// 2026. január 10., szombat // Melánia

Romániában sikerült visszaállítani az órát oda, ahol a pontos történelmi időt mutatja

// HIRDETÉS

Ez az írás egy pamflet. Ám ennek ellenére (vagy talán éppen ezért) van némi köze a hazai valósághoz.

Derűs, október legvégi kora délután. Ferdén pásztázza a napfény az államelnöki dolgozószobát. Klaus Iohannis az íróasztalnál ül. Előtte akvárium, benne aranyhal. Az elnök nézi az aranyhalat. Az aranyhal nézi az elnököt.

Az ajtó mellett álló fogas megpördül a tengelye körül.

– Jó napot, elnök úr!

Az elnök összerezzen. Órájára néz.

– Á, ionopot chivanoc! Pontos, mint mindig.

Reccsen egyet az íróasztal.

– Jó napot, elnök úr!

Az elnök biccent. Az ablak előtt álló karosszék finoman kopog a szőnyegen.

– Jó napot, elnök úr!

Az elnök integet a karosszék fele. A girlandos üvegcsillár halkan csilingelni kezd.

– Jó napot elnök úr!

Az elnök felnéz, elmosolyodik.

– Jó napot uraim! Látom, mind itt vannak. Ezennel megnyitom a titkos tanácsülést.

Ezt a bekezdést csak az olvassa el, aki nem járatos a legtitkosabb államügyekben: a fogas, az asztal, a karosszék és a csillár a legtitkosabb titkos elnöki tanácsadó testület tagjait rejti. Hogy miképpen? Titok! Hogy kik ők? Titok! Az elnök sem ismeri őket, ők sem ismerik egymást, a rossz nyelvek szerint önmagukat sem ismerik.

Az öt államférfi közelebb húzódik egymáshoz.

– Tehát? – kérdi az államelnök suttogva.

A négy bútor mocorog, recseg, kopog, csilingel.

– Itt az idő! Döntenie kell!

– Váj, nehéz dolog ez! – sóhajt az elnök. Acélos arcéle olvadozni látszik. Ám csak a másodperc töredékéig. Az elnök az akváriumban lebegő aranyhalra szegezi kék szemeit. Az felfordul.

– Rendben. Csináljuk!

Odébb teszi az akváriumot, majd kihúzza az íróasztal fiókját, elővesz egy nagy csergőórát, maga elé helyezi az asztalra. Az óra tisztelettudóan ketyeg. A titkos bútorok feszülten figyelnek. Az elnök maga felé fordítja a hátlapot. Méretes piros gomb van a közepén.

– Csavarja, elnök úr… – suttogják. – Jobbra!

Az elnök csavarni kezdi a gombot. Jobbra.

– Jó lesz?

– Nem lesz jó, elnök úr! Még!

Az elnök tovább csavar. A bútorok tovább figyelnek.

– Talán elég lesz már. Az egy óra...

– Sajnos, elnök úr, egy óra nem elég. Ez még nem a pontos idő. Csavarja csak.

Az elnök csavar. Az elnök homlokán verejtékcseppek jelennek meg. A tanácsadók közelebb hajolnak. A mutatók egyhangúan forognak visszafelé.

– Jó lesz már? – kérdi az elnök, hangja enyhén megremeg.

– 1993? Nem, még nem pontos az idő.

Az elnök arca úszik a verejtékben. A szemei már nem kékek. Inkább hamuszürkék.

– És most? – lihegi.

– 1968? Hát… ez sem az igazi, elnök úr.

Az elnök arca falfehér. Remeg, mint a kocsonya. És csavar. A bútorok közelebb hajolnak.

– Na, most már jó lesz, elnök úr!

Az elnök az asztalra dől. Zihál.

– Pontos végre az idő?

– Igen, elnök úr. 1938. október 31., délután 4 óra.

Az elnök felugrik a székről.

– Hogy mennyi?

A titkos bútorok titokzatosan mosolyognak.

– De hát… akkor nem is volt kormány. Akkor…

– Miért, 2021 október 31-én van… izé… volt?

– De hát a vasgárda… a felelősség...

– És a pandémia, meg a felelősség, elnök úr?

Az elnök magába roskad. Aztán felkapja a fejét. Elmosolyodik.

– De legalább Erdély megvan!

Az elnök órájára néz, amely végre a pontos romániai időt mutatja. Elégedetten bólint, majd sorra kezet ráz a fogassal, az asztallal, a karosszékkel és a csillárral.

– Köszönöm, uraim! Remek munka volt! És most, ha megbocsátanak, indul a rep… izé, a vonatom a Riviérára. O visontlatasro!

Az elnök kisiet a szobából. A bútorok békésen szenderegnek a pontos hazai időben.

// HIRDETÉS
Különvélemény

A fény győzedelmeskedésének már az újkőkorszak óta szemtanúja az emberiség – miért lenne ez most másképp?

Sánta Miriám

December 21-22. a téli napfordulót jelzi. Van néhány dolog, ami örökérvényű és zsigeri.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Venus és Nichita Ulrache találkozása az erdélyi prózairodalom boncasztalán

Sánta Miriám

Kollégánk és barátunk írt egy könyvet, mi pedig beszámolunk arról, hogy milyen volt a bemutatója. De legalábbis megközelítőleg.

„A restitúció a román demokrácia egyik valódi fokmérője”

Sólyom István

A romániai visszaszolgáltatási eljárás során nem lehet jogbiztonságról beszélni – mondta dr. Murádin János történész a Sapientia EMTE Kolozsvári Karán tartott VII. Társadalomtudományi Seregszemlén.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
A bécsi újévi hangversenyt is elérte az ostoba identitárius kultúrharc szele
Főtér

A bécsi újévi hangversenyt is elérte az ostoba identitárius kultúrharc szele

Sokánt, ahogy az úri közönség szokta mondani. Egy meleg karmester vezényelte a 2026-os bécsi újévi hangversenyt. És persze, jött a botrány.

„Büntetik” a hibrideseket: mégis hogyan sokszorozódhatott meg az autóadó?
Krónika

„Büntetik” a hibrideseket: mégis hogyan sokszorozódhatott meg az autóadó?

A január elsején életbe lépett helyi adóemelések egyik leglátványosabb, egyúttal leghevesebben vitatott eleme az autóadó újraszámítása lett. Sok tulajdonos többszörös, óriási nagyságrendű ugrással szembesült.

Párizsban rekedt Nicușor Dan, kedd este helyett csak szerdán tudott hazaindulni a gépe – hírek szerdán
Főtér

Párizsban rekedt Nicușor Dan, kedd este helyett csak szerdán tudott hazaindulni a gépe – hírek szerdán

Kolozsváron jönnek a pénzbírságok, ha nincs látható helyen házszám az ingatlanokon. Pórul járhatnak, akik elsiették az adók befizetését a Ghiseul.ro portálon.

Marosvásárhelyi fiatal sofőr balesetén ámulnak: rácsúszott autójával egy panzió tetejére – videóval
Székelyhon

Marosvásárhelyi fiatal sofőr balesetén ámulnak: rácsúszott autójával egy panzió tetejére – videóval

Nem mindennapi balesetet szenvedett csütörtök délben egy fiatal, marosvásárhelyi sofőr Predealon: autójával egy üdülőtelepi panzió tetejére csúszott rá az útról.

Életét vesztette egy erdélyi autóbusz utasa, a sofőr szerint senki nem szólt neki a végállomás előtt
Krónika

Életét vesztette egy erdélyi autóbusz utasa, a sofőr szerint senki nem szólt neki a végállomás előtt

Egy 43 éves férfi csütörtök éjjel életét vesztette a nagyszebeni tömegközlekedési vállalat egyik autóbuszán. A sofőr szerint csak a végállomáson értesítették, hogy egy utas meghalt, mert többen nem akarták megszakítani az útjukat.

Megemelt adók, avagy itt mindenki megbolondult?
Székelyhon

Megemelt adók, avagy itt mindenki megbolondult?

Szánalommal nézem a politikusainkat, ahogy az egyik jókedvre buzdít, a másik a szilveszteri bakijait mutogatja vihorászva, a harmadik a hóréteg vastagságára büszke. Egyiktől sem hallom azt mondani, hogy „emberek, bocsánatot kérek az adóemelésekért”.

// még több főtér.ro
Különvélemény

A fény győzedelmeskedésének már az újkőkorszak óta szemtanúja az emberiség – miért lenne ez most másképp?

Sánta Miriám

December 21-22. a téli napfordulót jelzi. Van néhány dolog, ami örökérvényű és zsigeri.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Venus és Nichita Ulrache találkozása az erdélyi prózairodalom boncasztalán

Sánta Miriám

Kollégánk és barátunk írt egy könyvet, mi pedig beszámolunk arról, hogy milyen volt a bemutatója. De legalábbis megközelítőleg.

„A restitúció a román demokrácia egyik valódi fokmérője”

Sólyom István

A romániai visszaszolgáltatási eljárás során nem lehet jogbiztonságról beszélni – mondta dr. Murádin János történész a Sapientia EMTE Kolozsvári Karán tartott VII. Társadalomtudományi Seregszemlén.

// HIRDETÉS