Félszárnyú győzelem

„A statisztikák szerint tíz magyarból mindössze három voksolt, ami a szövetség folyamatos hitel- és térvesztésének újabb bizonyítéka.Nem is csoda, hisz a lassú lépések nagy öregjei ott strázsálnak Kelemen Hunor mellett, kavarják a kavarnivalót, jottányit sem engedve korábban megszerzett hatalmukból. És most a győzelem mámorában feledik, hogy a két EP-képviselőt mindössze magyarságunk egyharmada választotta meg. Különben nagyon helyesen, hisz hangunknak valamiképp hallatszania kell Brüsszelben is, s nem árt, ha az EP-képviselők, amikor a határon kívül rekedt magyarok jogköveteléseit hallják, látják is azokat az embereket, akik ezt az üzenetet szülőföldjükről elviszik az unió szívébe.
Valószínű, nagyon kevés olyan erdélyi magyar ember van, aki ne örülne e győzelemnek, de már most sokan megfogalmazzák, az érdekek nagyobb ívű összehangolása eredményesebb lett volna. Nemcsak az MPP-vel – mely különben feltétel nélkül adta meg magát – kellett volna megtalálniuk a közös hangot, hanem az Erdélyi Magyar Néppárttal is. Mert a kis pártokra nem adunk-féle legyintgetés valójában a bonyolultabb tárgyalásoktól való menekvést jelzi. Valamint, hogy lemondtak – ami a rájuk leadott szavazatokból ki is tetszik – az erdélyi magyarság nem elhanyagolható részéről. S ne feledkezzünk meg arról sem, hogy nagy lökést adtak az RMDSZ-nek – lehet, az öt százalék fölötti szavazatokat – a magyar miniszterelnök Szatmárnémetiben elhangzott, összefogást sürgető szavai."