Szijjártó Kolozsváron: a kétoldalú kapcsolatok javítására vonatkozó román unszolás szép, csak hiteltelen

Mert ha hiteles lenne, akkor például Klaus Ionopotcivanoc Iohannis államelnök nem uszított volna akkorát a romániai magyar közösség és Magyarország ellen.

Hirdetés

Szijjártó Péter magyar külügyminiszter kedden kora délután Kolozsvárra érkezett, ahol Kelemen Hunor RMDSZ-elnökkel nagyjából ugyanazokat a fájó és nem fájó ügyeket vette sorra, amelyeket Bogdan Aurescu román külügyminiszterrel is megbeszélt pár órával korábban. A találkozót szokás szerint sajtótájékoztató követte. A lényeges különbség a bukarestihez képest az volt, hogy a magyar külügyminiszter, az RMDSZ elnöke is maszk nélkül ült ki a sajtó képviselő elé. Szimbolikus, nem?

Ami újdonság: a magyar külügyminiszter köszönettel vette az RMDSZ felvetését, hogy a román állampolgárok számára létrehozott magyarországi tranzitfolyosó működjék a nap huszonnégy órájában. Szijjártó Péter nem látja ennek semmiféle akadályát. Apropó, magyar jóindulat, jószándék, jószomszédság.

Ami a jelenlegi országhatárokon belüli kisebbségek támogatását illeti, Kolozsváron Szijjártó Péter kicsit élesebb szavakat használt. A magyar kormány ötszörösére növelte az ottani kisebbségeknek, köztük a románnak nyújtott támogatást. Továbbá az országgyűlés hamarosan megszavaz egy olyan törvénytervezetet, melynek értelmében a kisebbségek (köztük a román) tulajdonba kapják az általuk használt oktatási és kulturális intézményeket.

Na és a románok?

Ők vajon megnyugtató módon lezárják a marosvásárhelyi katolikus líceum ügyét? És a magyar közösség által használt vagy használandó (!) ingatlanok ügyét? (Csak a visszhang válaszolt.)

Újságírói kérdésre Szijjártó Péter azt is elmondta, hogy jaj, dehogy volt ő rossz viszonyban Bogdan Aurescuval, hát ő már öt román külügyminiszterrel dolgozott együtt (nem tehet róla, hogy ilyen gyakran cserélődnek, tesszük hozzá mi) és egyikkel sem kellett kibékülnie. Amit Klaus (Ionopot) Iohannis államelnök tett a hírhedt nyilatkozatával, az nincs rendben. Ilyen nyilatkozatok után enyhén szólva

nem lehet hitelesként értelmezni a magyar–román kapcsolat normalizálására vonatkozó román felhívásokat.

Hirdetés

Ugye-ugye.

Kelemen Hunor költőibb módon nyilatkozott meg. Például: Klaus (Ionopot) Iohannis ominózus nyilatkozatát követően a román politikusok szinte versenyt futnak, hogy ki magyarellenesebb. A maga részéről reméli, hogy ez nem maraton, csak sprint.

Vagy (és ebben is igaza van): a román politikában nem szokás bocsánatot kérni. Pedig nem árt az. És még 60 év körül is érdemes megtanulni. Hahó, Ionopot úr!

De ha már szóban nem megy a bocsánatkérés

(mert hát milyen megalázó lehet az, hogy a szuverén és egységes és oszthatatlan nemzetállamban bocsánatot kér egy államelnök, ha egy egész közösséget sérteget és megaláz, tesszük hozzá mi), akkor a tettek mezejére is léphet a román politikum, mégpedig mindjárt szerdán, amikor meg kellene szavazni a március 15-ét ünneppé „avató” törvényt.

Ami Trianont illeti, Kelemen Hunor szerint elvárni azt, hogy a magyarok tapsikoljanak neki olyan, mint egy gyerektől elvárni, hogy megünnepelje az édesanyja halálát. Pont. Ezt mi sem tudtuk volna szebben megfogalmazni.

Hirdetés