Hogyan lehet lapot készíteni kamaszoknak a TikTok korában? – Interjú Farkas Kingával, a Cimbora főszerkesztőjével

Farkas Kinga Sepsiszentgyörgyön született szerkesztő, tanár, 1997 óta a Cimbora folyóirat munkatársa, 2002 óta főszerkesztője.

2002 óta, több mint két évtizede vagy a Cimbora – Kíváncsi diákok lapja főszerkesztője. Ez egy igencsak hosszú időszak, amely alatt igencsak sokat változott a világ, ma nagyon más szelek fújnak, mint 20 évvel ezelőtt, a mai fiatalság is más, mint a korábbi generációk. Van még igény a Cimborára, ami nem mellesleg az egyetlen magyar nyelvű irodalmi lap, amely 5-8. osztályos gyerekeknek, kamaszoknak szól? Hogyan lehet, hogyan kell ma ennek a korosztálynak lapot szerkeszteni?

Igen, van rá igény. És fiataloknak, kamaszoknak úgy lehet folyóiratot készíteni, hogy próbálunk lépést tartani a korosztállyal, az olvasóinkkal, és folyamatosan fiatalítjuk a szerkesztőgárdát: most is van fiatal szerkesztőnk, és tervezünk még felvenni továbbiakat. Egy adott ponton számunkra is kérdéses volt, hogy vajon a mi célcsoportunknak nem lenne-e könnyebben elérhető, könnyebben befogadható az online tartalom, így amikor kitört a járvány, készítettünk egy felmérést, ami nyomán egyértelművé vált, hogy az elmélyülésre alkalmat adó, hosszabb lélegzetű írásokat szívesebben olvassák papíron. Ezért is kitartunk amellett, hogy továbbra is megjelenjünk papíron.

Másfelől a 30 év alatt a Cimbora küldetése is változott,

hiszen 25 évvel ezelőtt még annak sem örültem szerkesztőként, ha egy terjesztő olyan módon próbált terjeszteni, hogy kötelezővé tette a lapot, merthogy fontosnak tartottam, hogy önkéntesen és maguktól nyúljanak hozzá. Ezzel ellentétben ma már azt is normálisnak látnám, hogy akár önkormányzatok vagy iskolák fizessenek elő a gyerekeknek, hogy kerüljön eléjük havonta értékes olvasnivaló.

Farkas Kinga Cimbora-főszerkesztő és László Noémi költő a Sepsibook fesztiválon

Ezen kívül azt is meg kell említeni, hogy a tanároknak is tudunk egy kis segítséget nyújtani, mert bár vannak iskolák, ahol jól ellátott a könyvtár és van okos tábla, de a vidéki iskolákban ez általában nem így van. A tanároknak megvan a szabadságuk, hogy a tantervet követve, de egyébként szabadon válasszanak szövegeket, amelyekkel dolgoznak, ám gyakran nincsenek meg a szükséges eszközök. Szóval nem ártana, ha a folyóirat – akár közösségi felpártolással – eljuthatna minden családhoz.

Hogyan zajlik a terjesztés?

A terjesztés az iskolákban zajlik, így a tanárok lelkesedésén is múlik, hogy milyen példányszámban fogy a lap. És mi is járunk iskolákba lapbemutatókat, foglalkozásokat tartani. Azon vagyunk, hogy minél több szerző-gyermek találkozót összehozzunk, olyan alkalmakat, amikor az olvasóink személyesen is megismerhetik a szerzőket. Például a SepsiBookon is voltak nemrég ilyen jellegű eseményeink. A lapot meg lehet rendelni közvetlenül a kiadótól is, de újságárusoknál nem kapható.

Jól tudom, hogy a Cimbora célcsoportját az 5-8 osztályosok jelentik? Ez egy eléggé behatárolt korosztály.

Igen. Az óvodásoknak meg az elemi osztályosoknak ott van a Szivárvány és a Napsugár, de a Cimbora nélkül ezek után lenne egy légüres tér. Ez a korosztály, a kamaszodó gyerekek nagyon könnyen leszoknak az olvasásról, tehát résen kell lenni, hiszen jó és nekik való olvasmányokkal ebben a korban még lehet rájuk hatni. A Cimbora egyik fontos célkitűzése, hogy felkérjen, meggyőzzön kortárs szerzőket, hogy írjanak kamaszoknak is, hiszen ha a nyelv, a téma, a stílus közelebb áll a gyerekekhez, fiatalokhoz, könnyebben rákapnak az olvasásra, nagyobb az esély, hogy megmaradnak olvasóknak.

Gondolom, akkor van egy folytonosság a Szivárvány- és Napsugár-olvasók, illetve a Cimbora-olvasók között.

Igen, bár példányszámcsökkenés figyelhető meg a gyereklapokhoz képest. A mi helyzetünk azért is nehéz, mert óriási a különbség egy ötödikes és egy nyolcadikos diák között,

nehéz mindenki számára megfelelő olvasmányokat nyújtani.

Az ötödikesek néha meglepődnek egy-egy olyan olvasmányon, amit például nyolcadikos fiataloknak szántunk. Másfelől ez a helyzet még színesebbé teszi a tartalmat.

1996 óta dolgozol a Cimboránál. Mit tapasztalsz, változott, hogy mit szeretnek olvasni a gyerekek, fiatalok?

2006-ban indítottuk el a Cimbi naplója című rovatot, ami egy kis ördög rontott helyesírással megírt naplóbejegyzéseit tartalmazza. Ez azóta – akárhányszor megkérdezzük találkozókon, leíratjuk az olvasókkal – a kedvenc. Épp ezért most elég necces lesz megszüntetni vagy átalakítani a rovatot, de már kifulladt a téma, és Cimbi egyébként is nagykorú lett, szóval úgy döntött, hogy lezárja a naplóját, el is búcsúzott. Irodalomban a jó történeteket szeretik, a kaland, a sci-fi, a disztópia kedvelt például. És szeretem azt hinni, hogy a versek – a rövidségük és a tömörségük miatt – a mai világban virágkorukat élhetik, élik. Azt tapasztalom a gyerekekkel való közvetlen munkám során, hogy a vers nagyon jó eszköz, hogy emberi dolgokról beszélgessünk velük.

A gyerekek szerkesztőséggel való viszonya változott-e az évek alatt? Kaptok még olvasói leveleket (régen ez nagyon népszerű szokás volt)?

Benedek Elek 100 évvel ezelőtt megjelent Cimborájának sokat emlegetett rovata volt a Nagyapó üzeni, ő igen élénk levelezést folytatott az olvasóival. Mi ma már olvasói leveleket nem kapunk, legföljebb Messenger-üzeneteket, csak ha valamilyen pályázatot hirdetünk, akkor pörög fel a levelezés (e-mailezés). Három éve nem volt ilyen pályázatunk, de remélem, hogy jövőben megint lesz. Ezek keretében az olvasóink próbálkozásait is fogadjuk és értékeljük, szóval a Cimbora foglalkozik tehetséggondozással is. Azért remélem, hogy alkotói és más pályázatokat írhatunk ki, és ismét tábort szervezhetünk a nyerteseknek, mert látva, hogy a megjelenés körüli bizonytalanság hogyan hátráltatja munkánkat, a Kovászna Megyei Művelődési Központ, Kovászna Megye Tanácsa és Sepsiszentgyörgy Város Tanácsa összefog, megpróbálnak biztos talajt tolni a lap alá. Az évente elnyert támogatásoktól való függés ugyanis tavaly ősszel azt eredményezte, hogy egy kormányrendelet miatt, bürokratikus okokból nem tudtuk elindítani az évfolyamot: ősszel nem, csak januárban jelent meg a Cimbora.

Gyakran halljuk manapság, hogy nehéz újságírónak, szerkesztőnek lenni, hogy egyre nehezebb az emberekhez szólni. Gyerekek, fiatalok esetében könnyebb ez munka, hivatás?

Igen, mert a gyerekek még kíváncsiak és nyitottak. Úgy érzem, ebben a gyorsan változó világban is még van egy pár évünk. Tudom, hogy már most is kész csoda, hogy megjelenhet egy nem napilap papíron, hiszen ha körülnézünk, az irodalmi lapokon – amelyek szintén támogatásból jelennek meg – és a Szivárványon, Napsugáron kívül alig van ilyen. De úgy érzem, hogy ezt még kell, hogy erőltessük, kell, hogy húzzuk az időt. Szerencsére még nagyon sok támogatója van a lapnak – éppen a korosztály érzékenysége miatt, és minden bizonnyal Benedek Elek szellemének is köszönhetően –, így még egy darabig meg tud jelenni papíron.

Hányan vagytok, kik vagytok, akik ezt még „erőltetitek”?

A Cimbora nagyjából a Csíkszereda-Kolozsvár-Sepsiszentgyörgy tengelyen születik meg olyan munkatársakkal, akik éveken át úgy dolgoztak, hogy volt, amikor fizettünk nekik, volt, akikor nem. Egyébként ez az egyik titka annak, hogy ma is meg tudunk jelenni :az, hogy

az emberek, akik belevágtak, beleálltak a Cimborába, azok nem anyagi megfontolásból tették.

Nincs egyetlen főállású munkatárs sem, mindenki mellékállásban csinálja. Kolozsváron Jakab-Villő Hanga szerkeszt – aki gyerek-ifjúsági irodalom szakértő, Csíkszeredában Csillag István tördelő, illusztrátor az állandó munkatársunk, Sepsiszentgyörgyön Kónya Éva néni, Szonda Szabolcs, Szőcs Imre fordító, Köllő Zsolt, Vetró-Bodoni Barnabás, jómagam, meg a terjesztő, Zayzon Ágnes. Csíkszereda környékéről Lövétei Lázár László verses rovattal szokott jelentkezni, a kolozsvári drámapedagógus Nádasdi Csilla Emese szintén rendszeresen ír nekünk. A tavaly elhunyt régi cimbora, a keresztrejtvény-készítő Forrai Tibor után maradt a havi keresztrejtvény a Cimborában Szőcs Domokosnak köszönhetően. És a szerzők, persze, akiket csak azért nem sorolok, mert nagyon sokan vannak, szerencsére, az induló huszonévesektől kezdve, akiknek külön rovatot is szánunk.

Azon túl, hogy megvan ez a mondhatni állandó szerkesztő/szerzőgárda, mennyire törekedtek arra, hogy a kortárs erdélyi ifjúsági irodalom nagy vagy éppen új alakjait bemutassátok az olvasóitoknak? Gondolok itt olyan szerzőkre, mint például Zágoni Balázs, Szabó Róbert Csaba vagy épp Lupescu Kata.

Persze, követjük ezeket a történéseket, követjük a szerzők munkásságát, és gyakran még megjelenés előtt közlünk részleteket a műveikből – főleg a regényírók szoktak részleteket adni, illetve interjúkat is közlünk velük. Ez is egy kiemelten fontos dolgunk. És ezzel együtt az is, hogy felhívást intézzünk a kortárs írókhoz egy-egy témát feldobva, hogy írjanak a kamaszoknak.

Nyolcadikos korukban úgymond elengeditek az olvasóitok kezét. Záró kérdésként, arra lennék kíváncsi, hogy mennyire érzed, érzitek úgy, ezek a gyerekek később olvasó fiatalok, felnőttek lesznek?

Egy részük mindenképp. És remélem, hogy a jövőben is növeljük azoknak a számát, akik olvasók maradnak.