Kolozsvár hatalmasat veszített a hangulatából (is) azáltal, hogy a diákok jelentős része a jelenléti oktatás felfüggesztése miatt otthon maradt. Ha azt nézzük, hogy a régi szép időkben a diákok a város lakosságának mintegy 20 százalékát tették ki, egyértelmű, hogy a járványhelyzet óta az egyetemi város élete teljesen megváltozott. A diákélet akkor jó, ha pezseg, de erről még szó sem lehet: Hatos Attilát, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) elnökét arról faggattuk, a magyar egyetemisták hogyan élik meg ezt a helyzetet, az érdekvédelmi szervezet miként tud működni a jelenlegi helyzetben, léteznek-e még egyáltalán diákprogramok, készülnek-e tervekkel.
Több mint egy éve már, hogy a járványhelyzet miatt közösségi élményekről nem beszélhetünk, a diákságot csak az online térben éritek el, nem lehet könnyű ilyen formában hatékonyan működtetni egy ilyen szervezetet. Mennyire köti meg a kezetek a sok szigorítás?
Olvasson még:
Egyértelműen rossz helyzetben vagyunk, mert azt vettük észre, hogy már ennyi idő elteltével nincs akkora igény az online események iránt. Az első pár hónapban még valamennyire meg lehetett szólítani a diákokat online programokkal, de egyértelműen látszik, már ők is kezdenek nagyon belefásulni ebbe az egészbe. Viszont a személyes kontaktust nem váltja ki semmi. Nehéz, sőt nem is nagyon lehet így tevékenykedni, és eseményeket sem tudunk szervezni, ha nem látjuk a reakciókat, és nincs személyes kontaktus. Azt sem tudjuk megítélni, hogy a kínálatunk jó vagy rossz, hogy min kellene változtassunk.
A KMDSZ rendelkezik pontos adatokkal arról, hogy normális időkben mekkora a kolozsvári magyar diákközösség?
A szomorú igazság az, hogy az átláthatatlanság miatt pontosan nem tudjuk, hány magyar diák tanul Kolozsváron. Alapinformációk szerint körülbelül 10-12 ezer diákról lehet szó, szerintem viszont egy sokkal nagyobb számmal van dolgunk. Ami biztos, hogy a 2019-es adatok szerint 7200 magyar diák igényelte a diákkártyát (A kártya néven ismert) – ez is egy releváns információ.
Talán mondanom sem kell, mennyire hiányoznak az egyetemisták, hiszen a diáksággal a szervezet szimbiózisban él, online ez viszont nem működik, visszajelzések nélkül nehéz A-ról B-re tovább haladni.
Voltak események, melyeket sikerült offline megszervezni a járványhelyzet alatt?
Szerencsére voltak. Az egyik az úgynevezett KMDSZ Tour volt, melynek az volt a célja, hogy különböző városokban tájékoztassuk a középiskolásokat az egyetemi kínálatról, beszéljünk a kolozsvári diákéletről, és válaszoljunk a kérdéseikre – ezt kilenc helyszínen sikerült megszervezni vendéglők vagy kávézók teraszán. Ugyanakkor volt egy sítáborunk is, az eddiginél kisebb létszámmal.
A KMDSZ legnagyobb rendezvényére, a diáknapokra épp ebben az időszakban szokott sor kerülni. A tavaly elmaradt, idén van esély a pótlásra?
A bizonytalanság és a folyton változó szigorítások miatt ezúttal sem tudjuk megtartani a rendezvényt, és őszre sem tervezzük, mivel azt szeretnénk, hogy a május a diáknapokról szóljon, az ősz pedig a gólyákról. Az igazság az, hogy
Hirdetésa közösségünkből talán az első- és a másodéves hallgatók azok, akik a legnagyobb vesztesei ennek a helyzetnek, hiszen esélyük sem volt megtapasztalni, milyen a gólyaélet. Bőven van pótolnivaló.
A diáknapoknak van egy hagyománya, amit nem szeretnénk módosítani. Majd ha visszakapjuk a régi életünk, akkor lesz rá lehetőség megszervezni, és úgy nem fog veszíteni a hangulatából és értékéből az esemény.
A legtöbb egyetemista a KMDSZ-bulikon és a diáknapokon kívül nem nagyon tudja, hogy ti azon kívül is tevékenykedtek. Pontosabban mikkel foglalkoztok ti a rendezvények szervezésén kívül?
Igen, sokan asszociálnak minket ezekkel az akciókkal, de a KMDSZ ennél sokkal többről szól. Én úgy határoznám meg, hogy a KMDSZ egy mérleg, melynek az egyik serpenyőjébe az események, a szolgáltatások és a szórakoztató rendezvények kerülnek, a másik pedig az érdekképviseletről szól, amellyel a szervezet foglalkozik. Ennek a két oldalnak egyensúlyba kell lennie mindig ahhoz, hogy a szervezet jól működjön. A diákszövetséget egyébként egy kilenctagú stáb irányítja. Jelenleg folyik egy kutatásunk, ami a jogokról és kötelezettségekről szól, szeretnénk felmérni a diákok ismereteit a tanügyi rendszer működéséről. Emellett azokra az egyetemekre, ahol nincs magyar tagozat, de sok a magyar diák, a KMDSZ delegált olyan személyeket, akik tartják a kapcsolatot a diákok és az egyetem vezetősége, illetve a KMDSZ között.
Jelenleg épp arra törekszünk, hogy minél közelebb hozzuk a diákokhoz ezt az érdekképviseleti témát.
Akkor tehát szó sincs arról, hogy teljesen megállt volna az élet a diákszervezet berkeiben.
Az elején mi is azt hittük, hogy diákok nélkül elég laza évünk lesz, viszont egyáltalán nem így történt. Az adminisztratív munka, ami a háttérben folyik az nagyon intenzív, emellett az online programokat is le kell bonyolítani. Nincs azért annyi éjjelezés, mint általában lenni szokott, viszont a szervezetet működtetni kell.
(A szerző a BBTE elsőéves újságírás szakos hallgatója).
You must be logged in to post a comment.