Ismét a munkaképesek szociális segélyei körül matat a munkaügyi miniszter, mely láthatólag nem elégedett az előző intézkedések munkára ösztönző hatásával, ezért újabb apró, de sokakat érintő változtatásokkal egészítette ki a garantált minimumjövedelemről szóló 2001/416-os számú törvényt. Akárcsak az előző „finomhangolásoknak”, ezeknek is az a célja, hogy

minél kevesebben éljenek szociális segélyből azok közül, akik dolgozhatnának, csak éppenséggel nem akarnak.

Többek között azt vezetnék be, hogy a munkaképes segélyezettek ezentúl hat hónaponként kötelesek legyenek megjelenni a munkaerő-közvetítőnél, ugyanakkor mindig legyenek ugrásra készen, ha behívják őket. Amennyiben nem teljesítik, az egyet jelent a felajánlott munka elutasításával, ami pedig maga után vonja a szociális segély elvesztését. Aki ezt meglépi, 12 hónapig nem nyújthat be újabb kérvényt a segély után.

Ugyanerre számíthat az is, aki nem hajlandó részt venni a Második esély nevű képzési programban, mely lebonyolításáért a tanfelügyelőségek felelnek. A jó hír viszont az, hogy a képzés résztvevői számára elszámolják az úti költséget, már amennyiben az oktatási helyszín 5 kilométernél nagyobb távolságra található. Egy félévben személyenként 500 lejt számolhatnak el.

Sikeres elhelyezkedés esetén a segélyezettek még hat hónapig élvezhetik a szociális segély előnyét,

azzal a feltétellel, ha a munkaszerződésük legalább 24 hónapra szól.

A garantáltminimumjövedelem értéke egyébként 2014 óta nem változott: 142 lej egy személynek. Egy kétfős családnak 255 lej, egy háromfősnek 375 lej, míg egy négytagú családnak 442 lej.

Az elmúlt években az önkormányzatok láthatóan egyre nagyobb erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy legalább közmunkára fogják a munkára képes segélyezetteket – több kevesebb sikerrel jártak. Volt olyan erdélyi település, ahol a segélyezettek háromnegyede inkább lemondott a pénzről, amikor közmunkára akarták fogni őket a saját településükön.