Egy év alatt háromszorosára nőtt a passzív munkanélküliek száma Romániában, ami azt jelenti, hogy egyre többen adják fel a munkahelykeresést, kedvezőtlennek ítélve saját esélyeiket az elhelyezkedésre a járvány miatt megváltozott gazdasági helyzet közepette. Az Országos Statisztikai Intézet (INS) legfrissebb adatai szerint
2020 első trimeszterében a romániai munkaerőpiacon belül mintegy 30 ezren tartoztak ebbe a kategóriába, míg 2021 azonos időszakában már 144 ezren.
Mindez jól tükrözi azt a bonyolult gazdasági helyzetet, mellyel nemcsak Románia, hanem az egész világ küzd – magyarázzák a szakértők az általános csüggedtség jelenségét. Sok cég megszűnt vagy a csőd szélére került, ugyanakkor számottevő azoknak a cégeknek a száma is, melyek csökkentett üzemmódra tértek át. Akik emiatt munka nélkül maradtak, hónapok óta hiába próbálnak visszatérni a munkaerő-piacra, ezért feladják a keresést.
Olvasson még:
- Mégse bólintott rá az UEFA Nagy-Magyarországra, jöhet a biztosítási árplafon, költekezhetnékje van a hadseregnek – hírek vegyesen
- „Futás közben önmagaddal versenyzel, így van ez az írással is” – interjú Dimény H. Árpád költővel
- Lengedező Nagy-Magyarországos molinók, orvosolhatatlan orvoshiány, hadüzenet a játéktermeknek – napi hírmix
A passzív munkanélküliség egyik oka, hogy túl sok idő telik el a munkahely elvesztése óta, és a keresés nem vezet eredményre. Az emberek megkérdőjelezik saját képességeiket, felkészültségüket, ezért elengedik az újbóli elhelyezkedés reményét. Sokan a diszkrimináció különböző megnyilvánulási formái miatt adják fel a munkahelykeresést, például azért, mert túl fiatal vagy túl idős korukra hivatkozva korábban visszautasították őket. A leginkább a 35-49 év közöttieket érinti a probléma, a passzív munkanélküliek háromnegyede ugyanis ehhez a korcsoporthoz tartozik.
A statisztikai intézet másik érdekes adata, hogy az első trimeszter végén
10,9 millió gazdasági értelemben inaktív személyt tartottak nyilván
(ide sorolják a nyugdíjasokat, a gyerekeket is), közülük 496 ezren munkanélküli segélyből élnek. Kétmillióra tehető azoknak a száma, akik soha életükben nem álltak semmilyen munkaviszonyban. A munkanélküliek („șomer”) száma jóval magasabb lehet a statisztikai adatokban megjelent számoknál. A támogatásukra irányuló kormányprogramok jelenleg „altatásban” tartják a problémát, melynek súlyosságáról akkor fogunk többet megtudni, ha megszűnnek az intézkedések.
A szakemberek úgy vélik, a kormánynak célzott programokkal kellene megszólítania az egyre inkább dagadó inaktívak csoportját, például megtaníthatná az érintetteket a hatékony álláskeresésre, átképzési programokat szervezhetne a számukra. Érdemes az egészségügyi és gazdasági válság lélektani hatásaival is foglalkozni annak érdekében, hogy a passzív munkanélküliek új perspektívából lássák helyzetüket a munkaerő-piacon. Egy másik fontos pszichológiai tényező, hogy a munkanélküliség általánosan elfogadott állapottá vált
a mostani helyzetben, sokan büszkék is arra, hogy nem dolgoznak.
A passzív munkanélküliség leküzdésének – nem túl meglepő – módja, hogy a nehéz helyzetbe került személyek újra elkezdjenek munkát keresni, visszanyerjék a munkakedvüket és a hitet abban, hogy még ők is elhelyezkedhetnek.