Csak a Fidesz. És Tőkés

Kérdés az is, hogy változik-e Brüsszel álláspontja a kisebbségi jogok esetében.

Az általunk Brüsszelbe küldött képviselőknek határozottan és kitartóan kell fellépniük az erdélyi magyarság jogaiért.

Semjén úr felhívása nem államférfiúi tett volt, hanem csupán a szavazatszerzés által motivált „reálpolitikusi” cselekedet. Ami által, sajnálattal kell ezt mondanom, végleg kiírta magát a számomra hiteles politikusok sorából.

Sétál és buzdít szavazásra. És kölcsönösen támogatja egymást, mert nagy meccsre számítanak vasárnap az urnáknál.

A többség–kisebbség viszonyát a valóságosnál kissé jobb színben feltüntető kormányzási szerepvállalás, a sok esetben a magyarságnak károkat is okozó kompromisszumok mégis meghozták a legnagyobb eredményt: az uniós integrációt.

Vajon miről tárgyal ma Szatmárnémetiben Orbán Viktor és Kelemen Hunor? Egy része kiderül a 12 órára meghirdetett sajtótájékoztatón.

A lakosság valóságos adócsökkentésre vágyik, az üzleti világ pedig az idéntől kivetett újabb teher, az oszlopadónak nevezett beruházási sáp elengedésében vagy legalább a módosításában reménykedett.

Újabb hosszú kilométerek épültek meg az ígéretek autópályáján: Dan Şova szerint 2019-re elkészül a Marsovásárhely–Jászvásár sztráda. Csakhogy forrásként azt a hétcentes adót jelölte meg, amiből főnöke, Victor Ponta az észak-erdélyi autópálya befejezését ígérte.

Nem mindegy, hogy az én fajtámból, az én szülőföldemről hányan és kik mehetnek a legfelsőbb európai döntéshozó fórumba, a saját kérdéseinkre keresni választ, a saját véleményünket hangoztatni.

Csak a közöny és az undor gyúr izomra. A választóknak még a harmada se akar elmenni vasárnap szavazni. Páran egyenesen sztrájkot hirdettek.

Az európai parlamenti választások – bármilyen ellentmondásosan is hangzik! – igazi össznemzeti ügy, és brüsszeli számbeli képviseletünk is azt igazol(hat)ná, hogy a csonkolt országnak járó 21 képviselő nem „fedi” a Kárpát-medencei magyarságot.

De hát az emberek szeretnek ítélkezni, és szeretnek büntetni, lehetőleg gyorsan.

Hosszú évtizedeken át készültek a bebocsátásra váró országok a csatlakozási feltételek teljesítésére, s mire „akkorák” lettünk, mint ami a standard elvárás volt, sokaknak egyre kevésbé tetszettek a közös játékszabályok, s mintha arányérzéküket is elveszítették volna, annak megítélésében, hogy mi fontos, mi nem.

A bizakodásra okot adó megélénkülés után ismét félresiklani látszik a székelyföldi autonómia ügye.

Az álszocialisták valamilyen Európai Egyesült Államokban gondolkodnak, ami egyrészt szerencsétlen utópia, másrészt valamiféle, nemzetek fölötti parancsuralmi berendezkedés.

Az erdélyi magyarság számára e jelenlegi választás rendkívüli alkalom, hogy akár négy képviselőt küldjön Brüsszelbe.

Mi sem jelzi jobban azt, hogy a végéhez közeledik az európai parlamenti választási kampány, mint hogy politikusaink egyre gyakrabban reflektálnak a kisebbségi kérdésre. Természetesen ki-ki a maga érdekei felől közelíti meg a témát.