Ráadásul ingyenesen! Akkorát bakiztak a pártos posztolók, hogy a bolond áprilisi idő arcára ráfagyott a röhögés.
Tudjuk (és igyekszünk empátiával viszonyulni hozzá), hogy tévedni emberi dolog. Azt is tudjuk, hogy csak az nem téved, aki nem csinál semmit (és még ez sem biztos). Szűkítve a kört a jelen eset körül: csak az nem téved, aki nem ír le egy sort sem. Például, újságíróként néha jelen sorok szerzője is beleszalad az igen csípős (és adott esetben abszolút jogos) pofonokba, amikor elír valamit, miáltal a jó szándékkal kikövezett betűvető út irdatlan nagy böszmeségbe torkollik.
Na, hát most a PSD járt így, de nagyon fájdalmasan. A legnépszerűbb hazai politikai párt Panciu városbeli (Moldova, Vrancea megye) szervezete pár nappal ezelőtt meghirdetett egy ingyenes ivartalanítási kampányt. Természetesen a helyi lakosok házikedvenceire gondoltak.
Ám az értékelésük szerint igen sikeresen lezárult akció végét hirdető bejegyzésükbe akkora baki csúszott, hogy az állatorvosi rendelő, de még a pártszékház is beleremegett. Kérjük, okvetlenül tegyék le kávéjukat, teájukat, ha éppen kézben tartják a csészét, mielőtt az alábbi sorokat elolvassák, a nevetésből fakadó leforrázást, kiömlést elkerülendő:

Na kérem: ha én most Panciu-beli PSD-s tanácsos lennék, ijedtemben ösztönösen az ágyékomhoz kapnék, hogy vajon… Rögtön utána pedig elgondolkodnék azon, mekkora állat… juj!
Aztán, hogy kicsit megnyugodtam, nagyon, de nagyon gyorsan ráírnék az ominózus poszt szerzőjére, hogy az Isten szerelmére, mentse már, ami még menthető. Holtbiztos, hogy ez is történt. A hírek szerint a bejegyzés szövegét módosították, ám feltehetőleg annyian röhögték magukat könnyesre a kommentszekcióban, hogy a pártos illetékesek végül úgy döntöttek, nemes egyszerűséggel törlik a bejegyzést.
Önök szerint tökös srácok voltak, hogy meghozták e nehéz döntést? Vagy mégsem?
Nem a magánember, hanem a politikus mosolyáról lesz itt szó, abban pedig benne van az egész romániai mélyvalóság.
Gondolatok az alkotmánybíróság és a különleges nyugdíjak 15 éves problémája körül.
A román és magyar kultúra közötti hídépítés nem küldetés, hanem normális viselkedés kellene legyen – mondja a Bukaresti Egyetem nyugalmazott professzora.
Szubjektív lencse és költői merengések az elmúlt évtizedek alatt alig változó romániai vasúti viszontagságokról. Elöl ül a masiniszta, de ki igazítja ma a „gőzöst”?
Online zajlik majd a gyógyszerek felírása és kiváltása, a páciensek pedig minden egészségügyi adatukhoz hozzáférnek. Továbbá: az adóhatóság rászáll az esküvőszervezőkre, egy férfi pedig az utcán ölte meg volt élettársát, három gyermekének anyját.
Miközben nálunk sürgősségi kormányrendelettel teszik lehetővé, hogy a településekre bejáró medvéket azonnal kilőhessék, ne gondoljuk, hogy csak Romániában, Erdélyben jelent aggasztó problémát a nagyvad és az ember közötti konfliktushelyzet.
További híreink: négy év börtönre ítélték „a nagy matematikusnak” kampányoló manelistát, de meglépett, a településekre bemerészkedő medvéket pedig ezentúl azonnal ki lehet lőni.
Több mint két évre bevonták a jogosítványát, és 16 ezer lejre bírságolták a rendőrök azt a marosvásárhelyi motorbiciklist, aki egy Kolozs megyei országúton közlekedve tizenhárom alkalommal előzött szabálytalanul, átlépve a folytonos vonalat.
„Ha elkezdjük tanulmányozni az idén 800 éves Naphimnuszt, azon keresztül megközelíthető Szent Ferenc lelkülete, a ferences lelkiség” – mondta el a Krónikának Urbán Erik, a Kisebb Testvérek Szent István Királyról elnevezett Rendtartományának vezetője.
A Csíkkozmásról néhány éve Mikóújfaluba költözött család bolygatta meg a háromszéki falu békéjét – árulta el lapunknak a minapi gyilkosság kapcsán Demeter Ferenc, Mikóújfalu polgármestere.
Nem a magánember, hanem a politikus mosolyáról lesz itt szó, abban pedig benne van az egész romániai mélyvalóság.
Gondolatok az alkotmánybíróság és a különleges nyugdíjak 15 éves problémája körül.
A román és magyar kultúra közötti hídépítés nem küldetés, hanem normális viselkedés kellene legyen – mondja a Bukaresti Egyetem nyugalmazott professzora.
Szubjektív lencse és költői merengések az elmúlt évtizedek alatt alig változó romániai vasúti viszontagságokról. Elöl ül a masiniszta, de ki igazítja ma a „gőzöst”?