Jól pofára esett a dormánfalvi önkormányzat, a bíróság szerint Csíkszentmártoné az úzvölgyi katonatemető

Jókora pofont osztott ki a marosvásárhelyi táblabíróság kedden a Bákó megyei Dormánfalva (Dărmănești) önkormányzatának: jogerős ítéletben utasította el keresetét, amelyben elvitatta volna Csíkszentmárton tulajdonjogát az úzvölgyi katonatemető fölött.

A kereset célja az volt, hogy érvénytelenítsék az úzvölgyi katonatemetőt Csíkszentmárton közvagyonává nyilvánító önkormányzati határozatot.

A bíróság a hasonló tartalmú, alapfokú ítélet elleni fellebbezést utasította el, így az ítélet jogerős.

Gergely András, Csíkszentmárton polgármestere az ítéletet úgy értékelte: új fejezet nyílik a temetővel kapcsolatos pereskedésben, és ez csakis a község javára fog szólni.

Persze ez még csak szakaszgyőzelem, a küzdelem több fronton is zajlik.

Dormánfalva tavaly augusztus elején indított pert Csíkszentmárton ellen annak a 2007-es önkormányzati határozatnak a részleges érvénytelenítése céljával, amelyik a székelyföldi település közvagyonaként tüntette fel az úzvölgyi katonatemetőt és a közelében álló használaton kívüli kaszárnyasort. A csíkszentmártoni önkormányzati határozatot 2010-ben a 299-es kormányhatározat is megerősítette.

Dormánfalva önkormányzata arra hivatkozott, hogy a temető területe már 1990-ben a moldvai kisváros magánvagyonának leltárában szerepelt, és az 1997-ben elfogadott, most is érvényes általános rendezési terv (PUG) is a város belterületeként jelölte meg. Azt is érvként hozta fel, hogy az INSPIRE térinformatikai geoportál is a város területeként jelöli a temetőt.

A szentmártoniak viszont olyan, az 1800-as évek végéről származó telekkönyveket mutattak be a bíróságnak, amelyek szerint a vitatott terület Csíkszentmárton község földbirtokos közösségének és Csíkcsekefalva földbirtokos közösségének a tulajdona.

Mint ismeretes, az úzvölgyi katonatemető ügyében Dormánfalva önkormányzata miatt óriási magyar-román konfliktus robbant ki, a Bákó megyei település ugyanis tavaly áprilisban önkényesen román parcellát alakított ki az osztrák-magyar temetőben, arra az alá nem támasztott feltételezésre hivatkozva, hogy ott román katonák is nyugszanak.

A parcella felszentelését szélsőséges, soviniszta román szervezetek részvételével június 6-ára tűzték ki. Ezt megakadályozandó székelyföldi önkormányzatok élőláncot hirdettek a temető köré, de a szélsőséges román csőcselék a csendőrség csendes asszisztálása mellett áttört az élőláncon, és miközben a temetőben randalírozott, mellékesen föl is avatták a román parcellát.