és jó és kedves…, hiszen még nem lehet számonkérni.

Mostantól jobb! Mostantól kényelmesebb! – tizenegyedik erdélyi történet a jövőből

Fall Sándor

A Gyilkos-tó környékén nem volt gravifoci a kollégákkal, meg bioszkenneres testzsír-optimalizáló mélykozmetikai kezelés, mint Kolozsváron.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Harmincöt év után is nagyot üt a ’89-es forradalom a filmvásznon

Pattanásig feszülő idegek a forradalom előestéjén: Bogdan Mureșanu első, remek nagyjátékfilmje igazi közönségkedvenc.

 

„Nem volt olyan forgatókönyv, amivel megnyerhettük volna a mohácsi csatát”

Ma sem tudnánk biztosan megmondani, mit kellett volna jobban csinálni ahhoz, hogy a dolgok másképp történjenek – állítja monstre-interjúnkban B. Szabó János, a Magyarságkutató Intézet Történeti Kutatóközpontjának igazgatója.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
A kolozsvári Fellegvár: lebegő „senkiföldje” ég és enyészet között
Főtér

A kolozsvári Fellegvár: lebegő „senkiföldje” ég és enyészet között

Időről időre bejelentik az illetékesek: na, most aztán tényleg felújítjuk a kincses város ikonikus helyszínét. Aztán eltelik pár év, a Fellegvár meg ott áll és csepeg róla az elmúlásba oltott romantika. Megnéztük, hogy néz ki ezen az őszön.

A presbiter, aki „meggyónta” Tőkés Lászlónak, hogy róla jelent a Securitaténak – Második rész
Krónika

A presbiter, aki „meggyónta” Tőkés Lászlónak, hogy róla jelent a Securitaténak – Második rész

Kabai József fogtechnikust, Tőkés László első temesvári bizalmasát a Securitate is beszervezte a besúgói sorába, helyzetét azonban a lelkésznek is „meggyónta”.

Kelet-Közép Európa legboldogabbjai egy felmérés szerint a románok és az osztrákok
Főtér

Kelet-Közép Európa legboldogabbjai egy felmérés szerint a románok és az osztrákok

Vissza a jövőbe: hátratekerték egy hivatali autó kilométeróráját, hogy kevesebbet mutasson. Romániai állampolgárok is eltűntek a pusztító spanyolországi árvízben.

Továbbra is vizsgálják, hogy mi okozhatta a nyolc személy sérülésével járó balesetet
Székelyhon

Továbbra is vizsgálják, hogy mi okozhatta a nyolc személy sérülésével járó balesetet

Több óráig volt lezárva a forgalom, több, mint tíz kilométeres autósor alakult ki a Maros megyei Nagyernye községben, Sáromberkénél pénteken délután a súlyos baleset miatt. A rendőrség egyelőre nem közölte a baleset okait.

Temesvár helyett Budapesten szállt le egy repülőgép, sok romániai utas nem tudta, mitévő legyen
Krónika

Temesvár helyett Budapesten szállt le egy repülőgép, sok romániai utas nem tudta, mitévő legyen

Több tucat román állampolgár rekedt a budapesti Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren, miután a Barcelonából induló repülőgépük nem tudott leszállni a célállomáson, a temesvári Traian Vuia Nemzetközi Repülőtéren, ezért a magyar fővárosba irányították.

Négyen meghaltak egy Maros megyei balesetben – frissítve
Székelyhon

Négyen meghaltak egy Maros megyei balesetben – frissítve

Egy teherautó és egy személyautó ütközött össze Gernyeszegen vasárnap délután, a személyautóban utazó négy személy a helyszínen életét vesztette.

// még több főtér.ro
Különvélemény

Ha eddig nem jött össze, most már holtbiztos, hogy újjászületik Románia!

Szántai János

A szavazópolgárok álmai meghallgatásra leltek… és azonnal beindultak a szülési fájdalmak. Itt is az új baba (értsd, országprojekt): szép és jó és kedves…, hiszen még nem lehet számonkérni.

Mostantól jobb! Mostantól kényelmesebb! – tizenegyedik erdélyi történet a jövőből

Fall Sándor

A Gyilkos-tó környékén nem volt gravifoci a kollégákkal, meg bioszkenneres testzsír-optimalizáló mélykozmetikai kezelés, mint Kolozsváron.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Harmincöt év után is nagyot üt a ’89-es forradalom a filmvásznon

Pattanásig feszülő idegek a forradalom előestéjén: Bogdan Mureșanu első, remek nagyjátékfilmje igazi közönségkedvenc.

 

„Nem volt olyan forgatókönyv, amivel megnyerhettük volna a mohácsi csatát”

Ma sem tudnánk biztosan megmondani, mit kellett volna jobban csinálni ahhoz, hogy a dolgok másképp történjenek – állítja monstre-interjúnkban B. Szabó János, a Magyarságkutató Intézet Történeti Kutatóközpontjának igazgatója.

// HIRDETÉS