És hát most sem értik, mi a probléma.
Tegnap szóvá tettük, hogy Székelyudvarhely polgármesteri hivatala hálaadó szentmisére invitálta a szombatfalvi városrészben élőket, hogy köszönetet mondjanak azért, hogy „eredményesen elvégezhettük a modernizálási és építési munkálatokat”.
Egyed Ufó Zoltán kolléga szintén megkommentálta a témát az uh.ro-n.
A városháza rövid közleményben reagált „a médiában megjelentekre”.
Íme:
„A médiában, a hálaadó szentmisével kapcsolatban megjelentekre az alábbiakat közöljük:
Ez már csak azért is érdekes, mivel a misére hívást nem egy „keresztény ember”, hanem „Székelyudvarhely Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala” követte el. A „keresztény embert” nem kell egy közintézménynek misére hívnia, hogy köszönetet mondjon azért, hogy „erőt kapott a munkák, a feladatok elvégzéséhez”. Ráadásul a munkákat és feladatokat nem a „keresztény ember”, hanem egy közintézmény végezte el, ebben pedig semmi rendkívüli nincs, a polgármesteri hivatalnak ugyanis ez a dolga, ezért működtetik az emberek közpénzből, azaz a saját pénzükből.
Az emberek pedig nem azt várják el a polgármesteri hivataltól, hogy szentmisén dicsőíttesse magát, hanem hogy leaszfaltozza az utcát, s ennek közvetlen megtapasztalása ott a helyszínen, az utcán történik, nem a templomban.
Hiába nem hangzott el a hálaadó szentmisén „a polgármesteri hivatal, érintettek, tisztségviselők dicsérete, de még csak neve sem”, ha a mise előtt a városháza szórólapon veri a mellét és kelti azt a benyomást, hogy a misén bizony a polgármesteri hivatalt és az érintetteket kell dicsérni.
Szóval kedves Székelyudvarhely Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala, végezd csak a munkád, amit az emberek rád bíztak, hagyd a templomot meg a hálaadó szentmisét, mert azoknak semmi köze a te feladatodhoz. A te feladatod pusztán az, hogy elvégezd „a munkákat”, nem az, hogy a templomban kampányolj, utána pedig kínos magyarázkodással próbálj kihátrálni a fonák helyzetből.
Az öreg punk elővarázsolt egy fiatalembert, aki dühösen kérdőre vonta a közönséget. És nem tudtuk elmondani, hova lett a repülőgép, az Északi-sark, a büszke és szabad Magyarország és a többi…
Azt nem tudni, hogy a lemondott miniszter ellen kik tervelték ki és hajtották végre az akciót, elképzelhető, hogy ez soha nem is fog kiderülni.
A mítosztalanított román–magyar közös történelem nem széles körű fogyasztásra alkalmas termék, de az MCC-történészkerekasztal előadói egyelőre optimisták.
Az író többek között arról beszélt, hogy ő „csak betévedt” az irodalomba, és arról is, milyen ambivalens érzésekkel tölti el a szülővárosába való visszatérés.
Több mint félmilliárd lej eltitkolt vagyonra derített fényt az ANAF legújabb ellenőrzése. Népszavazással váltottak le egy Maros megyei polgármestert.
Történelmi, közel 20 százalékos hozammal zárták a tavalyi évet a romániai önkéntes nyugdíjalapok, miközben már egymillióan választják ezt a biztonságot. Ám a látványos sikerek ellenére sok a tévhit. Összefoglaljuk a legfontosabb tudnivalókat.
Többször leírtam: Románia egy projektország. Na és ebben a projektországban akkor van demokrácia, amikor a projekt megkívánja. Amikor nem, akkor nincs.
Kilőttek azt a medvét Gyergyószárhegy községben péntek hajnalban, amelyik az elmúlt napokban több alkalommal visszatért egy esztenához és haszonállatokat pusztított el.
Kettős mérce alkalmazásával vádolta meg a Nemzeti Liberális Pártot (PNL) és a Mentsétek meg Romániát Szövetséget (USR) a magyarellenes kirohanásairól hírhedtté vált Dan Tanasă, a szélsőjobboldlai Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) képviselője.
Péntek délben a napenergia fedezte Románia villamosenergia-fogyasztásának mintegy 70 százalékát, ez azonban nem jelentett olcsóbb áramot a fogyasztóknak – állapította meg elemzésében Dumitru Chisăliță, az Intelligens Energia Egyesület (AEI) elnöke.
Az öreg punk elővarázsolt egy fiatalembert, aki dühösen kérdőre vonta a közönséget. És nem tudtuk elmondani, hova lett a repülőgép, az Északi-sark, a büszke és szabad Magyarország és a többi…
Azt nem tudni, hogy a lemondott miniszter ellen kik tervelték ki és hajtották végre az akciót, elképzelhető, hogy ez soha nem is fog kiderülni.
A mítosztalanított román–magyar közös történelem nem széles körű fogyasztásra alkalmas termék, de az MCC-történészkerekasztal előadói egyelőre optimisták.
Az író többek között arról beszélt, hogy ő „csak betévedt” az irodalomba, és arról is, milyen ambivalens érzésekkel tölti el a szülővárosába való visszatérés.