Figyelem! Ez a szöveg egy pamflet. A történet szereplői kitalált alakok, mindennemű egyezésük a valósággal csupán a halálos véletlen műve.
Helyszín: a Cotroceni-palota dolgozószobája. Klaus Ionopotchivanoc Iohannis álkisebbségi államelnök az ablaknál áll. Mereng. Néz. Kifele. Kopognak. Az elnök nem mozdul. Még egyszer. Az elnök, mint előbb. Nyílik az ajtó, belép Valeriu Gheorghiță, az országos oltáskampány vezetője.
– Jó napot kívánok, elnök úr!
…
– Jó napot kívánok, elnök úr!
– Hm? Ia, ionopot chivanoc…
– Bocsánat, hogy zavarom…
…
– Valamit tenni kéne, elnök úr. Egy…
– Tudom, tudom. Egy új miniszterelnök-jelölt… Nehéz ügy ez, Vali.
Az elnök megfordul, íróasztalához lép, felkap egy kalapot.
– Látja? Megkértem a legtitkosabb titkos tanácsosaimat, írjanak fel egy-egy nevet cédulákra, dobják be a kalapba, én meg kihúzok egyet.
Gheorghiță felé fordítja a kalap belsejét. Üres. Gheorghiță elhűlten bámulja.
– Egy alkalmas embert sem találtak?
Az elnök a falhoz vágja a kalapot.
– Dehogynem!
Cédulákat markol fel az asztalról.
– Látja? Denevérember! Pókember! Xavier professzor! Hulk! Macskanő! Amerika kapitány!
– Amerika? Talán…
– És legyek én az új Böszeszku? Hát nem!
Az elnök elhajítja a cédulákat. Hullanak, mint a konfetti.
– Ööö… elnézést kérek, elnök úr, de nem ezért keresem. Fontos…
– De Vali, hát mi lenne fontosabb egy új miniszterelnök-jelöltnél ezekben a nehéz időkben?
– Izé, egy új miniszterelnök, rendes kormánnyal?
– Na igen, az is. És tudja mi a legszörnyűbb?
Gheorghiță egyik lábáról a másikra áll.
– Nem tudja, persze. Honnan is tudhatná. Azért könnyű dolga van magának, Vali. Egyetlen vírussal kell harcolnia. Míg nekem…
Gheorghiță megmerevedik, féllábon.
– Az a legszörnyűbb, hogy az ajánlott jelöltek közül egy se liberális!!!
– Elnök úr! Egy falunyi embert visz el naponta a kovid! Valamit tenni kell.
– Ja, persze.
Az elnök ismét az ablakhoz lép. Néz. Kifele.
– Tenni… tenni a legkönnyebb… hát tegyenek valamit.
– Mi tennénk, de önnek kell rábólintania, elnök úr.
– Ja, igaz. Hát… hát biztassák az embereket, oltsák be magukat.
– Már megtörtént, elnök úr.
– Biztassák még jobban.
– Már megtörtént, elnök úr.
– Akkor zárassák be a boltokat este.
– Már megtörtént, elnök úr.
– Fenyegessék az oltatlanokat.
– Már megtörtént, elnök úr.
– Fenyegessék az oltottakat is.
– Az is megtörtént, elnök úr.
– Tényleg?
– Hát, ugye, éjszakai kijárási tilalmat rendelt el épp a minap. És ugye, csak az oltottak járkálhatnak sötétedés után. Mi ez, ha nem fenyegetés?
– Ez szabadság, Vali! Szabadság!!!
– De elnök úr, mi a szabadság abban, hogy az oltottak vámpírként, zombiként, élőhalottként bolyonghatnak az egyre hidegebb éjszakában és nem mehetnek be sehova, mert minden zárva van?
– Hát ott vannak a benzinkutak, Vali! Meg a… meg a kegyhelyek! Meg a természet!
– Ez igaz, elnök úr! Ott vannak. De…
– Jó, hát ha ennyire akarja, vezessék be az otthoni maszkviselést.
– Tessék?
– Igen. A maszk megvéd a kórokozóktól. Az emberek háza tele van kórokozókkal. Rendeljék el az általános otthoni maszkviselést.
– És aki egyedül él?
– Senki nem él egyedül. Mind millió meg millió bacilussal, vírussal élünk együtt.
– De enni, inni azért…
– Vali, maga tudja a legjobban, hogy az ivás egészségtelen. Az evés szintén. Az emberélet pedig szent. Meg kell akadályozzuk ezt a járványt. Nem viselhetjük a szívünkön ennyi ártatlan román halálát. Jó, jó, ne nézzen rám ilyen szemrehányóan, a többi együtt élő nemzetiségre is gondolok. Szóval, viseljen csak szépen mindenki maszkot, ne egyen, ne igyon, és akkor senki nem hal meg. Érti?
Gheorghiță leteszi a levegőben maradt lábát a szőnyegre.
– A gyermekeket pedig ne engedjék iskolába.
– Ööö, ez is megtörtént.
– He? Ja, tényleg.
Megcsörren a telefon. Az elnök felveszi a kagylót.
– Halló... én vagyok... igen? Jó.
Leteszi.
– Ne haragudjon, Vali, de mennem kell. Kaptam egy díjat a posztmodern posztliberális posztdemokrácia hazai kibontakoztatásáért.
Elindul az ajtó felé. Gheorghiță egy maszkot kap elő a zsebéből és az elnök felé nyújtja.
– Elnök úr…
Az elnök férfiasan megszorítja Gheorghiță kezét, amelyben a maszkot tartja.
– Csak így tovább, Vali! Legyőzzük a pandémiát! Csak jó döntéseket kell hozni és határozottan kell cselekedni.
Kimegy. Az ajtóból visszafordul.
– Apropó, nincs ötlete egy jó liberális miniszterelnök-jelöltre? Aki nem mutáns, amerikai vagy valamilyen állat?
Gheorghiță meredten néz az elnökre.
– Gondoltam. A nehéz ügyekben mindig magamra maradok.
Elmegy. Gheorghiță áll. Nézi a kezében maradt maszkot.
Erdélybe a várépítőket – a hódokat –1998 táján telepítették be. A romániai populáció azóta szépen megtelepedett a Szamosok, az Olt, a Feketeügy és a Maros mentén.
… közben nagy lendülettel hányják a ganét egymás udvarára az állami elitjátékosok, akiknek az lenne a dolguk, hogy finanszírozzák a múzeumokat, a kutatást, a régészeti ásatásokat… na meg a román történelem szaros pelenkájának kicserélését.
Lord Palmerston szerint a politikában nincsenek állandó barátok, sem állandó ellenségek, csak állandó érdekek vannak. Mindemellett léteznek a román–amerikai kapcsolatok.
Személyes krízis, az egyházban való csalódás, vagy intellektuális kétely következményeképpen hagyják el az emberek a vallásukat.
És vigyázzunk: új csalási módszer terjed az interneten!
Sofőrök millióinak kell mélyebben a zsebükbe nyúlniuk, ha a kormány valóban kivet egy új típusú adót a szennyező járművekre. Márpedig nagyon kevés a valószínűsége, hogy ne lépjék meg.
A diákok riasztóan nagy része funkcionális analfabéta, sokan mégis azon hőbörögnek, hogy miért akar változtatni az oktatásügyi miniszter a rendszeren.
Megnőtt az utóbbi időben az Electrica Furnizare elleni, számlázási problémákkal kapcsolatos fogyasztóvédelmi panaszok száma. Az áramszolgáltató vállalat gyakran már a fogyasztóvédelmi hatósággal sem kommunikál, és ezért újabb bírságokat kapott.
„Gazdát” cserélt az Erdély és Havasalföld legrövidebb, de legzsúfoltabb összeköttetését tehermentesítő autópályaterv.
Két kiskorút kellett kimenteni egy vizes területről Maros megyében, az állapotuk stabilizálásán jelenleg is dolgoznak a mentőegységek.
Azt hiszik, csak arról van szó, hogy fűtsünk kevesebbet? Dehogy! A hazai elöljárók ennél sokkal kreatívabbak.
Azt hiszik, csak arról van szó, hogy fűtsünk kevesebbet? Dehogy! A hazai elöljárók ennél sokkal kreatívabbak.
Mert bizony van ilyen a kolozsvári kínálatban. És naná, hogy akadt olyan fesztiválozó, aki élt a lehetőséggel...
Mert bizony van ilyen a kolozsvári kínálatban. És naná, hogy akadt olyan fesztiválozó, aki élt a lehetőséggel...
Igaz, vannak még hibák, de nézzük a nagy egészet. Azt nézzük ebben a pamfletben is, amely nyomokban valóságelemeket tartalmaz.
Igaz, vannak még hibák, de nézzük a nagy egészet. Azt nézzük ebben a pamfletben is, amely nyomokban valóságelemeket tartalmaz.
Bedurrant a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál Kolozsváron. Filmek helyett ezúttal egy pamfletet ajánlunk az Olvasó szíves figyelmébe. Amelynek nyilván semmi köze a valósághoz.
Bedurrant a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál Kolozsváron. Filmek helyett ezúttal egy pamfletet ajánlunk az Olvasó szíves figyelmébe. Amelynek nyilván semmi köze a valósághoz.
Ráadásul ingyenesen! Akkorát bakiztak a pártos posztolók, hogy a bolond áprilisi idő arcára ráfagyott a röhögés.
Ráadásul ingyenesen! Akkorát bakiztak a pártos posztolók, hogy a bolond áprilisi idő arcára ráfagyott a röhögés.
Vonattal beutazni Európát? Csábítóan hangzik. Persze ahhoz előbb ki kell jutni az országból a CFR egyik járatával… Vigyázat: HUMORVESZÉLY!
Vonattal beutazni Európát? Csábítóan hangzik. Persze ahhoz előbb ki kell jutni az országból a CFR egyik járatával… Vigyázat: HUMORVESZÉLY!
A Baba Vanga névre hallgató vak bolgár jósnő elhunyt ugyan, ám előre megmondta, mit hoz a jövő.
A Baba Vanga névre hallgató vak bolgár jósnő elhunyt ugyan, ám előre megmondta, mit hoz a jövő.
Figyelem! Ez az írás egy pamflet. Vagyis a rideg valóságban még mindig nincs kormány. De elképzeltük, mi lenne, ha…
Figyelem! Ez az írás egy pamflet. Vagyis a rideg valóságban még mindig nincs kormány. De elképzeltük, mi lenne, ha…
Ez az írás egy pamflet. Ám ennek ellenére (vagy talán éppen ezért) van némi köze a hazai valósághoz.
Ez az írás egy pamflet. Ám ennek ellenére (vagy talán éppen ezért) van némi köze a hazai valósághoz.
Mert rendnek kell lenni.
Mert rendnek kell lenni.
Erdélybe a várépítőket – a hódokat –1998 táján telepítették be. A romániai populáció azóta szépen megtelepedett a Szamosok, az Olt, a Feketeügy és a Maros mentén.
… közben nagy lendülettel hányják a ganét egymás udvarára az állami elitjátékosok, akiknek az lenne a dolguk, hogy finanszírozzák a múzeumokat, a kutatást, a régészeti ásatásokat… na meg a román történelem szaros pelenkájának kicserélését.
Lord Palmerston szerint a politikában nincsenek állandó barátok, sem állandó ellenségek, csak állandó érdekek vannak. Mindemellett léteznek a román–amerikai kapcsolatok.
Személyes krízis, az egyházban való csalódás, vagy intellektuális kétely következményeképpen hagyják el az emberek a vallásukat.