Mekkorát robbant pár évvel ezelőtt a ditrói pék-ügy: tudják, Srí Lanka-i pékek érkeztek Gyergyóditróba, mert nem volt helyi munkaerő, aztán kitört a rasszistaként (is) elhíresült botrány. Még erdélyinek szánt film is készült belőle, amelyről itt írtunk.

De nem csak Erdélyre jellemző a helyzet. Mert nem csak Erdélyben fogy a munkaerő. Bajban vannak pár éve a romániai juhgazdák is, például Moldvában. Ki hitte volna, hogy eljön a nap, amikor a Miorița (Bárányka, a román nép egyik archetipikus és ikonikus balladája, itt olvasható magyar nyelven) hazájában lámpással sem lehet pásztort találni? Az okok sajnos ezúttal is véresen egyszerűek. Egy botoșani-i juhgazda elmondta:

jelen pillanatban felére csökkent a munkára kapható juhászok száma a megyében.

Pedig az egy főre eső költségek (munkabér, szállás, étkeztetés, cigaretta) havi 5000 lejre rúgnak. A fiatal juhászok veszik a subát, botot és irány a Nyugat. Ott sokkal jobb a bérezés, meg a munkaviszonyok is, mondják. És akkor nincs mit csodálkozni azon, hogy például egy Piatra Neamț-i juhgazda szerződést kötött négy bangladesi juhásszal.

Na de kanyarodjunk vissza egy picit Dél-Erdélybe. Sokan találkozhattak már Románia egyik leghíresebb juhgazdájával, Csobán Ghițával (Ghiță Ciobanu, civil neve Gheorghe Dănulețiu), mégpedig Vodafone-reklámokban. No, hát ez a sztárgazda kerek perec kijelenti:

„Még a mieinkre se számíthatunk, hát akkor olyanokra, akikkel semmiféle nyelven nem tudunk szót érteni.”

Ez rasszizmus? Nem. Tény. (Ahogy az is tény, hogy a hegyoldal nem valami légkondicionált multinacionális iroda.) Amit Dănulețiu úr egy eklatáns példával támaszt alá: egy bihari juhgazda mesélte neki, hogy ő bizony

a Google-fordító segítségével próbált meg szót érteni a vendégmunkás juhásszal, de nem ment sehogy se.

Így nem lehet dolgozni. De más érve is van: az ázsiai juhászok egyszerűen nem bírják szusszal a hazai körülmények közt.

Igaz, a hazai juhászokkal is baj van. Aki bírja, fut neki a határnak. Aki meg itthon marad, vagy nem bírja, vagy nem ért hozzá. És így se lehet dolgozni, hiába ad a gazda 3000 lejes fizetést a juhásznak (plusz étkezés plusz cigaretta). Dănulețiu úr szerint aki itthon maradt, az már nem profi juhász. Olyan emberek, akik csinálják, amit mondanak nekik. És ha nem mondanak nekik semmit, hát ledőlnek a fűbe, mint a híres tájfotókon, -képeken látható pásztorok. Csak így nincs értelme juhot tenyészteni.

Mégis, könnyen elképzelhető, hogy az archaikus és ikonikus báránykás román népballada vonatkozó sorait átírja a valóság, minden nehézség ellenére. Ilyen volt a három csobán leírása:

„Az egyik moldvai,
A másik magyari,
A harmadik vráncsai.”

És ilyen lehet:

„Az egyik moldvai,
A másik ázsiai,
A harmadik vráncsai.”

Persze kérdés, hogy ez-e a jó megoldás.