Egyesek mentegetnék a xenofóbiát, az UEFA pedig füle botját sem mozdítja.
A cikk eredetileg a covasnamedia.ro portálon jelent meg, Fotbal bărbătesc, scandări xenofobe (Férfias futball, xenofób skandálások) címmel.
Gică Popescu, az egykori nagy futballista úgy gondolja, hogy a férfiasság mentségül szolgálhat némely bunkók idegengyűlölő skandálására, akik a „bozgorokat” kitessékelnék az országból nagyjából az összes stadionban, ahol a Sepsi OSK játszik. Egy olyan csapat, amely ellenszenves sok törzsökös román számára, annak ellenére, hogy igazi román edzője van, a csapat 90 százaléka pedig románokból, afrikaiakból, portugálokból és másokból áll. A Diószegi László által finanszírozott együttesnek nagyon kevés magyar tagja van.
Hogyan értelmezzük például a konstancaiak xenofób rigmusait, hogy csak a legutóbbi hasonló esetre utaljunk? Elegendő műveletlen, civilizálatlan, világot nem járt tuskóknak nevezni őket, akik bezárkóztak a saját világukba, amelybe még a törökök vagy az ukránok sem férnek bele, nemhogy az erdélyi magyarok?! Nem hiszem, hogy elegendő. Az a példa pedig, amit Gică Popescu mutat, aki felmenti a konstancai ultrákat alávaló viselkedésük miatt, romboló és veszélyes nem a „büdös bozgorok” és „büdös moldvaiak” vagy „büdös konstancaiak” közötti – hanem az emberek közötti békés együttélésre nézve.
és tessék, jön a „nagy” Gică Popescu, hogy tudomásunkra hozza: a Sepsi játékosainak panaszai és tiltakozásai „a férfiasság lehető legnagyobb hiányát mutatja egy sportoló részéről”. Tehát ha nem tűröd „férfiasan” a műveletlen bunkók szidalmait, akkor nincs mit keresned az „elsőosztályú” futballban.
Így lenne? Mindez a „férfiasságra” lenne visszavezethető? Én inkább azt hiszem, hogy Popescu közvetlenül érdekelt abban, hogy a klub, amely jó barátjának, Haginak a szívügye, ne kapjon kemény szankciókat az UEFA-tól. Nyugodj meg, bátyám, az UEFA válaszolt a sepsiszentgyörgyi klub panaszára: „az UEFA jogi szerveinek nincs hatáskörük arra, hogy beleavatkozzanak az ilyen jellegű ügyekbe”.
„Nem vagyunk magyarok, nem vagyunk románok, nem vagyunk törökök. Emberek vagyunk”, mondja Hadnagy Attila, a Sepsi OSK klubigazgatója. Hallottad ezeket a szavakat, bátyám, a nagy futballkluboknál, ahol játszottál? Meg vagyok győződve, hogy igen. És akkor?!
És akkor ezzel maradunk: a hiányzó emberséggel, némi nevetséges büntetéssel a Profi Labdarúgó Liga (LPF) részéről a konstancai klubnak és a két edzőnek, és a mindennapi futballéletünk „férfiasságra” vonatkozó értékítéleteivel. Mert ez nemcsak a sepsiszentgyörgyi klubbal történik meg, nemcsak azt ordibálják, hogy „kifelé a magyarokkal az országból”, a futballvilág különböző színezetű idegengyűlölői rásütik a billogot a „cigányokra” is, émelygés környékez a lelátókon egy Steaua–Rapid mérkőzésen is, például.
Engem azonban az émelygésnek egy másfajta, összetettebb formája fog el: az, amikor arra gondolok, nagyon valószínű, hogy a román első ligába bejut a „nagy” csíkszeredai klub is. Na akkor lesz csak nyüzsgés a Liga I. fegyelmi bizottságaiban!
Akárhogy is, a Sepsi futballistái a FC Argeșsel játszott meccs előtt a tiltakozás egy szokatlan formájával álltak elő: „21 másodperc a 21. századért”.
mert őt a fociban csak a kemény, férfias karakterek érdeklik. Nincs neki dolga holmi „gyenge” székelyföldieknek a tiltakozásával! Tudhat ő valamit, nem hiába „játszott” egy ideig a börtönben.
Kár, hogy a mieink elvesztették a meccset az Argeșsel. Ha így folytatják, igazat kell adnom Gică Popescunak: a férfias futballnak nincs köze az egyes műveletlen bunkók xenofób skandálásai miatti izgalmakhoz.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.
A PSD ismét megkaparintotta nagy nehezen a hatalmat, de a háttérben már készülődik a disznófejes AUR.
Román többségű megyékhez csatolná a magyarok lakta térségeket, és román lakosság betelepítését szorgalmazza Lucian Mușat, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) parlamenti képviselője.
Az egyszerűnek tűnő kérdés megválaszolása nehéz. Egy dolog biztos: nem azért, mert bosszút akar állni valamiféle társadalmi igazságtalanságért, ahogy azt egyes karosszék-forradalmárok vizionálják.
Tűz ütött ki Büdösfürdőn kedden este, a lángok több hétvégi házikót és egy lakókocsit is elértek. A tűzoltók megfékezték a lángok továbbterjedését, jelenleg az oltáson dolgoznak.
Már Erdély több pontján tetten érhető, hogy az áprilisi választások óta kevesebb magyarországi vendég látogat az idegenforgalmi szempontból felkapottabb helyekre. A gazdasági okokon túlmenően a távolmaradáshoz hozzájárul a politikai megosztottság.
Egy két felnőttből és két gyermekből álló családnak havi 11 668 lejre van szüksége a tisztességes megélhetéshez Romániában – derül ki a Friedrich Ebert Alapítvány romániai képviselete és a Syndex Románia kedden közzétett elemzéséből.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.