Mégis mit ér a diákélet, ha nem pezseg? – Hatos Attilával, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség elnökével beszélgettünk (INTERJÚ)

A világjárvány megfosztotta a jelentős közösségi élményektől a kolozsvári magyar egyetemistákat, főleg az első- és másodéveseket, akiknek esélyük sem volt megtapasztalni a diákélet szépségeit.

Hirdetés

Kolozsvár hatalmasat veszített a hangulatából (is) azáltal, hogy a diákok jelentős része a jelenléti oktatás felfüggesztése miatt otthon maradt. Ha azt nézzük, hogy a régi szép időkben a diákok a város lakosságának mintegy 20 százalékát tették ki, egyértelmű, hogy a járványhelyzet óta az egyetemi város élete teljesen megváltozott. A diákélet akkor jó, ha pezseg, de erről még szó sem lehet: Hatos Attilát, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) elnökét arról faggattuk, a magyar egyetemisták hogyan élik meg ezt a helyzetet, az érdekvédelmi szervezet miként tud működni a jelenlegi helyzetben, léteznek-e még egyáltalán diákprogramok, készülnek-e tervekkel.

Több mint egy éve már, hogy a járványhelyzet miatt közösségi élményekről nem beszélhetünk, a diákságot csak az online térben éritek el, nem lehet könnyű ilyen formában hatékonyan működtetni egy ilyen szervezetet. Mennyire köti meg a kezetek a sok szigorítás?

Egyértelműen rossz helyzetben vagyunk, mert azt vettük észre, hogy már ennyi idő elteltével nincs akkora igény az online események iránt. Az első pár hónapban még valamennyire meg lehetett szólítani a diákokat online programokkal, de egyértelműen látszik, már ők is kezdenek nagyon belefásulni ebbe az egészbe. Viszont a személyes kontaktust nem váltja ki semmi. Nehéz, sőt nem is nagyon lehet így tevékenykedni, és eseményeket sem tudunk szervezni, ha nem látjuk a reakciókat, és nincs személyes kontaktus. Azt sem tudjuk megítélni, hogy a kínálatunk jó vagy rossz, hogy min kellene változtassunk.

Átszervezés, újratervezés – nincs könnyű helyzetben Hatos Attila és a stábja. (Fotó: KMDSZ/Facebook)

A KMDSZ rendelkezik pontos adatokkal arról, hogy normális időkben mekkora a kolozsvári magyar diákközösség?

A szomorú igazság az, hogy az átláthatatlanság miatt pontosan nem tudjuk, hány magyar diák tanul Kolozsváron. Alapinformációk szerint körülbelül 10-12 ezer diákról lehet szó, szerintem viszont egy sokkal nagyobb számmal van dolgunk. Ami biztos, hogy a 2019-es adatok szerint 7200 magyar diák igényelte a diákkártyát (A kártya néven ismert) – ez is egy releváns információ.

Talán mondanom sem kell, mennyire hiányoznak az egyetemisták, hiszen a diáksággal a szervezet szimbiózisban él, online ez viszont nem működik, visszajelzések nélkül nehéz A-ról B-re tovább haladni.

Voltak események, melyeket sikerült offline megszervezni a járványhelyzet alatt?

Szerencsére voltak. Az egyik az úgynevezett KMDSZ Tour volt, melynek az volt a célja, hogy különböző városokban tájékoztassuk a középiskolásokat az egyetemi kínálatról, beszéljünk a kolozsvári diákéletről, és válaszoljunk a kérdéseikre – ezt kilenc helyszínen sikerült megszervezni vendéglők vagy kávézók teraszán. Ugyanakkor volt egy sítáborunk is, az eddiginél kisebb létszámmal.

KMDSZ Tour, avagy tájékoztató turnén a diákszövetség (Fotó: KMDSZ/Facebook)

A KMDSZ legnagyobb rendezvényére, a diáknapokra épp ebben az időszakban szokott sor kerülni. A tavaly elmaradt, idén van esély a pótlásra?

A bizonytalanság és a folyton változó szigorítások miatt ezúttal sem tudjuk megtartani a rendezvényt, és őszre sem tervezzük, mivel azt szeretnénk, hogy a május a diáknapokról szóljon, az ősz pedig a gólyákról. Az igazság az, hogy

Hirdetés

a közösségünkből talán az első- és a másodéves hallgatók azok, akik a legnagyobb vesztesei ennek a helyzetnek, hiszen esélyük sem volt megtapasztalni, milyen a gólyaélet. Bőven van pótolnivaló.

A diáknapoknak van egy hagyománya, amit nem szeretnénk módosítani. Majd ha visszakapjuk a régi életünk, akkor lesz rá lehetőség megszervezni, és úgy nem fog veszíteni a hangulatából és értékéből az esemény.

Vajon mikor lesz még hasonló városfoglalás a diáknapokon? (Fotó: KMDSZ/Facebook)

A legtöbb egyetemista a KMDSZ-bulikon és a diáknapokon kívül nem nagyon tudja, hogy ti azon kívül is tevékenykedtek. Pontosabban mikkel foglalkoztok ti a rendezvények szervezésén kívül?

Igen, sokan asszociálnak minket ezekkel az akciókkal, de a KMDSZ ennél sokkal többről szól. Én úgy határoznám meg, hogy a KMDSZ egy mérleg, melynek az egyik serpenyőjébe az események, a szolgáltatások és a szórakoztató rendezvények kerülnek, a másik pedig az érdekképviseletről szól, amellyel a szervezet foglalkozik. Ennek a két oldalnak egyensúlyba kell lennie mindig ahhoz, hogy a szervezet jól működjön. A diákszövetséget egyébként egy kilenctagú stáb irányítja. Jelenleg folyik egy kutatásunk, ami a jogokról és kötelezettségekről szól, szeretnénk felmérni a diákok ismereteit a tanügyi rendszer működéséről. Emellett azokra az egyetemekre, ahol nincs magyar tagozat, de sok a magyar diák, a KMDSZ delegált olyan személyeket, akik tartják a kapcsolatot a diákok és az egyetem vezetősége, illetve a KMDSZ között.

Jelenleg épp arra törekszünk, hogy minél közelebb hozzuk a diákokhoz ezt az érdekképviseleti témát.

Akkor tehát szó sincs arról, hogy teljesen megállt volna az élet a diákszervezet berkeiben.

Az elején mi is azt hittük, hogy diákok nélkül elég laza évünk lesz, viszont egyáltalán nem így történt. Az adminisztratív munka, ami a háttérben folyik az nagyon intenzív, emellett az online programokat is le kell bonyolítani. Nincs azért annyi éjjelezés, mint általában lenni szokott, viszont a szervezetet működtetni kell.

(A szerző a BBTE elsőéves újságírás szakos hallgatója).

Hirdetés