Végre megtudtunk pár konkrét dolgot a szeptemberi iskolakezdésről

Ezt a rendkívül jelentős gondolatot viszont igen gyakran közölte a néppel az utóbbi időben. El is töprengtünk: a hazai közoktatásért felelős miniszter tényleg csak semmit tud mondani?

Persze, értjük mi, hogy a vészesen megugró fertőzésszámok közepette nehéz biztosat mondani. Viszont azért még senkit sem vontak kínpadra, ha értelmes, közérthető módon taglalja a lehetőségeket.

A mai napig ennyit sikerült megtudni: vagy kezdődik az iskola, ahogy mindig is szokott (sajnos ez a legvalószínűtlenebb forgatókönyv), vagy afféle korcs iskolakezdés lesz (a gyerekek egy része iskolába megy, másik része otthon marad, aztán cserélnek), vagy – ez a nagyon rossz változat – minden marad a „régiben” és online kezdődik a suli.

És akkor nézzük meg, mennyire világosan tud beszélni valaki (természetesen az adott, fokozottan bizonytalan körülmények között), ha rend van a fejében. Alexandru Rafila professzor, az Egészségügyi Világszervezet romániai képviselője pontszerűen elmagyarázza, milyen lehetőségeket lát az őszi iskolakezdésre.

A legfontosabb (ezt például ismételhette volna a miniszter asszony is mániákusan): rugalmas intézkedésekre van szükség, hiszen nincs két egyforma iskola. (Na, ettől máris leizzad egy bürokrata.) Magyarán: nem lehet és nem szabad ugyanazt az egy szem intézkedést ráhúzni az összes hazai iskolára. (Kicsit emlékeztet a gondolat a differenciált karantén-intézkedésekre.) Az illetékes hatóságok dolga az irányelvek kidolgozása és felajánlása. Az iskolák pedig a saját körülményeik alapján választhassák ezt vagy amazt a megoldást.

Rafila prof szerint egy osztálynak 15 diákból kellene állnia. Ezzel a létszámmal elérhető, hogy a gyerekek 1,5 méterre legyenek egymástól. Ugyanakkor korlátozni kellene a különböző osztályok érintkezését, például szünetben. Ez aránylag könnyen teljesíthető, amennyiben az egyes osztályok szünetei 10 perc eltolódással követnék egymást. Egy olyan iskola, ahova kevés diák jár, a szabályok betartása mellett gond nélkül működhet, nem lesz szükség online oktatásra.

A nagy létszámú osztályok esetében nyilván más stratégiát kell követni: csoportokra lehet osztani a diákokat, ami viszont újabb megoldandó problémákat szül. Például: van-e szabad terem, ahol a létrehozott csoportok tanulhatnak, továbbá van-e elegendő tanár, akik oktathatnak. Ezeket a problémákat az oktatási minisztériumnak kell megoldania. (Ettől féltünk.) Az is megoldás lehet, ahol erre van lehetőség, hogy a diákok egy része délelőtt, a másik része délután járjon iskolába.

Ami az online oktatást illet, Rafila prof szerint nyilván nem kell kidobni az ablakon (főleg, hogy az elmúlt pár hónap során némi tapasztalatra tett szert tanár is, diák is): ahol nincs más megoldás, ott folytatni kell az online oktatást (is). De azt egy pillanatig sem szabad elfeledni, hogy a kialakítandó rendszer sajnos nem csak szeptemberre szól, hanem hosszabb időre. És az semmiképp sem cél, hogy „tabletolvasókat” faragjunk a gyerekekből. A személyes interakció, kommunikáció elengedhetetlenül fontos.

Ami viszont minden körülmények között kötelező lesz: a tanároknak maszkot kell viselniük órán, és persze a járványügyi szűrővizsgálatot is meg kell ejteni az iskolába való belépéskor.

Ja, és mondott még egy nagyon fontos dolgot a professzor. Március 11-én a járvány teljesen váratlanul csapta rá az iskolákra az ajtót. Mindenkit felkészületlenül ért az események alakulása. (Az oktatási minisztériumot is, naná!) Most viszont erre nem lehet hivatkozni. Tudjuk, mivel állunk szemben, tudjuk, mire lehet számítani. És hahó, bűn lenne két-három nappal az iskolakezdés előtt kapálózni! Már most el kellene kezdeni az érintett szakszemélyzet felkészítését!

Ja, ha meglenne az okos, árnyalt intézkedéscsomag, amit alkalmazni kellene, tesszük hozzá.