Talán köze van a koronajárvány okán bevezetett szükségállapothoz, illetve a szükségállapot előidézte emberi koslatás hiányához, talán nincs, de tény: a túzok, latin nevén Otis tarda, Európa legnagyobb röpképes madara, a magyar természetvédelem egyik emblematikus faja ismét felbukkant, sőt, költ is nálunkfele, konkrétan a Partiumban, Nagyszalonta közelében.
Hogy ez miért akkora hír? Hát azért, mert 1990 után a túzokot kihalt fajnak nyilvánították a jelenlegi Románia területén. Persze, fogyatkozása már jóval korábban elkezdődött, az ok pedig, ha közvetett módon is, a kommunizmusban keresendő: a túzok élőhelyeit, a gyepes pusztákat a nagy lendülettel végrehajtott államosítás során mezőgazdasági termőterületekké alakították. Ehhez hozzájárult a gépesítés, a vadászat és az orvvadászat és egy idő után a túzok már csak Kányádi Sándor versében lépegetett a tarlón.
Na de most úgy tűnik, megváltozott a helyzet. A Milvus Csoport Madártani és Természetvédelmi Egyesület által történelmi jelentőségűnek nevezett észlelést egy egyetemi hallgató tette Nagyszalonta környékén. Tessék nézni, milyen gyönyörű fészekalj:
Fotó: ifj. Ioan Matiu
Nem mellesleg, a Milvus Csoport jelenleg épp egy európai pénzekből finanszírozott túzokvédelmi projekten dolgozik, a nagyszalontai önkormányzat, illetve a magyarországi békési önkormányzat és a Körösök Völgye Natúrpark Egyesület partnerségével.
Szóval, ha minden jól alakul, idővel ismét sok-sok túzok él majd nálunk is, ahogy Kányádi Sándor írja:
Tarlón túzok lépeget,
mögötte a népe megy:
felesége, fia, lánya,
veje, menye, unokája,
apja, anyja, bátyja, nénje,
nagyszüleje és a dédje,
ipa, napa, sógor, após,
s nem maradhat el az anyós.
És akkor bónuszként itt a dal is, a Kaláka előadásában: