Tudjuk, hogy a romániai egészségügyi rendszer enyhén szólva rozoga állapotban van. Azt is tudjuk, hogy a pandémia kitörése után elég gyakran előfordult, hogy a villámgyorsan (és méregdrágán) összedobott moduláris kórházak ott álltak üresen. És azt is tudjuk, hogy más esetekben hiába épült fel egy kórház, nem lehet átadni a helyi hatóságok bénázása miatt.

És akkor tessék nézni: a Covid-kórháznak kikiáltott 85 ágyas abrudbányai kórháznak a hivatalos dokumentumok szerint még intenzív osztálya sincs, viszont koronavírus-fertőzöttjei sajnos voltak és vannak.

És az egy év alatt ide beutalt körülbelül 700 beteg közül, láss csodát, csak heten hunytak el.

Hogy miért? Mert nem az történt, ami ilyenkor szokott. Illetve, úgy kezdődött, ahogy szokott. A kórház vezetősége még a pandémia előtt folyamodott a szaktárcához, hogy jó lenne egy intenzív osztályt berendezni a kórházban. Eltelt három év és persze, hogy a szaktárca a füle botját se mozgatta.

Igen ám, de ahogy a koronajárvány durvult, elkezdtek érkezni a súlyos betegek, akiknek oxigénre volt szükségük. És innen egészen szürreális fordulatot vesz a történet. Az orvosok visszaemlékeztek a régi (aranykori) „csúcstechnológiára”: az oxigénpalackok az épületen kívül állnak, az emberek szépen

lyukakat fúrnak a kórtermek falaiba és a csöveket azokon át juttatják a betegek oxigénmaszkjaihoz.

Na hát, így járt el az abrudbányai kórház személyzete is. Tetszik ezt érteni?

Nyilván egy ilyen megoldás sem ingyenes. Szerencsére akadtak cégek, magánszemélyek, akik pénzt, anyagot, szaktudást ajánlottak fel az improvizált „intenzív osztály” létrehozása érdekében.

Hát így állunk, helyben, ha nem is Budán, de Erdélyben, Fehér megyében. Le a kalappal! Legalábbis az abrudbányaiak előtt. A szaktárcáról meg inkább ne beszéljünk.