Mi köze a férfiasságnak a lelátók magyarellenes rigmusaihoz?

A cikk eredetileg a covasnamedia.ro portálon jelent meg, Fotbal bărbătesc, scandări xenofobe (Férfias futball, xenofób skandálások) címmel.

Gică Popescu, az egykori nagy futballista úgy gondolja, hogy a férfiasság mentségül szolgálhat némely bunkók idegengyűlölő skandálására, akik a „bozgorokat” kitessékelnék az országból nagyjából az összes stadionban, ahol a Sepsi OSK játszik. Egy olyan csapat, amely ellenszenves sok törzsökös román számára, annak ellenére, hogy igazi román edzője van, a csapat 90 százaléka pedig románokból, afrikaiakból, portugálokból és másokból áll. A Diószegi László által finanszírozott együttesnek nagyon kevés magyar tagja van.

Hogyan értelmezzük például a konstancaiak xenofób rigmusait, hogy csak a legutóbbi hasonló esetre utaljunk? Elegendő műveletlen, civilizálatlan, világot nem járt tuskóknak nevezni őket, akik bezárkóztak a saját világukba, amelybe még a törökök vagy az ukránok sem férnek bele, nemhogy az erdélyi magyarok?! Nem hiszem, hogy elegendő. Az a példa pedig, amit Gică Popescu mutat, aki felmenti a konstancai ultrákat alávaló viselkedésük miatt, romboló és veszélyes nem a „büdös bozgorok” és „büdös moldvaiak” vagy „büdös konstancaiak” közötti – hanem az emberek közötti békés együttélésre nézve.

Évek óta kínlódunk, hogy megtisztítsuk ezt a néhány ezer „büdös szurkoló” miatt a stadionjainkban uralkodó „büdös” légkört,

és tessék, jön a „nagy” Gică Popescu, hogy tudomásunkra hozza: a Sepsi játékosainak panaszai és tiltakozásai „a férfiasság lehető legnagyobb hiányát mutatja egy sportoló részéről”. Tehát ha nem tűröd „férfiasan” a műveletlen bunkók szidalmait, akkor nincs mit keresned az „elsőosztályú” futballban.

Így lenne? Mindez a „férfiasságra” lenne visszavezethető? Én inkább azt hiszem, hogy Popescu közvetlenül érdekelt abban, hogy a klub, amely jó barátjának, Haginak a szívügye, ne kapjon kemény szankciókat az UEFA-tól. Nyugodj meg, bátyám, az UEFA válaszolt a sepsiszentgyörgyi klub panaszára: „az UEFA jogi szerveinek nincs hatáskörük arra, hogy beleavatkozzanak az ilyen jellegű ügyekbe”.

Mégis, van még valami: a jóérzés. Az emberség.

„Nem vagyunk magyarok, nem vagyunk románok, nem vagyunk törökök. Emberek vagyunk”, mondja Hadnagy Attila, a Sepsi OSK klubigazgatója. Hallottad ezeket a szavakat, bátyám, a nagy futballkluboknál, ahol játszottál? Meg vagyok győződve, hogy igen. És akkor?!

És akkor ezzel maradunk: a hiányzó emberséggel, némi nevetséges büntetéssel a Profi Labdarúgó Liga (LPF) részéről a konstancai klubnak és a két edzőnek, és a mindennapi futballéletünk „férfiasságra” vonatkozó értékítéleteivel. Mert ez nemcsak a sepsiszentgyörgyi klubbal történik meg, nemcsak azt ordibálják, hogy „kifelé a magyarokkal az országból”, a futballvilág különböző színezetű idegengyűlölői rásütik a billogot a „cigányokra” is, émelygés környékez a lelátókon egy Steaua–Rapid mérkőzésen is, például.

Engem azonban az émelygésnek egy másfajta, összetettebb formája fog el: az, amikor arra gondolok, nagyon valószínű, hogy a román első ligába bejut a „nagy” csíkszeredai klub is. Na akkor lesz csak nyüzsgés a Liga I. fegyelmi bizottságaiban!

Akárhogy is, a Sepsi futballistái a FC Argeșsel játszott meccs előtt a tiltakozás egy szokatlan formájával álltak elő: „21 másodperc a 21. századért”.

Erről a tiltakozásról az egykori nagy labdarúgónak, Gică Popescunak fogalma sincs,

mert őt a fociban csak a kemény, férfias karakterek érdeklik. Nincs neki dolga holmi „gyenge” székelyföldieknek a tiltakozásával! Tudhat ő valamit, nem hiába „játszott” egy ideig a börtönben.

Kár, hogy a mieink elvesztették a meccset az Argeșsel. Ha így folytatják, igazat kell adnom Gică Popescunak: a férfias futballnak nincs köze az egyes műveletlen bunkók xenofób skandálásai miatti izgalmakhoz.