Néha tényleg csak állunk (ülünk) és bámulunk ki a fejünkből. Ha a közösség vezetői nem értik, hogy rendkívüli állapot van, mit várjunk a bezárt, munkahelyileg veszélyeztetett, alkalmazottaikat, vállalkozásukat kényszerpihenőre küldött polgárokról?

Tessék, két példa. Először mondjuk a jót. Ez történetesen a Kárpátok koszorúján innen történt. Közelebbről Petrozsény városában. Ahol az illetékes hatóság már összeszedte a köztéri padokat a városközpontból, a sétálóutcából. És a parkokból is össze fogja szedni. Persze, nem azért, hogy tovább idegesítse a polgárokat. Azért, hogy ne kísértsenek senkit, főleg a kiemelt kockázati csoporthoz tartozó idősebbeket.

És akkor az ellenpélda. Az eset történetesen a Kárpátok koszorúján túl történt (nyilván véletlen, de…) valahol messze, északon, pontosabban Moldvában. Az egyik moldvai község polgármesteri hivatala kapta magát és rendelt 90 (azaz kilencven!) szabadtéri padot, hogy a község polgárai nyugodtan elüldögélhessenek rajtuk, ha már kirajzottak otthonaikból. Tette mindezt az agytröszt polgármesteri hivatal a sürgősségi állapot bevezetése után két nappal! Kérem, hát van itt ész? Úgy tűnik, van. A hírek szerint ugyanis a hivatal az egyik volt alkalmazottjának cégétől vásárolta a padokat (potom 10 000 euró értékben), aki ezt a bizonyos céget az üzlet lebonyolítása előtt pár hónappal hozta létre, és eredetileg nem padeladással, hanem villanyszereléssel foglalkozott. Na kérem, ezt tessék összeadni.