Szekrénnyel őrzött banner

A dolog nyilván bonyolultabb. Arról is szól, milyen ravasz egy tudatmódosító szer a hatalom.

Olyan országban élünk, ahol az utóbbi három elnökválasztáson az első forduló eredményét és a szociológiai felméréseket az utolsó percben a feje tetejére állító (néppárti) jelölt diadalmaskodott; ahol a gyakorlatilag senki által nem ellenőrzött – más országokban ismeretlen – párhuzamos vádhatóság az egyik politikai tábort szabályszerűen lefejezte és megtizedelte, a másikhoz (a néppártiakhoz) alig nyúlt, nem egy esetben cinkosan óvta

Mivel a román lakosság mesterséges felduzzasztását célzó betelepítési politika napjainkban nyíltan nem folytatható, a stratégia megváltozott, ma már a cél az, hogy a magyarok önszántukból hagyják el Marosvásárhelyt.

Az már szinte Caragialeért kiált, hogy az ominózus blogbejegyzésben egy korrupt rendszerrel való leszámolás kezdeteként esik szó a 2012. áprilisi kormánybuktatásról. Mert azóta egy kisebb kabinetre elegendő számú miniszter került már vagy jogerős ítélettel rács mögé, vagy épp ítéletre várnak, szinte kivétel nélkül valamennyien korrupciós perekben.

Talán soha nem volt a román parlament szakmailag, erkölcsileg és emberileg ilyen mélyen, mint a jelenlegi.

Ha továbbra is magyarként akarunk élni a szülőföldünkön, ezt a várost feladni nem szabad, bármi áron meg kell tartani!

A magunk részéről, természetesen, az igazgató minden szavát elhisszük. Fel sem merül bennünk, hogy visszaélt hatalmával, és személyes bosszúvágy hajtotta, amikor utasítást adott az ellenőrzésre. Abban is hiszünk, hogy nem a sajtó megleckéztetését célozza a hirtelen elrendelt ellenőrzés, nem a székely termékekkel, a magyar feliratokkal van baja.

Különösen kegyetlen „tréfa” ugyanakkor a hatalom részéről, hogy éppen az orvos- és gyógyszerészképzés terén indított hadat ellenünk, hiszen megmaradásunk szempontjából két igen fontos, ha nem a legfontosabb területről van szó. Hogyan tud ugyanis megmaradni egy közösség, ha nem tudja anyanyelvén elmondani, hol és hogyan fáj?

Manapság Erdély-szerte gyakran hallom – Klaus Johannis nyomdokain haladva –, ha Romániában élünk, legyünk mi, magyarok is románok. Ezt akarnák elültetni a nép fülébe. Egyelőre szép szóval, de majd megpróbálhatják bilinccsel is.

Mennyire biztonságos ez a drága jó mioritikus haza?

Még egy fecske, ami talán elhozza a tavaszt. A Cotroceni-palota kritikájának margójára.

Ellenségként kezelnek, kioktatnak, fenyegetnek, vagyonunkból kiforgatnak, megaláznak, tiltják nemzeti jelképeink használatát, és még a létünket is kétségbe vonják, miközben elvárják, hogy legnagyobb nemzeti tragédiánk kezdetének évfordulóján örömkönnyeket hullatva ünnepeljük, hogy a magyar helyett a román államhatárokon belül élhetünk.

Klaus Johannis egy ürge. Na de. Ez az ürge Románia elnöke.

A párt kipáll, de nem búsul, / a hatalomért szopva nyel.

A székely zászlót reklámzászlónak minősíteni egy hatósági közeg által, ezért a „kihágásért” egy autó árára felduzzasztott bírságot kiróni nemcsak sértés, megalázó is.

Most már azonban mennie kell, s rövidesen az is kiderül, hogy hova. A jobboldal élére – vagy a börtönbe.

De akkor ki a magyar Erdélyben? Az SZNT székely, az RMDSZ-t „a román hatalom ellenőrzi”, az EMNP védnöke magyarországi képviselő lett.