Nem túl gyakori eset, hogy a székelyföldi autonómiatörekvésekről magukat az érintetteket is megkérdezzék a román médiában. A Szabad Európa román kiadása kivételt tett: Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke nagyinterjúban kapott lehetőséget arra, hogy felvázolja az általa vezetett szervezet fő célkitűzéseit és eloszlassa a román közvéleményben az autonómia fogalmával szembeni kétségeket, félreértéseket. Az interjút készítő újságíró, Ovidiu Cornea hozzáállása alapvetően korrektnek mondható, a román olvasók többé-kevésbé reális képet kaphatnak a Székelyföld autonómiájával kapcsolatos problémákról – még akkor is, ha a vége felé be-becsúszik néhány tendenciózusnak tűnő kérdés is, amely nem érinti szorosan a témát.

A terjedelmes beszélgetés – amelyből az általunk legfontosabbnak tartott részeket emeljük ki – kiindulópontját a székelyföldi autonómia napján, október utolsó vasárnapján fellobbanó őrtüzek képezik: ennek kapcsán Izsák Balázs elmondja, hogy bár az SZNT alapvetően parlamentáris eszközökkel szeretne küzdeni az autonómiáért (lásd a Kulcsár-Terza József által benyújtott autonómia-tervezetet, amit a bukaresti parlament rendre elutasít), de szükségesnek tartja, hogy időnként a közösség közvetlenül is kifejezze autonómiaigényét – vagyis

a képviseleti demokrácia mellett fontos a közvetlen demokrácia eszközeit is használni.

Az autonómia gyakorlati és politikai megoldás egyszerre, arról szól, hogy a központi hatalom nagyobb döntési jogkörrel ruházza fel egy adott régió lakosságát a saját problémáinak megoldása terén. Nincs szó az adott országtól való elszakadásról – teszi hozzá Izsák –, sőt, azáltal, hogy az SZNT törvénytervezetekkel igyekszik elérni céljait, elismeri a román hatóságok kizárólagos jogát arra, hogy rendezzék ezt az alapvetően adminisztratív kérdést.

Izsák szerint ehhez még az alkotmány módosítására sem lenne feltétlenül szükség, elég lenne, ha egy közigazgatási egységben (akár egyetlen megyében) egyesítenék a jelenleg Hargita, Kovászna és Maros megye közt megoszló székelyföldi területeket. A kérdésre, hogy a jelenlegi közigazgatási formák miért nem elegendőek a térség fejlesztéséhez, ezt válaszolja:

„Beszélnünk kell a közvetett diszkriminációról. A közösségi, nemzetközi jognak megfelelően azokat a látszólag semleges intézkedéseket tekintjük közvetett diszkriminációnak, amelyeknek a következményei előnytelen helyzetbe hoznak egy közösséget. A Székelyföld gazdasági helyzete azt mutatja, hogy közvetett diszkrimináció elszenvedője, a statisztikai adatok ezt bizonyítják.”

Állítását azzal támasztja alá, hogy Románia 2007-es EU-csatlakozása óta a Központi régió egyes megyéi, mint Szeben, Brassó vagy Fehér, gazdasági fejlődésnek indultak, míg Hargita, Kovászna és Maros stagnálnak, ami az egy főre eső nemzeti összterméket illeti. (Ezt a statisztikai intézetnek a Szabad Európa anyagában is közölt táblázatai igazolják.)

Sem az Európai Unió vezető szerveit, sem Románia kormányát és hatóságait nem érdekli, ha egy-egy fejlesztési régión belül egyenlőtlenségek alakulnak ki – erre a helyzetre

az lenne a megoldás, ha a Székelyföld külön fejlesztési régiót alkotna, hogy „mi intézhessük a saját problémáinkat”.

Arra az ellenvetésre, miszerint a Székelyföldet többnyire magyar, főként RMDSZ-es helyi és megyei tisztviselők vezetik, ezért inkább rajtuk kéne számon kérni a régió rossz gazdasági állapotát, Izsák azzal válaszol, hogy ők elismerik Románia szuverenitását, de ebből az is következik, hogy az ország harmonikus gazdasági fejlődéséért elsősorban a kormány a felelős, főleg egy olyan ultracentralizált ország esetében, mint Románia – ezért átfogó, országos gazdasági stratégiára van szükség a fejlődési különbségek kezelése céljából, de ilyet eddig a román kormányok nem dolgoztak ki.

„Nem úgy megy az, hogy nem adunk autonómiát, de amikor problémák adódnak, úgy teszünk, mintha lenne autonómia, és a felelősséget a helyi vezetőkre hárítjuk.”

A helyzetet Magyarország sem oldhatja meg: Budapest segít ugyan az identitás megőrzésében, óvodák, iskolák fenntartásában, de 100 éve ez nem a magyar, hanem a román kormány feladata lenne.

Semmilyen reális alapja nincs azoknak a félelmeknek, amelyek arról szólnak, hogy az autonómia a Romániától való elszakadást és a Magyarországhoz való közeledést eredményezné

– szögezi le Izsák, aki elutasítja, hogy Magyarország és az Orbán-kormány egyes lépései ezt az interpretációt erősítenék. A magyar kormány azt teszi a határon túli magyarok viszonylatában, amit a bukaresti kormány elmulaszt az ukrajnai vagy Timok-völgyi románokkal kapcsolatban: segítséget, támogatást nyújt, befektet, ezt kéne tennie Romániának is a határain túli nemzettársai érdekében.

A beszélgetés innentől mindinkább Magyarországra terelődik: az újságíró a magyar kormány EU-val kapcsolatos politikájával, illetve Orbán Viktor tusványosi kijelentéseivel kapcsolatban igyekszik színvallásra bírni az SZNT elnökét.

Izsák Balázs elmondja: jelen volt, amikor az ominózus beszéd elhangzott, és úgy véli, az Orbán-kormány bel- és külföldi liberális, baloldali kritikusai szándékosan félreértelmezték a miniszterelnök szavait.

Orbán Viktor az illegális migrációról beszélt, amelyet Románia is – bár kevésbé nyíltan – hasonlóan szabályoz, mint Magyarország.

Az illegális migráció támogatása, az egymástól gyökeresen különböző kultúrák, tradíciók összekeverése Romániában sem túl népszerű ideológia, ellentétben egyes nyugati társadalmakkal.

Van-e etnikai összetevője a székelyföldi autonómiatörekvések? – hangzik el a kérdés, Izsák Balázs válasza pedig határozott:

„Igen. Nem akarunk a szászok sorsára jutni. Azt hiszem, elég meggyőző a válaszom, nem?”

Ez természetesen nem jelenthet semmiféle hierarchiát az ott élő nemzetiségek között, a megoldás pedig – természetesen – csakis a köztük lévő dialógus lehet. Székelyföld autonómiájának tehát van etnikai komponense, amennyiben a magyar kisebbség intézményes fennmaradásának záloga lehet – de az autonómia gyümölcseit az ott élő román közösség is élvezné, „a demokratikus állam modelljének mintájára”. Hiszen

„ha a GDP alacsonyabb, akkor a Csíkszeredában vagy Kézdivásárhelyen élő románok is rosszabbul élnek.”