„Hiányoltuk a megmozgató erőt, szerettünk volna valami hangosat összehozni Székelyföldön” – interjú a DissOrder zenekarral

Hogy mit ki nem termel a grandiózus udvarhelyi underground! Itt van például a harmadik éve aktív DissOrder zenekar, akik a Joy Divison-től a Rage Against The Machine-en át az Arctic Monkeys-ig számos nagy elődöt megidéző, eklektikus, karcos muzsikájukkal szó szerint berobbantak az erdélyi szcénára, közben bezsebeltek egy tehetségkutatós nagydíjat (Siculus), s több frenetikus sikerű klubkoncerten is túl vannak. Vagy ahogy ők írják magukról: „fiatal kis sáskák Székelyudvarhelyről és környékéről, közismertebb nevén az UDV-ről, onnan figyelhető meg lehengerlő huligánságunk, trógerségük, betyárságuk, sihederségük, hogy napszemüveget hordanak, pedig ősz van”.  A DissOrder középsulis zenekarként indult Nagy Dániellel (dobok), Bándi Magorral (basszusgitár), Szőke Péterrel (szólógitár) és Lukács Szilárddal (gitár) a fedélzeten, s 2020 óta hét klipjük és nemrég egy négyszámos kislemezük is megjelent – ennek apropóján csetteltünk egy kiadósat a srácokkal.

Kezdjük a genezissel. Mikor és hol alakult meg a DissOrder a jelenlegi felállásban?

Bándi Magor: 2020 októberében alakult meg a zenekar a gitárosunk, Szőke Péter és Lukács Szilárd énekes-gitáros kezdeményezésére. A terv az volt, hogy szerettek volna valami hangosabb dolgot összehozni itt Székelyföldön. Ezt egy lakókocsi tetején beszélték meg, és közben csatlakozott Nagy Dániel dobos is, majd végül én, basszusgitárosként. Azóta élvezzük egymás társaságát.

Valamiért sejtettem, hogy nem a Magyar Tudományos Akadémia folyosóján szökkent szárba a dolog, de hogy egy lakókocsi tetején... Ez tetszik, kicsit kifejtenétek?

Szőke Péter: Egy eseménydús hétvégét kell elképzelni, melynek keretében egy adott ponton – túlinspirált állapotban – felmásztunk egy lakókocsi tetejére Szilivel és a szeretett zenekarainkról beszélgettünk. Aztán a buli hevében megérkezett ugyanoda Dani, aki ott mindjárt fel is tette a nagy kérdést az együtt zenéléssel kapcsolatban. Szerintem nyugodtan spoilerezhetünk: a válasz egy nagy közös igen volt.

A benneteket ért zenei hatások közül kihallatszik a nyolcvanas-kilencvenes évek újhullámos angol vagy amerikai rockzenéje, de talán könnyebb lenne, ha ti beszélnétek inkább a DissOrder zenei gyökereiről, ha már említettétek, hogy ízléspasszolás volt. Miket hallgattok, milyen előadók inspirálnak?

Nagy Dániel: Friss inspirációk ugyanúgy tudnak érkezni egy régi kazettás felvételről, mint a mai világ zenéiből. Nagyon sok előadót hallgatunk és szeretünk közösen és külön-külön is vannak kedvenceink. A legmegfoghatóbb közös pontot nagyjából így tudnám körbeírni: egy zenének legyen karaktere, stenkje! Lehet itt gondolni a Metallica nyers erejére, a Rage Against The Machine-t körülvevő kultuszra, az Arctic Monkeys indie-ségére, vagy akár az Idles dögösségére.

Magor említette a zenekar megalakulása kapcsán, hogy Peti és Szili szerettek volna valami hangosabb dolgot összehozni itt Székelyföldön. Úgy gondoljátok, hogy a jelenlegi erdélyi, vagy azon belül a székelyföldi palettáról hiányzik ez a hang?

Lukács Szilárd: Nem arról van szó, hogy nem létezik, hiszen vannak erre irányuló próbálkozások, de mi valahogy mindegyikből hiányoltuk az igazi megmozgató erőt.

A rock and roll-faktort?

Még nem kaptam az arcomba semmi olyat, ami igazán őszinte és karcos, s amit én is elhittem volna. Szó nincs róla, rengeteg vagány zenekar van amúgy, egy csomót közülük mi is kedvelünk, de úgy érezzük, az előbb említett űrt – vagy zűrt – egyiknek sem sikerült betölteni. Persze a mi zenénk sem lesz megváltás sokak számára, de nekünk az. Fájdalmasan őszinte, meg főleg szórakoztató.

Amúgy demokrácia van a zenekarban? Ki hozza a döntéseket, kinek van vétójoga?

Bándi Magor: A zenekar közösen hozza a döntéseket, szépen, ügyesen.

Mennyire nehéz a kötelező feladatokat – mondjuk a tanulást – összeegyeztetni a próbákkal, az új dalok összerakásával, a koncertezéssel?

Semmilyen tanulmány nem tud annyira kielégítő lenni, mint egy dögös dal összerakása, így eddig mindig tudtunk időt fordítani az alkotásra, a színpadra, a próbatermi munkára.

Apropó fájdalmas őszinteség és szórakoztatás. Angol nyelvű számokkal kezdtétek, aztán magyarra váltottatok, mi volt ennek az oka?

Lukács Szilárd: A dalszövegeket én hozom, szóval ezt a kérdést át is veszem. Az a helyzet, hogy el kellett teljen egy bizonyos idő, míg elértem addig a szintig, hogy nekem is tetsszen az, amit magyar dalszövegnek szánok. Közben persze rájöttünk arra is, hogy a közönségünk hamarabb átérzi a zenénk, vagy jobb esetben a mondanivalónk, mint egy random ugandai akinek bedobta az angol zenénket a Spotify algoritmusa. Nyilván a magyar underground zenei szcéna előadóinak a szövegei is arra motiváltak, hogy valami sajátos stílust képviseljünk szövegileg.

A magyar undergroundból kik jelentenek inspirációt számotokra?

Ez egy kicsit becsapós, mivel akiket régebb hallgattunk az undergroundból, azok mára már javarészt befutott előadóknak számítanak. Nóvé Soma projektjei – a Middlemist Red, a Mordái és a Samurai Drive –, továbbá a DLRM, a Platon Karataev, az Analog Balaton, a nagyszínpados, mainstream előadók közül pedig a Csaknekedkislány, a Quimby és az Elefánt jön be. Emellett a magyar hip-hop/rap szcéna is mindig foglalkoztatott bennünket.

Eklektikus ízlésvilág, eklektikus zenekari megszólalás. Az nagyon tetszett, hogy egy adott ponton azt nyilatkoztátok, hogy a DissOrder pufulecpunkot játszik. Ezzel a meglehetősen meredek definícióval még nem találkoztunk…

Az igazság az, hogy belefáradtunk – és elcsépeltnek is érezzük – már azt ecsetelni, hogy milyen műfajt játszik egy-egy újabb zenekar, mert ilyenkor mindenki felsorol vagy tízet, vagy mondjuk egyet, de az is sántít. A pufulecpunk ugyanúgy utal a kisebbségi létre, a hangerőnkre, a mondanivalónkra, a kiállásunkra, mint a kifejlett humorérzékünkre. De igazából azt tartjuk, hogy maradjon meg mindenkinek az a definíció, amit a saját képzelete szül.

Nemrég jelent meg a zenekar bemutatkozó kislemeze, a Grandiózus Underground – erről mit kell tudni? Ez a négyszámos EP amolyan összefoglalója az eddigi alkotói munkának?

Lukács Szilárd: Nincs mögötte semmilyen alapkoncepció, négy szám szerepel rajta a zenekar négy különböző korszakából. A Grandiózus Underground kifejezés egy olyan személyre értendő, akit már annyira a földalatti zenek uralnak, és annyira különlegesnek akar látszani, hogy már senkit nem fogad el, aki egy szinttel feljebb lévő zenéket hallgat. Sem az emberek okossága, sem a tudósok butasága nem érdekel minket – erről szól az EP, és tele van tűzdelve finomságokkal.

Milyen tervekkel vágtatok neki ennek az évnek zenekarügyileg? Gondolkodtok abban, hogy készítsetek egy nagylemezt?

Nagy Dániel: A prioritásunk az EP volt, amire büszke is brigád. Készülünk egyébként, dolgozunk azon, hogy valami nagyobbat durrantsunk, aztán majd kiderül, hogy ez milyen formát kap. Jönnek új zenék is, épp annyi, amennyit meg bírunk írni.

Készültök a fesztiválszezonra?

Az idei fesztiválszezonra a meghívásainkat vissza kellett mondjuk, mert a dátumok nem voltak megfelelőek számunkra, így inkább klubkoncerteket tervezünk.

És hol lehet titeket legközelebb látni?

Székelyudvarhely valamelyik kocsmájában. De ha lesz bármilyen esemény, arról majd a közösségi médiás platformjainkon hírt adunk.