Romániai antikommunista ellenállás, magyarok nélkül (FOTÓK)

A kérdés az, hogy csak a szokásos román emlékezetpusztításról van szó, vagy különleges eltörlő elbánásban részesültünk a Trianon 100 kapcsán.

Hirdetés

30 éve nem élünk kommunista diktatúrában. Május 20-án volt 30 éve annak, hogy a nem-kommunista ellenzék által azóta is Vakok vasárnapjának nevezett napon sor került az első posztkommunista, szabad, demokratikus elnökválasztásra, amelyet Ion Iliescu, a kommunista rendszer (rendszerváltásba is) jól beépült téglája simán megnyert. Azóta nem tudunk kimászni a nemzeti kommunista illatú sajátos román demokrácia pöcegödréből. És ahogy telik az idő, már nem csak az aranykor után nosztalgiázó nyugdíjasok mondogatják, hogy régen minden jobb volt. A különböző egyetemek és egyéb felvilágosult intézmények kövei alól egyre több ifjú elme bújik elő és gyermekszívvel, bátran mondja, hogy persze, a diktatúra rossz volt, de maga az elv annál jobb!

Iuliu Maniu parasztpárti politikus, román miniszterelnök enyhén pop-artosra sikeredett portréja, és az adatok. Románul, persze.

A fentiek alapján a Cotroceni Nemzeti Múzeum szakértői még 2019-ben úgy gondolták, a rendszerváltás 30 éves évfordulója alkalmából elő kell állni egy olyan kollektív emlékezetfrissítő kiállítással, melynek segítségével fenntartható a könnyen felejtő kollektív tudatban az a valóban rendkívül fontos tény, hogy szép számmal akadtak a kommunista diktatúra idején olyanok, akik akár életüket is kockáztatva felszólaltak, cselekedtek az elnyomás ellen. A kiállítás fővédnöke maga Klaus Ionopotchivanoc Iohannis álkisebbségi államelnök, a közelmúlt eseményeinek fényében tehát azt is mondhatnánk, nem várhatunk semmi jót a kiállítástól, már ami a magyar közösség reprezentációját illeti.

Nos, nincs is mit várni az Ellenállók: megemlékezés és tisztelet című tárlattól ilyen téren. Amely mellesleg éppen megérkezett Kolozsvárra, az Erdélyi Történeti Múzeum óvó szárnyai alatt. Mivel, ugye, járvány van, a tárlatot utcakiállítás formájában rakták a nagyérdemű elé, mégpedig a Deák Ferenc utcai szabadtéri kiállítótérbe.

Alexandru Todea görög-katolikus püspök, aki Márton Áron püspökünkkel együtt raboskodott és a börtönévek után is jó kapcsolatot ápolt vele.

Odamentünk, megnéztük. A rövid általános tájékoztató szöveg a jó szokás szerint szigorúan kétnyelvű: román és angol. Mintha nem lennének több szinten is érintettek (ellenállók és áldozatok leszármazottai, például, de nem csak), akik esetleg magyarul vagy éppen németül olvasnák el a közlendőt. De hát miért is kérdezünk ilyesmit? Hiszen a reprezentált 30 ikonikus antikommunista ellenálló közt sincs egyetlen magyar sem. Még az a Márton Áron püspök sem szerepel a harminc bajnok közt, aki egy cellában raboskodott azzal az Alexandru Todea görög-katolikus püspökkel, akinek természetesen ott lóg a tablója az amúgy teljesen megérdemelt helyén.

Hirdetés

De hol van például a legnagyobb romániai magyar vonatkozású kirakatper fővádlottja, Szoboszlay Aladár? Vagy az ötvenhatos ellenállók bármelyike? Vagy Tőkés László, esetleg? Vagy ha az irodalmi térfélre tekintünk: Szőcs Géza? Vagy bárki más, aki kockán játszotta életét azokban a vészterhes időkben?

Elena Ion Arnăuțoiu antikommunista ellenálló. A jobb oldalon Szabó Zelmira portréja.

Nem léteznek. Legalábbis az illusztris román múzeumi szakértők elgondolása szerint. A kiállítás egyik alapüzenete a következő: az egységes és oszthatatlan román nemzetállamban csak román antikommunista ellenállóknak van helyük a kollektív emlékezetben. Így megy ez a sarkig nyitott, kisebbségbarát román demokráciában.

Illetve, hogy egészen pontosak legyünk: kis magyar jelenlét észlelhető a tárlaton. A kurátorok kitalálták, hogy a harmincak kiválasztott ellenálló portréit fiatal generációs képzőművészek alkossák meg. És Szabó Zelmira két alkotása ott van a pannókon.

És akkor: egy ilyen tárlat láttán csodálkozik még valaki, ha a magyar közösség nem feltétlenül rohan az őt ad hoc villámcsődületek szintjén ölelgetni akaró románság karjaiba?

Nem mellesleg: véleményünk szerint ez a fotó ábrázolja legpontosabban az ellenállók kiállítása mögött rejlő nagy üzenetet. A memorandisták emlékműve úgy magasodik a kiállítótér mögött, mint egy hatalmas fallosz. Értsd: kicsi maghiar barátaink, ebben az egységes és oszthatatlan nemzethazácskában jól meglehettek velünk, ha szépen megtanultok románul és elfelejtitek, kik vagytok. Ionopot chivanoc!

Hirdetés