Egyesek mentegetnék a xenofóbiát, az UEFA pedig füle botját sem mozdítja.
A cikk eredetileg a covasnamedia.ro portálon jelent meg, Fotbal bărbătesc, scandări xenofobe (Férfias futball, xenofób skandálások) címmel.
Gică Popescu, az egykori nagy futballista úgy gondolja, hogy a férfiasság mentségül szolgálhat némely bunkók idegengyűlölő skandálására, akik a „bozgorokat” kitessékelnék az országból nagyjából az összes stadionban, ahol a Sepsi OSK játszik. Egy olyan csapat, amely ellenszenves sok törzsökös román számára, annak ellenére, hogy igazi román edzője van, a csapat 90 százaléka pedig románokból, afrikaiakból, portugálokból és másokból áll. A Diószegi László által finanszírozott együttesnek nagyon kevés magyar tagja van.
Hogyan értelmezzük például a konstancaiak xenofób rigmusait, hogy csak a legutóbbi hasonló esetre utaljunk? Elegendő műveletlen, civilizálatlan, világot nem járt tuskóknak nevezni őket, akik bezárkóztak a saját világukba, amelybe még a törökök vagy az ukránok sem férnek bele, nemhogy az erdélyi magyarok?! Nem hiszem, hogy elegendő. Az a példa pedig, amit Gică Popescu mutat, aki felmenti a konstancai ultrákat alávaló viselkedésük miatt, romboló és veszélyes nem a „büdös bozgorok” és „büdös moldvaiak” vagy „büdös konstancaiak” közötti – hanem az emberek közötti békés együttélésre nézve.
és tessék, jön a „nagy” Gică Popescu, hogy tudomásunkra hozza: a Sepsi játékosainak panaszai és tiltakozásai „a férfiasság lehető legnagyobb hiányát mutatja egy sportoló részéről”. Tehát ha nem tűröd „férfiasan” a műveletlen bunkók szidalmait, akkor nincs mit keresned az „elsőosztályú” futballban.
Így lenne? Mindez a „férfiasságra” lenne visszavezethető? Én inkább azt hiszem, hogy Popescu közvetlenül érdekelt abban, hogy a klub, amely jó barátjának, Haginak a szívügye, ne kapjon kemény szankciókat az UEFA-tól. Nyugodj meg, bátyám, az UEFA válaszolt a sepsiszentgyörgyi klub panaszára: „az UEFA jogi szerveinek nincs hatáskörük arra, hogy beleavatkozzanak az ilyen jellegű ügyekbe”.
„Nem vagyunk magyarok, nem vagyunk románok, nem vagyunk törökök. Emberek vagyunk”, mondja Hadnagy Attila, a Sepsi OSK klubigazgatója. Hallottad ezeket a szavakat, bátyám, a nagy futballkluboknál, ahol játszottál? Meg vagyok győződve, hogy igen. És akkor?!
És akkor ezzel maradunk: a hiányzó emberséggel, némi nevetséges büntetéssel a Profi Labdarúgó Liga (LPF) részéről a konstancai klubnak és a két edzőnek, és a mindennapi futballéletünk „férfiasságra” vonatkozó értékítéleteivel. Mert ez nemcsak a sepsiszentgyörgyi klubbal történik meg, nemcsak azt ordibálják, hogy „kifelé a magyarokkal az országból”, a futballvilág különböző színezetű idegengyűlölői rásütik a billogot a „cigányokra” is, émelygés környékez a lelátókon egy Steaua–Rapid mérkőzésen is, például.
Engem azonban az émelygésnek egy másfajta, összetettebb formája fog el: az, amikor arra gondolok, nagyon valószínű, hogy a román első ligába bejut a „nagy” csíkszeredai klub is. Na akkor lesz csak nyüzsgés a Liga I. fegyelmi bizottságaiban!
Akárhogy is, a Sepsi futballistái a FC Argeșsel játszott meccs előtt a tiltakozás egy szokatlan formájával álltak elő: „21 másodperc a 21. századért”.
mert őt a fociban csak a kemény, férfias karakterek érdeklik. Nincs neki dolga holmi „gyenge” székelyföldieknek a tiltakozásával! Tudhat ő valamit, nem hiába „játszott” egy ideig a börtönben.
Kár, hogy a mieink elvesztették a meccset az Argeșsel. Ha így folytatják, igazat kell adnom Gică Popescunak: a férfias futballnak nincs köze az egyes műveletlen bunkók xenofób skandálásai miatti izgalmakhoz.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
A kollektív irigység, utálat, megosztottság zárójelbe teszi az egyéni teljesítményeket. Fontosabb pár félremagyarázott félmondat, mint egy egész életmű…
Az EDDA lesz az egyik fellépő a 35. Tusványoson – jelentették be a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor szervezői szerda délután.
… a galaci család, amelynek otthonát elvitte a ruszki drón, kap egy új lakást a Ferrari-örökös nejétől… és a mindig mosolygós Victor Ponta végleg szakított a PSD-vel és hazafiasabb vizekre evez.
Házuk kertjében ment szembe egy medvével két kisgyerek szerdán délután Lövétén. Mivel veszélyessé vált a helyzet, ártalmatlanítani kellett a nagyvadat. A példány nagyjából kéthete folyamatosan bejárt a településre.
A 2019-es EP-választások alkalmával épp Tomac volt az, aki a kettős állampolgárságú romániai magyarok ellen hergelt, de összeállításunkban felidézzük az elmúlt tíz évnek a román és magyar állampolgársággal is rendelkezőkkel szembeni román narratíváját is.
Eddig huszonegy Észak-Írországban élő ember kért konzuli segítséget a román hatóságoktól utazási okmányok kiállításához a belfasti zavargások miatt – közölték csütörtökön külügyminisztériumi források.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.