Földrengés a magyar baloldalon

„Az RMDSZ mindig is nyitott volt az összefogásra azzal, akivel le tudunk ülni tárgyalni, és partnerséget tudunk kialakítani.” Interjú.

A kérdés csak az, lesz-e a közeljövőben az unióban elég pénz a társadalmi béke megvásárlásához.

Ám ez utóbbi jelenségen ne lelkesedjünk túlságosan, hiszen Vadimék szerepét egyre inkább az álszocialisták és a „konzervatívok” veszik át, személyesen pedig maga Victor Ponta miniszterelnök és Titus Corlățean külügyminiszter.

Félretehetik a magyar kártyát a román politikusok. Aligha lesz így, persze, de ha mégis, máris kéznél az a másik, a francia.

Tehát az EMNP-ben életérzés az RMDSZ-ellenesség – állapíthatjuk meg. Igaz, hogy ezt réges-rég tudjuk, csak ennyire tisztán eddig még nem mondatott ki. Nagyon nagy kár, hogy a néppártnak minden jel szerint ez az életérzés a fő mozgatórugója.

Annyian leszünk, ahányan szavazunk – hirdette kampányában az RMDSZ. Nagyon szomorú, hogy a szövetség szerint ennyien: 350 ezren vagyunk.

Az ember azt gondolhatná, hogy (a két elégedett pártot leszámítva) a mostani választási kudarcból a többi párt levonta a megfelelő következtetést, és teret enged az immár legalább húsz éve beharangozott új politikai osztálynak.

A magyarságnak nem az az érdeke, hogy az RMDSZ sikeres legyen, hanem, hogy az erdélyi magyarság legyen sikeres. Együtt az nem egyenlő az RMDSZ-el, az együtt az azt jelenti, hogy RMDSZ + mindenki más.

A címbeli szándékolt képzavar ezt a tényszerű állítást hivatott illusztrálni: az RMDSZ megint nyert egyet úgy vasárnap, hogy közben az erdélyi magyarság ismét veszített.

Az RMDSZ vezetői örülnek a két EP-képviselőnek és a 6,3 százaléknak. Pedig öt évvel ezelőtt nyolcvanezerre többen szavaztak a tulipános listára, és három képviselő volt.

Elhozza nekünk Európát az RMDSZ, ígéri Kelemen Hunor. Várjuk.

Nem kicsit fejelt össze Borboly Csaba és Kovács Péter az EP-választások miatt, hanem nagyon. Még a végén párbajra is sor kerül az RMDSZ ifjúsági szervezetét, a Miértet korábban együtt vezető fiatal farkasok között.

Az európai törvényhozás képviselőinek és vezetőinek, egyáltalán a brüsszeli eurokratáknak először is azon kellene elgondolkodniuk, miért hagyja hidegen az EU polgárainak több mint felét az eurovoks.

Mindeközben senki nem lehet teljesen elégedett, baljós árnyak vetülnek minden eredmény mögé.

Ha legalább a kilencszázezer vagy egymillió szavazati joggal rendelkező romániai magyar felét sikerült volna mozgósítania az RMDSZ-nek, akkor valóban elmondhatná magáról, hogy férfimunkát végzett.

A magyarság szavazóbázisa egyre fáradtabbnak és fásultabbnak látszik, az emberek egyre kevésbé értik meg azt a politikai egyszer­egyet, hogy komolyan csak akkor vesznek minket, ha erőt mutatunk fel. És összefogást.

Európa a változásra szavazott? Milyen változásra és milyen mértékben? A kép felette tarka, nem tudom, találó-e a kifejezés: tele posztmodern furcsaságokkal, helyi érdekességekkel.