A messze földön nem annyira híres kolozsvári karácsonyi vásárnak idehaza sikerült bizonyos (elég kétes) hírnévre szert tenni. Arról van szó, hogy a kincses város magyar lakossága körmét rágva figyeli minden novemberben (már amikor nem marad el az esemény holmi pandémia okán, mint 2020-ban), vajon sikerül-e az önmagát szivárványosan multikulturális színekben lefestő városvezetésnek túllépnie saját egynyelvű árnyékán. Magyarán: lesz-e rendes magyar nyelvű feliratozás a vásáron. (Aki kíváncsi a témában közölt korábbi cikkeinkre, kattintson ide, ide, ide, ide vagy ide.) A Musai-Muszáj csoport hat éve buldogként kapaszkodik a városházába a magyar feliratok hiánya, aránytalansága kapcsán. Idén is mintha a próféta beszélt volna belőlük, amikor leírták, hogy szurkolnak a többnyelvűsítés sikeréért. Nos, szurkolni szurkolt mindenki, mégsem ment a dolog olajozottan. A legeslegelső baki még a hivatalos kezdet előtt, péntek reggel jelentkezett, tessék csak nézni:

Nem baj, az illetékesek ügyesen kitették a hiányzó ékezetet. Na de: a vásárnak három kapuja van. És azt már nehéz volt lenyelni sokaknak (nem magyaroknak, sem svédeknek, nyilván), hogy az egyik kapu bejárati oldalán csak magyar szöveg virítson. Így aztán kicserélték kétnyelvűre és immár mindenki megnyugodhatott, a multikulturalitás győzedelmeskedett, a mondott kapun románul (kétszer), magyarul (kétszer), németül és franciául ki van írva, hogy mi van itt. (Elnézést kérünk a roma anyanyelvűektől.)

Na de mi van a nagy verejtékkel többnyelvűsített karácsonyi kapuk mögött? Ami az arra járónak azonnal kiveri a szemét: egy óriáskerék. Megnéztük, az a neve, hogy Vác Eye Óriáskerék. (Ne is tessék kérdezni, miért pont Vác Eye.) Többeknek az volt a bajuk ezzel a vidámparki szerkezettel, hogy jaj, idén odarakták a Szent Mihály templom elé, hát miért kellett ezt. Nos, az a véleményünk, hogy nem is jártak el oktondi módon. A templomot, ugye, nemrég újították fel. Mi lehetne jobb eszköz arra, hogy 30 kemény lej befizetése ellenében jó magasról megnézzük a napsütésben (mikor van, persze) ragyogó nagytemplomot? És ha megkeressük a megfelelő szöget, pont úgy néz ki, mintha a kerék a tornyon függne, hát nem?

Van a téren más vurstlitartozék is: egy igen szépre pingált ringlispíl. A gyermekek a megszokott lovakra, autókba ülve pöröghetnek, viszont az valóban erdélyi szellemiségre vall, hogy a ringlispíl főtengelyén ott van jó pár erdélyi város címere, ráadásul három nyelvű felirattal. Azon már csak a kolozsváriak szégyenkezhetnek, hogy Klúzsnapoka a vérnackó polgármester, Gheorghe Funar által a városnak ajándékozott álcímerrel szerepel.

Az idei vásár másik furcsasága, hogy a szervezők bejelentették: az energiaválságra való tekintettel napelemeket fognak bevetni, energiamegtakarítás végett. Igen ám, viszont a karácsonyi vásár nyitvatartási időszakára a borús ég jellemző, nem a hétágra sütő napos.

Az pedig egészen elképesztő, hogy talán a napelemek működtetésének hála, talán valamilyen villanyszerelési bravúr okán egyes bódék külső világítása fényes nappal is üzemel. Ez igen, energiatakarékosság!

A dél körül is jó közepesnek nevezhető vásári forgatagban sétálva feltűnt, hogy néhány polgár sütteti a hasát a nappal, a már árnyékba süppedt bódékkal szemben. Szóba elegyedvén velük kiderült, hogy árusok, akik kényszerből napoznak, ugyanis a bódékban állításuk szerint bizony annyi fűtés van, amennyit a Jóisten ád. No, ez már valóban energiatakarékosság!

Ami a kínálatot illeti, az a szokásos. Van itt minden, kérem, mi szem-szájnak ingere: subától kezdve (elkel az ilyesmi idén télen) jó meleg papucsig, ibér sonkáig, trikolór kokárdáig, az ember nem győzi nézni. És nem győzünk csuklani sem, amikor az árak villannak a szemünk elé. Kezdjük a személyes kedvencünkkel: egy lángos 20 lej, hej! Na de aki forralt bort inna, az se kezdjen el kárörvendeni: idén 13 lejt kell lepengetni egy pohárkáért. A vásár legolcsóbb hotdogja 10 bani híján 12 lej. A felső határ pedig a csillagos ég. Biztos finomak az étkek, de jól ki kell tömni a zsebet, hogy az ember egyszer jóllakjon.

Azért az idei ötcsillagos kedvencünket szeretnénk kiemelni a termékrengetegből. Figyelemre méltó az a zoknifelhozatal, amellyel a vásári bóklászó találkozhat. Tényleg csodaszép darabok is vannak köztük, ugyanakkor a sokféleségen látszik, hogy a kereskedők igyekeznek minden igényt kielégíteni. Bár a nyelvi sokszínűség is ilyen remekül működne. Jó, egy melegebb zokniért 40 lejt leszúrni, az se semmi. De hát ilyen a szabadpiac, ha válság van.

Akinek pedig nem tetszenek a csillagászati árak, panaszlevelet írhat a Mikulásnak. A vásártéren van neki egy szép nagy postaládája, oda be lehet dobni. A postaláda érdekessége egyébként az, hogy kiváló példája a ló másik oldalának: kizárólag angol szavak virítanak rajta. Ha az ember sokáig nézi meredten, könnyedén Londonban képzelheti magát. És ez végül is jó, nem?

Hát, ez volna a pandémiát követő első igazán szabad, maszktalan kolozsvári karácsonyi vásár látlelete. Azonban egy igazi, békebeli, ha tetszik, múlt századi kép nélkül nem hagyhatjuk el a kincses főteret. A galambokat etető ember látványa békét teremt a zajtól, illatoktól, eget verő áraktól és többnyelvűségi paradoxonoktól enyhén megzavarodott lélekben. Melyhez hasonló békét kívánunk minden kedves Olvasónak!