Jelen szöveg a G4 Media oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.

A választási kampány közepén tartunk, két héttel az első forduló előtt, de semmi sem emlékeztet a 2014-es vagy 2009-es összecsapások feszültségére, 2004-ről nem is beszélve, amikor a szavazás napjának közeledtével meredeken növekedett a kampány hőfoka.

Most miért van részünk a lehető legszürkébb, legunalmasabb és legkevésbé szenvedélyes elnökválasztási versengésben? Minden le van játszva és egy egyszerű bohózatnak, politikai pankrációs menetnek vagyunk a tanúi? Mind meghalunk az unalomtól, mert valójában már tudjuk a végső sorrendet? Vagy egyszerűen a jelöltek a lejátszott mérkőzés látszata mögé rejtik félelmüket a kiszámíthatatlanságtól?

* Tehát, miért van ennyire ájult kampányunk?

Az egyik magyarázatot a jelöltek profiljában kell keresni. Politikusi profiljukat tekintve Iohannis, Barna, Dăncilă, Paleologu, Diaconu nagyon különböznek Băsescutól, Năstasétól, Antonescutól, Pontától, Geoanától. Néhány kivételtől eltekintve hiányzik belőlük a hatásvadász vetület, a politikai tehetség, de még a valódi konfrontációs vágy is. A mostani jelöltek közül szinte mindegyik utálja a konfliktusos helyzeteket, míg elődeik lámpással keresték őket, a politikai háborúból táplálkoztak.

* A kampány ütemét, nyilvánvaló módon, a fő esélyesnek tartott Klaus Iohannis elnök határozta meg.

Az elnök, mint általában, hallgat és cselekszik, de nem lehet pontosan tudni, hogy mit. Például, a Dăncilă-kormány bukása után mindenki arra számított, hogy egy – többek között Cotroceni-ben – előre alaposan kigondolt terv matematikai pontosságú végrehajtását fogjuk látni. Ma mindnyájan látjuk, hogy nem volt ilyesmi. Ha lett volna, akkor ma nem itt lennénk, két héttel egy kormány bizalmatlansági indítvánnyal történt menesztése után, beiktatott kormány nélkül.

* Ezzel szemben eléggé világosan látjuk, hogy Klaus Iohannis elnöknek az az érdeke, hogy

továbbra is Viorica Dăncilát tartsa a Győzelem-palota ablakában, kitömve, a fő ellenfél szerepben.

Látjuk, hogyan kerül bármilyen utalást Dan Barnára, hogy ne adjon neki fontosságot, ugyanakkor azt az összehangolt intézményi és média-erőfeszítést is látjuk, mellyel csökkenteni akarják az USR/PLUS (Mentsétek meg Romániát Szövetség/Szabadság, Egyenlőség és Szolidaritás Párt – a szerk.) jelöltjének esélyét a második fordulóra. Maga az egyre nagyobb erőfeszítés táplálja a gyanút, hogy Cotroceni-ben még ott lakozik a félelem, hogy Barna kerül be a második fordulóba.

* Klaus Iohannis elnök

igyekszik megőrizni a többiekkel szembeni versenyelőnyét és semmit sem kockáztat,

nem ad egyetlen interjút sem, nem vesz részt semmilyen szemtől szembeni vitában és nincs egyetlen nyilvános megjelenése sem, a tökéletesen ellenőrzés alatt tartott környezetek kivételével. Mégiscsak természetellenes, hogy egy második mandátumra igényt tartó államfőnek nincs bátorsága harcba menni és menekül a kényelmetlen kérdésektől, vagyis attól, hogy lehetőségeket adjon a választóknak bizonyos kérdések tisztázására, ötévnyi, jó és rossz elemeket egyaránt tartalmazó mandátum után.

* Most már jobban látszik az USR-s jelölt stratégiai tévedése,

aki a Dăncilă-kormány távozása és saját feddhetetlenségének megkérdőjelezése után erős kampányállítások nélkül maradt. A „büntetőügyesek” kizárása a köztisztségekből nagylelkű ajánlat, de ugyanakkor csapda is volt. Nagyon kockázatos mindent egy maximalista lapra feltenni, melyet annyira könnyű ellene fordítani, főleg akkor, amikor egy uniós pénzekkel kapcsolatban lévő tanácsadói cégből érkezik és a POSDRU-val (Vidékfejlesztési Ágazati Operatív Program – a szerk.) dolgozik, amely a lopásnak leginkább kitett operatív program az EU történelmében.

* A Rise Project oknyomozása

nem tartalmaz semmilyen egyértelmű bizonyítékot arra, hogy Barna tanácsadóként megsértette volna a törvényt,

még akkor sem, ha ügyfeleinek projektjei jelentős kérdéseket vetnek fel. Van ott egy potenciális összeférhetetlenség a lánytestvérével, aki csaknem 200 000 eurót kapott közvetlenül a testvérétől, de a törvények nem túlságosan egyértelműek ebben az atipikus közbeszerzési ügyben. Tisztázni kell, hogy egy magánvállalkozó tanácsadóra is érvényes az összeférhetetlenségi potenciállal rendelkező ügyekben a közalkalmazott esetében alkalmazott szabály, ami ebben az esetben eléggé nyilvánvalónak tűnik (a fiútestvér finanszírozást nyújt a lánytestvérének), de szigorúan törvényi szempontból a helyzet nem ennyire világos.

* A Rise Project leleplezései védekezésre késztették Dan Barnát,

kiütöttek néhány téglát az USR/PLUS-os jelölt bizalmi tőkéjének épületéből. Egyes intézmények reakcióidejéből ítélve az következik, hogy mind Viorica Dăncilának, mind Klaus Iohannisnak minden oka megvan arra, hogy a szükségesnél jobban felfújják az ügyet, azt remélve, hogy ezzel kinyírják Barna minden esélyét a második fordulóba való bekerülésre. Mégis, ebben a pillanatban nagyon nehéz megmondani, milyen hatásuk volt a Barnára vonatkozó leleplezéseknek és mit váltottak ki a közvéleményben. A második fordulóval kapcsolatos mérkőzés még nincs lejátszva. Viorica Dăncilă még egy olyan bármit lenyelni hajlandó párt számára is túlságosan ízetlen jelölt, mint a Szociáldemokrata Párt (PSD).

* A többi jelöltről nem nagyon lehet mit mondani,

legfeljebb annyit, hogy a maga szűk választói rétegében mindegyik megpróbálja rendszerellenesnek profilozni magát. Theodor Paleologu azzal a bevallott céllal lépett be az elnökválasztási versenybe, hogy Dan Barna szavazataiból vegyen el. Mircea Diaconu már nem tudja, kihez tartozik, hogy az őt támogató pártok belépnek-e a kormányba, vagy sem, Alexandru Cumpănaşu pedig továbbra az őt gazdaggá tévő rendszerrel hadakozik, de még mindig talál elegendő naiv vásárlót.

* Következésképpen, 2019-ben az elnökválasztási kampány hangulata nagyon különbözik a korábbiaktól:

lapos, izgalmak és nyilvánosan kimutatott szenvedélyek nélküli.

Klaus Iohannis semmilyen nyilvános összeütközésbe nem akar kerülni Dan Barnával, hogy ne változtassa jelentősebbé, mint amilyen. A USR/PLUS jelöltje eddig szintén kerülte a frontális támadást, inkább egy személytelenített harcot választotta a „régi politikai osztállyal” vagy Viorica Dăncilával, a második fordulóért folyó harcon belüli közvetlen ellenfelével. Dăncilă a kampányban nem számít, bármit is mondana, legfeljebb elkövet még egy-egy, önkéntelen humorantológiába feljegyezhető bakit.

* Mégis érezhető egy földalatti remegés,

mely kis rengéseket produkál a felszínen: ez a kulisszák mögötti machinációk, ügyletek eredménye, melyek célja minél gyengébb jelöltet küldeni a második fordulóba, aki biztos prédája lehet Klaus Iohannisnak. Végső soron a kampány ugyanúgy zajlik, ahogy a mandátum első öt éve is elmúlt: gyanúsan nagy csendben, hullámok nélkül, a legkisebb ellenállással.